mnbarts_logo_header
0106-Nadler-Istvan-A-csabito-barokk.jpg
Nádler István
A csábító barokk

Nádler István

A csábító barokk

Készült
2013
Technika
akril, vászon
Méret
180x110 cm
A művész bemutatása

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

A művész további alkotásai »
0350-Almasy-Aladar-A-feher-tojason-elitelve-tunodo-Homerost-Szechenyi-is-latta-es-latomasba-vette.jpg
Almásy Aladár
A fehér tojáson elítélve tűnődő Homérost Széchenyi is látta, és látomásba vette

Almásy Aladár

A fehér tojáson elítélve tűnődő Homérost Széchenyi is látta, és látomásba vette

Készült
2013
Technika
pasztell, akvarell, papír, tus
Méret
65x88,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0961-Kondor-Attila-A-Figyelem-osvenyei.jpg
Kondor Attila
A figyelem ösvényei

Kondor Attila

A figyelem ösvényei

Készült
2021
Technika
olaj, vászon
Méret
50x70 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0970-Kondor-Attila-A-formak-fenye-I.jpg
Kondor Attila
A formák fénye I.

Kondor Attila

A formák fénye I.

Készült
2009
Technika
olaj, vászon
Méret
180x140 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0971-Kondor-Attila-A-formak-fenye-II.jpg
Kondor Attila
A formák fénye II.

Kondor Attila

A formák fénye II.

Készült
2009
Technika
olaj, vászon
Méret
180x140 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0553-Konok-Tamas-A-gondolatmenet-strukturaja___javitott-aranyok___20211211.jpg
Konok Tamás
A gondolatmenet struktúrája

Konok Tamás

A gondolatmenet struktúrája

Készült
2004
Technika
akril, vászon
Méret
160x200 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
0377-Almasy-Aladar-A-gorom-hamozott-kancso-hipnozisanak-figyeloje.jpg
Almásy Aladár
A görög hámozott kancsó hipnózisának figyelője

Almásy Aladár

A görög hámozott kancsó hipnózisának figyelője

Készült
2019
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
65x94,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0596-Geller-B.-Istvan-A-grazi-valtozat.jpg
Gellér B. István
A grázi változat

Gellér B. István

A grázi változat

Készült
1976
Technika
tempera, papír
Méret
70x57 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0612-Geller-B.-Istvan-A-gyumolcsben-lako.jpg
Gellér B. István
A gyümölcsben lakó

Gellér B. István

A gyümölcsben lakó

Készült
1976
Technika
tempera, papír
Méret
51x35,5 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0608-Geller-B.-Istvan-A-harom-kiralyok-csillaga.jpg
Gellér B. István
A három királyok csillaga

Gellér B. István

A három királyok csillaga

Készült
1972
Technika
tempera, színes ceruza, papír
Méret
55x68 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0366-Almasy-Aladar-A-kezfedezet-itt-hagyasa-Horatiusnal.jpg
Almásy Aladár
A kézfedezet itt hagyása Horátiusnál

Almásy Aladár

A kézfedezet itt hagyása Horátiusnál

Készült
2017
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
55x74,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0604-Geller-B.-Istvan-A-kinai-kapu.jpg
Gellér B. István
A kínai kapu

Gellér B. István

A kínai kapu

Készült
1972
Technika
tempera, papír
Méret
65x48,2 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0638-Molnar-Vera-A-kor-negyszogesitese.jpg
Molnár Vera
A kör négyszögesítése

Molnár Vera

A kör négyszögesítése

Készült
1962-1964
Technika
olaj, vászon
Méret
110x110 cm
A művész bemutatása

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

A művész további alkotásai »
0368-Almasy-Aladar-A-megtort-lovas-hagyomanyat-Szechenyinek-bemutato-Horatius.jpg
Almásy Aladár
A megtört lovas hagyományát Széchenyinek bemutató Horátius

Almásy Aladár

A megtört lovas hagyományát Széchenyinek bemutató Horátius

Készült
2017
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
55x74,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0184
Gross Arnold
A nem hervadó kert

Gross Arnold

A nem hervadó kert

Készült
1960 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
14x21 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0607-Geller-B.-Istvan-A-pikk-dama.jpg
Gellér B. István
A pikk dáma

Gellér B. István

A pikk dáma

Készült
1972
Technika
tempera, papír
Méret
54x40 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0380-Almasy-Aladar-Pokmoso-Fragonard.jpg
Almásy Aladár
A pókmosó Fragonard

Almásy Aladár

A pókmosó Fragonard

Készült
2011
Technika
olaj, tojástempera, vászon
Méret
120x150 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0453-Reigl-Judit-A-sulytalansag-elmenye.jpg
Reigl Judit
A súlytalanság élménye

Reigl Judit

A súlytalanság élménye

Készült
1966
Technika
olaj, vászon
Méret
100x82,5 cm
A művész bemutatása

Reigl Judit a Magyarországról politikai okokból a negyvenes évek végén disszidált művészek közül – Hantai Simonnal és Molnár Verával együtt – a legismertebb hazai alkotók egyike. Franciaországban válhatott sikeres művésszé, kísérleteivel sokat adott hozzá a világ absztrakt művészetének alakulásához. 

Reigl Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterétől, Szőnyi Istvántól a realista felfogásmódot sajátította el. A politikai fordulat után a szocialista realizmus kötelező követését nem tudta elfogadni, ezért nyolcszori kísérlet után, 1950-ben sikerült elhagynia az országot. Párizsban telepedett le. Karrierje elején a szürrealisztikus látásmód foglalkoztatta, ezért ennek a stílusnak a jegyében alkotta képeit. A szürrealisták társaságához csatlakozott, első katalógusának bevezető szövegét André Breton írta. Művészi fejlődése azonban az absztrakt expresszionizmus irányába vezetett, ami meghatározóvá vált pályájának hátralévő részében. Az ötvenes években műveiben a nagy ecsetgesztusok, a világos alapon sötét, körkörös és robbanásszerű vonalrendszerek foglalkoztatták. Később a különböző festékrétegek esztétikai kvalitása újabb szériát eredményezett, melyet Guano címmel látott el. Az emberalak sziluettje pályájának második felében visszatérő motívummá vált, nagy méretű vásznain ez az univerzális és a humánum kettősségét szimbolizálta (Homme sorozat). Kísérletező művész volt, a hetvenes évektől a különböző alapanyagú festékek egymásra hatásával organikus, kémiai alapon is alakuló képeket alkotott. Pályájának utolsó évtizedében a festészet mellett nagy szerepet kaptak a ceruza- és krétarajzok is, melyeken művészettörténeti referenciáit és egyetemes szimbólumokat dolgoztak fel könnyed, virtuóz vonalrajzzal. Reigl művészetét a művészettörténet a nyolcvanas évektől kezdve értékeli egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel. Ma művei a világ nagy múzeumainak többségében megtalálhatók, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Ludwig Múzeum egyaránt őrzi festményeit.

Petrányi Zsolt

A művész további alkotásai »
0754-Pinter-Dia-A-szent-csere-es-a-kincs.jpg
Pintér Dia
A szent csere és a kincs

Pintér Dia

A szent csere és a kincs

Készült
2020
Technika
papírra ragasztott szerpentin, papír szalag
Méret
115x149 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »
0185
Gross Arnold
A szerelem virágai

Gross Arnold

A szerelem virágai

Készült
1980 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
14x34 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0883-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-IV.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei IV.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei IV.

Készült
2020
Technika
akril, vászon
Méret
100x80 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0882-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-V.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei V.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei V.

Készült
2021
Technika
akril, vászon
Méret
150x120 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0881-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-VIII.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei VIII.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei VIII.

Készült
2020
Technika
akril, vászon
Méret
150x120 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0880-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-X.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei X.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei X.

Készült
2020
Technika
akril, vászon
Méret
80x100 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0879-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-XI.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei XI.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei XI.

Készült
2021
Technika
akril, vászon
Méret
120x100 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0878-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-XII.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei XII.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei XII.

Készült
2021
Technika
akril, akrilspray, vászon
Méret
150x120 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0877-Kusovszky-Bea-A-szivarvany-retegei-XIII.jpg
Kusovszky Bea
A szivárvány rétegei XIII.

Kusovszky Bea

A szivárvány rétegei XIII.

Készült
2021
Technika
akril, vászon
Méret
150x121 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0447-Lantos-Ferenc-A-terek-hangja.jpg
Lantos Ferenc
A terek hangja

Lantos Ferenc

A terek hangja

Készült
1991
Technika
papír, tus, akvarell
Méret
45,5x45,5 cm
A művész bemutatása

Pécsett Martyn Ferencnél, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult. A művészetet megismerésnek is tekintette: az elvonatkoztatástól a geometrikus formákon át vezetett útja a rendszerelvű képi gondolkodásig. Oktatóként szemléletformálásra vállalkozott: új alapokra helyezte a képzőművészet és a társművészetek kapcsolatát.

Építészethez, irodalomhoz, zenéhez is kapcsolódó tevékenységét a modern tudományokkal összhangban alakította ki. Műveleteken alapuló képi világa két forma: a négyzet és a kör, illetve a növekedésük és csökkenésük, metszési lehetőségeik és interferenciáik által születő új formák variációinak rendszeréből született. Köztéri művészeti programját is erre építette: mivel a variációk mindenkor rendet képeznek és végtelen számúak, mert színekkel is gazdagíthatók, a szellemi megismerés modelljei, egyúttal vizuális játékok is – alkalmasak a társadalom mozgásba hozására (Természet-Látás-Alkotás című kiállításai, 1972–75). A dinamikusan fejleszthető vizuális kultúrához kötődtek belsőépítészeti, épületdíszítő és szabadtéren felállítható elemrendszerei. Legsikeresebb a Bonyhádi Zománcgyárban évekig folyt épületzománc-projekt, melyben kollégái és növendékei is részt vettek. Főként Pécsett és a Dunántúlon számos középület, üzem külső és belső falait tették vidámmá e variációsorozatok az 1970-es években.

Kossuth-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkássága válogatott darabjaiból állandó kiállítás látható Pécsett.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0186
Gross Arnold
A természet játéka

Gross Arnold

A természet játéka

Készült
1960 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
21x30 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0360-Almasy-Aladar-A-torott-asot-mar-nem-a-gomban-megfogo-kis-Homerosz.jpg
Almásy Aladár
A törött ásót már nem a gombán megfogó kis Homérosz

Almásy Aladár

A törött ásót már nem a gombán megfogó kis Homérosz

Készült
2017
Technika
pasztell, akvarell, tus, papír
Méret
56,5x75,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0956-Kondor-Attila-A-varos-mint-taj-II.jpg
Kondor Attila
A város mint táj II.

Kondor Attila

A város mint táj II.

Készült
2006
Technika
olaj, vászon
Méret
60x180 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0375-Almasy-Aladar-A-venutamon-probajatekot-rendezo-cinara-egyetlen-szerelmem.-A-Venus-hattyuirol-almodik.jpg
Almásy Aladár
A vénutamon próbajátékot rendező albánmadár cinara egyetlen szerelmem. A Vénus hattyúiról álmodik. Horátius negyedik könyv.

Almásy Aladár

A vénutamon próbajátékot rendező albánmadár cinara egyetlen szerelmem. A Vénus hattyúiról álmodik. Horátius negyedik könyv.

Készült
2019
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
65x91 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0697-Ilona-Keseru-Ilona-A-vilagbol-I.jpg
Keserü Ilona
A világból I.

Keserü Ilona

A világból I.

Készült
1974
Technika
olaj, vászon
Méret
14 darabból áll, együtt 90x485 cm
A művész bemutatása

Keserü Ilona festészetének tengelye a színekhez időben és térben változó viszonya, azok kutatása és különböző megnyilvánulási formáik. A 60-as évek végén határozott, tematikus vonulat jelent meg festészeti munkásságában, amelyet Keserü maga színkutatásnak nevezett el. Mindezzel a korábbi – piros-narancs-rózsaszín orientáltságú – színhasználatát kívánta tágítani, elsősorban a spektrumszínek tartományai felé. Számos festmény témája lett tehát a pigmenttel kikeverhető színek skálája, a színfelbontás és a színek egymásba való átmenetének elemzése, illetve a festékből kikeverhető legnagyobb színintenzitás.

Keserü a 70-es évek elején fedezte fel Goethe nyomán a sokféle árnyalatú bőrszínt, mely harmonikusan ellenpontozza erőteljes színhasználatát. A 2000-es évektől a bőrszín számos művén már mint a festővászon fonákja jelenik meg.

Színkutatásának eddigi utolsó állomása Keserü 2001-es római útjához köthető, amikor is a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak megtisztított felületein szembesült egy új – ám Michelangelo idejében teljesen általános – festészeti-optikai jelenséggel, a cangiantéval. Lényege szerint nem komplementer vagy harmonikusnak tekintett színpárok kerülnek egymás mellé, hanem a saját fényüket és egymás ragyogását fokozó, nem a logikán, hanem személyes színpreferenciákon alapuló színértékek. Keserü Ilonát ezek a váratlan, harsogó színakkordok, „néha hajmeresztő dolgok”, lilák-kékek, narancsok-zöldek ragadták meg, melyek aztán inspirációként szolgáltak számos művéhez.

Aknai Katalin

A művész további alkotásai »
0610-Geller-B.-Istvan-A-villahermosai-kalap.jpg
Gellér B. István
A villahermosai kalap

Gellér B. István

A villahermosai kalap

Készült
1972
Technika
tempera, papír
Méret
55x42 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0455-Frey-Krisztian-ABC.jpg
Frey Krisztián
ABC

Frey Krisztián

ABC

Készült
1970 körül
Technika
olaj, fotó, farost, deszka
Méret
160x80 cm
A művész bemutatása

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

A művész további alkotásai »
0187
Gross Arnold
Ablakban I.

Gross Arnold

Ablakban I.

Készült
1964
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
17x20 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0188
Gross Arnold
Ablakban I.

Gross Arnold

Ablakban I.

Készült
1970 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
circa 1970
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0589-Geller-B.-Istvan-Ablaknal-ulo.jpg
Gellér B. István
Ablaknál ülő

Gellér B. István

Ablaknál ülő

Készült
1972
Technika
akril, vászon
Méret
120x90 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0542-Konok-Tamas-Accent-rouge.jpg
Konok Tamás
Accent rouge

Konok Tamás

Accent rouge

Készült
1977
Technika
akril, vászon
Méret
97x130 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
1173-Szabo-Menyhert-Ad-Astra-I.jpg
Szabó Menyhért
Ad Astra I.

Szabó Menyhért

Ad Astra I.

Készült
2019
Technika
gumi, műgyanta, vas
Méret
103x74x66 cm
Példányszám
1/1
A művész bemutatása

Szabó Menyhért a kétezertízes évek végén pályára lépő hazai szobrásznemzedék legkarakteresebb képviselője. Művészete a klasszikus szobrászat arc- és aktábrázolásának eszköztárát frissítette fel a gumihéjak gyűrődő természetével és az ipari színfelületekkel, modern szellemben újramintázva az antik mitológia drámai figuráit.

A budapesti művészcsaládban született Szabó Menyhért fiatalon elköteleződött a plasztikai formaképzéssel. Antwerpeni kitérő után 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Folyamatalapú munkamódszerének köszönhetően a visszatérő motívumokat és önidézeteket használó művei sorozatokba, tematikai egységekbe rendeződnek. Első alkotásai az emberi fejet nagyították fel hatalmas méretűre, az ipari gumi fekete nyersanyagát társítva a heroizmust sugárzó, klasszicizáló arcélekhez. Szabó a monumentális méretű plasztikákról – következő lépésként – héjlenyomatokat készített. A különféle színű „lenyomatokból” születő gumifejeket üres tekintetű, drapériába foglalt maszkokként akasztotta fel az installálás során. A választott technika kiemelte a Szabót foglalkoztató legfontosabb formaképzési kérdést, a szobrászi szilárdság és a gyűrődő elasztikusság egymásnak ellentmondó halmazállapotát. A tartás nélküli héjakat olykor „megfagyasztja” egy adott helyzetben: műgyantával keményíti ki vagy bronzból önti ki őket, majd hagyományos talapzatra állítja vagy épp keretbe foglalja. Újabb művein a gyűrődött szilikonmaszkok helyenként antik torzókat idéző meztelen férfitestekkel bővülnek, amelyeket ruhaként lehet viselni – akár divatbemutató keretében. Ugyanakkor megidézik a művészettörténeti hagyományt, az Apollóval versenyre kelő Marszüasz szatír megnyúzott bőrének ábrázolásait. A mitologizáló-antikizáló karakter ellenpontozásaként Szabó hol neonos műanyag-színeket, hol autófényező ipari metálfestéket használ gumi vagy fémplasztikáinál. A meggyűrődő héroszok a hi-tech kor tragikus eposzainak főszereplőivé válnak, miközben enigmatikus kortárs önarcképekként is felfoghatók. Szabó Budapesten él és alkot, abban a Százados úti művésztelepen álló műteremben, ahol maga is született. Karakteres szobrai rendszeresen szerepelnek hazai csoportos vagy egyéni kiállításokon.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1415 Fridvalszki M†rk - Ad Futuro III.
Fridvalszki Márk
Ad Futuro III

Fridvalszki Márk

Ad Futuro III

Készült
2021
Technika
szitanyomat, akril, vászon
Méret
60x60 cm
A művész bemutatása

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
0972-Kondor-Attila-Ad-Infinitum.jpg
Kondor Attila
Ad Infinitum

Kondor Attila

Ad Infinitum

Készült
2003
Technika
olaj, vászon
Méret
180x120 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0615-Korodi-Zsuzsanna-Adatbazis.jpg
Kóródi Zsuzsanna
Adatbázis

Kóródi Zsuzsanna

Adatbázis

Készült
2020
Technika
ragasztott, kézzel csiszolt, polírozott üveg, uv festék
Méret
3 darabból áll, egyenként 35x61 cm
A művész bemutatása

Kóródi Zsuzsanna képfelületei szoros rokonságot mutatnak az op-art, a kinetikus művészet és a tágabb értelemben vett konstruktív-konkrét festészet hagyományaival. A művek egyaránt tekinthetők képeknek, objekteknek és reliefeknek, ám nemcsak a műfaji besorolás bizonytalansága miatt ejtik zavarba a befogadót, hanem az egymásnak ellentmondó (tér)illúziók váltakozása által is. A geometrikus alapformák ritmikus ismétléseivel, a csíkok és hullámvonalak összetorlódásának és ritkításának tempóváltásaival létrehozott valós és virtuális képterek befogadásához maximális összpontosításra van szükség. A látvány dinamikusan változik, a néző mozgásának függvényében újabb és újabb konstellációk jönnek létre.

Kóródi műveit rokonítja az op-arttal a képtárgyak indusztriális karaktere is: a művek nélkülözik a személyes kézjegyeket. A látvány absztrakt karakterét átértelmezi és újabb kontextusokba helyezi a beszédes címadás. A képek azonban a narratív asszociációk ellenére sem válnak elbeszélő karakterűvé, hanem az optikai események színterei maradnak. Kóródi a jelentések helyett a jelenségeket kutatja: művei a vizuális impulzusok és a „reszponzív tekintet” játékát tematizálják.

Kóródi gyakran váltogatja az irizáló felületek szerkesztési elveit. Munkái a művészet és az illúzió régi dilemmáira kérdeznek rá. A nagy elődök öröksége nyomán provokálja a látást, párosítva a steril formákban rejlő ipari karaktert a felvillanó illúziók és a klasszikus kimunkáltság egyszeriségével és megismételhetetlenségével.

Zsikla Mónika

A művész további alkotásai »
0365-Almasy-Aladar-Agricola-eletet-beszed-kozben-ismerteto-nagy-Dualizmusban-keverodott-Horatius.jpg
Almásy Aladár
Agricola életét beszéd közben ismertető nagy Dualizmusban keverődött Horátius

Almásy Aladár

Agricola életét beszéd közben ismertető nagy Dualizmusban keverődött Horátius

Készült
2017
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
57,5x75,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0483-Maurer-Dora-Ahogy-tetszik-12.jpg
Maurer Dóra
Ahogy tetszik 12

Maurer Dóra

Ahogy tetszik 12

Készült
1990
Technika
akril, fa
Méret
2 darabból áll, együtt: 114x133 cm
A művész bemutatása

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

A művész további alkotásai »
0492-Maurer-Dora-Ahogy-tetszik-54.jpg
Maurer Dóra
Ahogy tetszik 54

Maurer Dóra

Ahogy tetszik 54

Készült
2009
Technika
akril, fa
Méret
100x61x5 cm
A művész bemutatása

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

A művész további alkotásai »
1430 Bal†zs Nikolett - Aj†ndāk
Balázs Nikolett
Ajándék

Balázs Nikolett

Ajándék

Készült
2021
Technika
pigment, szilikon, textil
Méret
45x35x6 cm
A művész bemutatása

Balázs Nikolett, a MŰTŐ kollektíva tagja 2016-ban szerezte meg diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, azóta pedig több, jelentős elismerést is kapott: 2020-ban a Secondary Archive Young Woman Artist pályázatát nyerte meg, amelyet a 2022-es Manifesta 14 – Prishtina során mutattak be. 2021-ben egyaránt jelölték a Leopold Bloom és az Esterházy Art Awardra, két évvel később pedig első magyar meghívott művészként szerepelt Chilében a SACO Biennálén, ezután rögtön New Yorkban töltött 2 hónapot a Visegrad Fund művészeti rezidenciájával. 2024 februárjában Pozsonyban nyílt önálló kiállítása Born Free címmel.

Művészeti praxisában Balázs az őt meghatározó és körülvevő kettősségeket, generációs, társadalmi, kulturális és szociális értékválságokat vizsgálja és értelmezi újra mind esztétikailag, mind tartalmilag az elengedés/feloldozás nyers, kitárulkozó aktusában, a női nézőpontú önkeresés és önreflexió konstruktivista szintézisében. Eljárásában azokkal a technikákkal dolgozik, amelyet mezőgazdasági-kétkezi munkát végző szüleitől, nagyszüleitől tanult a román-magyar határhoz közeli Létavértesen. Az alkotásokhoz kiszanált gumicsöveket és (zsák)vásznakat, MÉH-telepen gyűjtött fémforgácsokat, építkezésen hulladékként keletkezett XPS lapokat gyúrja, tapasztja, csavarja, varrja és vágja, míg egy harmonikus kollázsként újjá nem születnek az anyagok, amelyek mégis a kistelepülések szükségmegoldását, a húsbavágóan otthonos „tákolmány-esztétikáját” idézik meg. Balázs Nikolett saját munkáit olyan mély rétegekig ható, „tárgyi kapaszkodóknak” hívja, amelyek önmaguk absztrakt, szigorú felépítettségével, mégis burjánzó jelképiségével egyszerre kínálnak vizuális és haptikus élményt, társadalmi és ökológiai korlenyomatot (Palást, Szomjas virág, 2022). A Hozzávalók, Origó és Fészek (2021) című alkotások az alantas, a jelen „simaság-esztétikájából” kivetnivaló matériáknak a maternális metamorfózis-történetei, az önarckép, testi reprezentáció és belső líraiságnak vallomásos emlékművei.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
0164-Major-Kamill-Akkad.jpg
Major Kamill
Akkad

Major Kamill

Akkad

Készült
2010
Technika
akril, vászon
Méret
155,5x285,5 cm
A művész bemutatása

Művészete az 1960-as évek pécsi Lantos-körének gyakorlatából kiindulva Franciaországban vált egyénivé. Jóllehet a Lantos-féle struktúra- és variáció-elvvel szemben renitensnek mutatkozott, a bonyhádi épületzománc-program megvalósításának lehetősége mégis neki köszönhető, és noha Párizsban is minimalista és rendszerelvű képekkel kezdte pályáját, bennük a geometria rejtett és festői, személyes.

A párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban a képsokszorosítás technikáiból szerzett diplomát. Szitanyomással készített motívum- és képvariációk léptek a korábbi struktúrák helyébe. Mappái (köztük kortárs zenei és irodalmi művek is), grafikai sorozatai közül kiemelkedik Appel című folyamatműve (1980), melyben a szerialitáselv alapján jut el a modern művészet kulcsműveiben (például Malevics Fekete négyzetétől a Fehér négyzet fehérenig) rejlő spiritualitásig. A szerialitás Major technikailag összetett festészetének is az egyik alapja, ami, Hantai Simon mellett dolgozva, hatalmas méretű vásznakra tetszőlegesen elcsúsztatható szitával felvitt, rácsszerkezetű mintázatokban bontakozott ki.

A 80-as évekre munkásságának fő területe az „írás” lett: az akkád és sumér ékírásra emlékező, de egyéni formákkal, azokat tömörítve-ritkítva, valamint egyéni technikával (például fűrésszel) készülnek máig az írásfestmények és reliefek variációi. Bennük a sorokba rendezésen kívül minden véletlenszerű.

1975-ben már önálló kiállítása volt Párizsban, művei megtalálhatók a nagy francia és magyar közgyűjteményekben.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0179-Major-Kamill-Akkad___csere-179-es-178-179-et-forgatni-fejjel-lefele___20211211.jpg
Major Kamill
Akkád

Major Kamill

Akkád

Készült
2009
Technika
festék, vászon
Méret
147,5x290x2,5 cm
A művész bemutatása

Művészete az 1960-as évek pécsi Lantos-körének gyakorlatából kiindulva Franciaországban vált egyénivé. Jóllehet a Lantos-féle struktúra- és variáció-elvvel szemben renitensnek mutatkozott, a bonyhádi épületzománc-program megvalósításának lehetősége mégis neki köszönhető, és noha Párizsban is minimalista és rendszerelvű képekkel kezdte pályáját, bennük a geometria rejtett és festői, személyes.

A párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban a képsokszorosítás technikáiból szerzett diplomát. Szitanyomással készített motívum- és képvariációk léptek a korábbi struktúrák helyébe. Mappái (köztük kortárs zenei és irodalmi művek is), grafikai sorozatai közül kiemelkedik Appel című folyamatműve (1980), melyben a szerialitáselv alapján jut el a modern művészet kulcsműveiben (például Malevics Fekete négyzetétől a Fehér négyzet fehérenig) rejlő spiritualitásig. A szerialitás Major technikailag összetett festészetének is az egyik alapja, ami, Hantai Simon mellett dolgozva, hatalmas méretű vásznakra tetszőlegesen elcsúsztatható szitával felvitt, rácsszerkezetű mintázatokban bontakozott ki.

A 80-as évekre munkásságának fő területe az „írás” lett: az akkád és sumér ékírásra emlékező, de egyéni formákkal, azokat tömörítve-ritkítva, valamint egyéni technikával (például fűrésszel) készülnek máig az írásfestmények és reliefek variációi. Bennük a sorokba rendezésen kívül minden véletlenszerű.

1975-ben már önálló kiállítása volt Párizsban, művei megtalálhatók a nagy francia és magyar közgyűjteményekben.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0159-Major-Kamill-Akkadian.jpg
Major Kamill
Akkadian

Major Kamill

Akkadian

Készült
1989
Technika
vegyes technika, fa
Méret
121x249 cm
A művész bemutatása

Művészete az 1960-as évek pécsi Lantos-körének gyakorlatából kiindulva Franciaországban vált egyénivé. Jóllehet a Lantos-féle struktúra- és variáció-elvvel szemben renitensnek mutatkozott, a bonyhádi épületzománc-program megvalósításának lehetősége mégis neki köszönhető, és noha Párizsban is minimalista és rendszerelvű képekkel kezdte pályáját, bennük a geometria rejtett és festői, személyes.

A párizsi École Nationale Supérieure des Arts Décoratifs-ban a képsokszorosítás technikáiból szerzett diplomát. Szitanyomással készített motívum- és képvariációk léptek a korábbi struktúrák helyébe. Mappái (köztük kortárs zenei és irodalmi művek is), grafikai sorozatai közül kiemelkedik Appel című folyamatműve (1980), melyben a szerialitáselv alapján jut el a modern művészet kulcsműveiben (például Malevics Fekete négyzetétől a Fehér négyzet fehérenig) rejlő spiritualitásig. A szerialitás Major technikailag összetett festészetének is az egyik alapja, ami, Hantai Simon mellett dolgozva, hatalmas méretű vásznakra tetszőlegesen elcsúsztatható szitával felvitt, rácsszerkezetű mintázatokban bontakozott ki.

A 80-as évekre munkásságának fő területe az „írás” lett: az akkád és sumér ékírásra emlékező, de egyéni formákkal, azokat tömörítve-ritkítva, valamint egyéni technikával (például fűrésszel) készülnek máig az írásfestmények és reliefek variációi. Bennük a sorokba rendezésen kívül minden véletlenszerű.

1975-ben már önálló kiállítása volt Párizsban, művei megtalálhatók a nagy francia és magyar közgyűjteményekben.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »