Góth Martin‘Smile, Fire, Vasarely’ Góth Martin ‘Smile, Fire, Vasarely’ Készült2021Technikaakril, vászonMéret70x50 cm A művész bemutatása Góth Martin a 2020 körül pályára lépő fiatal magyar művésznemzedék egyik markáns formanyelvet kialakító képviselője. Akril táblaképein a digitális retró keveredik a jelelmélettel és a szubkulturális ikonokkal. A kaposvári születésű Góth Martin – berlini és glasgow-i kitérő után – 2021-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az ekkor kiforró festészeti nyelvezete geometrikus hálórendszerbe ágyazott, sematizált jelekből és popkulturális motívumokból építkezik. A képeit szervező alapséma az olyan régi számítógépes játékok és társasjátékok négyzetes mezői, mint a tetris, az aknakereső, az amőba vagy a sakk. A hálómintát a korai Windows-okból ismerős háromdimenziós gombok, axonometrikus elemek, piktogramok és sematizált ikonok töltik meg. Ahogy Kollár Dalma Eszter kurátor magyarázta: „a 8×8 cm-es négyzetekből, és az őket elválasztó 1 cm széles vonalakból álló rendszer minden kép alapja. Ezeket töltötte meg Martin egy halom személyes kis történettel, vizuális gegekkel, fiktív karakterekkel.” A digitális retróból táplálkozó formakészlet precíz, pixeles esztétikai karakterét nyers festői gesztusok ellensúlyozzák, kézi firkák és graffitis fújásnyomok. Góth konceptuális megközelítésű művészete olykor elhagyja a táblakép síkját, és a játékmezőt kiterjeszti az egész kiállítótérre. Több egyéni és csoportos kiállításon is szerepelt már itthon. Budapesten él és alkot. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Gellér B. István„…és lőn…” Gellér B. István „…és lőn…” Készült1973Technikatempera, papírMéret42x60 cm A művész bemutatása Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái. A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett. Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott. Magyar Fanni A művész további alkotásai »
Almásy Aladár„Horátius megbizásából” – Az Amphora tetejét Homérosz számára felhántoló Széchenyi eke Almásy Aladár „Horátius megbizásából” – Az Amphora tetejét Homérosz számára felhántoló Széchenyi eke Készült2018Technikapasztell, akvarell, tus, papírMéret57x76 cm A művész bemutatása Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.” A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Keserü Ilona„Semmi sincs sehogyan” Keserü Ilona „Semmi sincs sehogyan” Készült1990Technikaolaj, vegyes technika, vászonMéret200x140 cm A művész bemutatása Keserü Ilona festészetének tengelye a színekhez időben és térben változó viszonya, azok kutatása és különböző megnyilvánulási formáik. A 60-as évek végén határozott, tematikus vonulat jelent meg festészeti munkásságában, amelyet Keserü maga színkutatásnak nevezett el. Mindezzel a korábbi – piros-narancs-rózsaszín orientáltságú – színhasználatát kívánta tágítani, elsősorban a spektrumszínek tartományai felé. Számos festmény témája lett tehát a pigmenttel kikeverhető színek skálája, a színfelbontás és a színek egymásba való átmenetének elemzése, illetve a festékből kikeverhető legnagyobb színintenzitás. Keserü a 70-es évek elején fedezte fel Goethe nyomán a sokféle árnyalatú bőrszínt, mely harmonikusan ellenpontozza erőteljes színhasználatát. A 2000-es évektől a bőrszín számos művén már mint a festővászon fonákja jelenik meg. Színkutatásának eddigi utolsó állomása Keserü 2001-es római útjához köthető, amikor is a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóinak megtisztított felületein szembesült egy új – ám Michelangelo idejében teljesen általános – festészeti-optikai jelenséggel, a cangiantéval. Lényege szerint nem komplementer vagy harmonikusnak tekintett színpárok kerülnek egymás mellé, hanem a saját fényüket és egymás ragyogását fokozó, nem a logikán, hanem személyes színpreferenciákon alapuló színértékek. Keserü Ilonát ezek a váratlan, harsogó színakkordok, „néha hajmeresztő dolgok”, lilák-kékek, narancsok-zöldek ragadták meg, melyek aztán inspirációként szolgáltak számos művéhez. Aknai Katalin A művész további alkotásai »
Szentgróti Dávid(ereklye) Szentgróti Dávid (ereklye) Készült2017Technikaakril, pigment, vászonMéret184x154 cm A művész bemutatása Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.” A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Frey Krisztián03.12.71 Frey Krisztián 03.12.71 Készült1971Technikaolaj, vászonMéret139,5x140 cm A művész bemutatása Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Molnár Vera1 százalék rendezetlenség Molnár Vera 1 százalék rendezetlenség Készült1976Technikapapír, tusMéret5 darabból áll, egyenként 29,5x29,5 cm A művész bemutatása Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. Rátkai Zsófia A művész további alkotásai »
Szabó Lobot Balázs10 x 10 Szabó Lobot Balázs 10 x 10 Készült2022Technikaakril, olajkréta, vászonMéret90x90 cm A művész bemutatása Szabó Lobot Balázs az ezredforduló után kibontakozó pesti street art színtér egyik emblematikus figurája. Festészetét a graffitiből táplálkozó, naiv, gyerekrajzszerű karakter határozza meg. A nagykanizsai születésű Szabó – rövid ljubljanai kitérő után – a Magyar Iparművészeti Egyetemet végezte el 2005-ben. Pályakezdését a street artot képviselő 1000% csoport tagjaként az efemer, anonim, utcai vizuális alkotások határozták meg. Innen ered a később is használt „Lobot” művészneve. A műfajban nagy sikereket elérő 1000% rendszeresen megjelent a street artra nyitott kortárs kiállítási intézményekben, de Szabó saját, autonóm képzőművészeti munkáival is szerepelt budapesti tárlatokon. Művészeti világát a graffitik és a képregények spontán módon ötvözött, a 80-as évek Basquiatját idéző stílusa határozta meg, kelet-európaias barkács szellemiséggel társítva. Képi elbeszéléseit az underground zenei színtér élmény- és tárgyvilága járta át (keverőpultok, szintetizátorok, plakátok stb.), sokszor objektként öltve testet. Festészete 2020 környékére közelebb került az absztrakt nyelvezethez, de megőrizte naiv, gyerekrajz-szerű – az olajpasztell és az oil stick miatt sokszor zsírkrétarajzot idéző – karakterét. Téglarácsok, tekeredő szálak, csövek és körök semleges tér előtt kígyózva vagy építőkockaként egymásra halmozva. A nonfigurativitásba hajló, játékos kompozíciójú műveken helyenként felbukkannak a korábbi képi elbeszélések motívumtöredékei vegyítve a friss élmények rejtett jelképeivel. Szabó Budapesten él és alkot. Autonóm képzőművészeti és street art alkotásai mellett ismert alkalmazott grafikusként és VJ-ként is. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Bullás József140127 Bullás József 140127 Készült2014Technikaolaj, vászonMéret200x140 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József140810 Bullás József 140810 Készült2014Technikaolaj, vászonMéret70x80 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József160930 Bullás József 160930 Készült2016Technikaolaj, vászonMéret120x95 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József171210 Bullás József 171210 Készült2018Technikaakril, vászonMéret81x70,5 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József171217-2 Bullás József 171217-2 Készült2017Technikaolaj, akril, vászonMéret140x180 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József171230 Bullás József 171230 Készült2017Technikaolaj, akril, vászonMéret140x180 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Ujházi Péter18 kis kép Ujházi Péter 18 kis kép Készült2004-2005Technikaakril, farostMéret68x98 cm A művész bemutatása Ujházi Péter (1940) a kortárs magyar képzőművészeti színtér jellegzetes hangú, meghatározó jelentőségű alkotója. Az 1970-es évek első felében induló művész pályája több mint négy évtizede töretlen: sajátos motívumait, figuráit és helyszíneit a változó stílusirányzatokat nem követve, mindig egyéni útját járva mutatja be a közönségnek. A narrativitást, műveinek alapvetően elbeszélő, vagy ahogyan a művész fogalmaz „kibeszélő” jellegét a munkákon megjelenő szöveges részek, feliratok is erősítik. A művekben tetten érhető játékosság mellett festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó különös térbeliség adja műveinek jellegzetes karakterét. Ujházi minden egyes műve egy külön kis világba vezeti el a nézőket, ám az alkotó jellegzetes stílusa és elbeszélésmódja minden történetet összefog, legyen szó akár történelmi eseményről, akár egy űrbeli, kozmikussá tágított jelenetről, vagy akár a mindennapi élet kiragadott történéséről. Ez az egységes, ám mégis különlegesen sokszínű életmű teszi Ujházi Pétert a magyar kortárs művészet összetéveszthetetlen szereplőjévé. A művész további alkotásai »
Bullás József180412 Bullás József 180412 Készült2018Technikaakril, vászonMéret80x70 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József180916 Bullás József 180916 Készült2018Technikaakril, vászonMéret180x140 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József180930 Bullás József 180930 Készült2018Technikaakril, vászonMéret180x140 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József190801 Bullás József 190801 Készült2019Technikaakril, vászonMéret80x70 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József200107 Bullás József 200107 Készült2020Technikaakril, vászonMéret50x50 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József200215 Bullás József 200215 Készült2020Technikaakril, vászonMéret50x50 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József200223 Bullás József 200223 Készült2020Technikaakril, vászonMéret50x50 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József200310 Bullás József 200310 Készült2020Technikaakril, vászonMéret70x80 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József200414 Bullás József 200414 Készült2020Technikaakril, vászonMéret50x50 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Nádler István2008 Fb. A. Nádler István 2008 Fb. A. Készült2008Technikakazeintempera, vászonMéret120x80 cm A művész bemutatása Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít. Kaszás Gábor A művész további alkotásai »
Nádler István2008 Fb. B. Nádler István 2008 Fb. B. Készült2008Technikakazeintempera, vászonMéret120x80 cm A művész bemutatása Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít. Kaszás Gábor A művész további alkotásai »
Ujházi Péter2011.júli.14. Ujházi Péter 2011.júli.14. Készült2011Technikaakril, szabad vászonMéret106x120x2,5 cm A művész bemutatása Ujházi Péter (1940) a kortárs magyar képzőművészeti színtér jellegzetes hangú, meghatározó jelentőségű alkotója. Az 1970-es évek első felében induló művész pályája több mint négy évtizede töretlen: sajátos motívumait, figuráit és helyszíneit a változó stílusirányzatokat nem követve, mindig egyéni útját járva mutatja be a közönségnek. A narrativitást, műveinek alapvetően elbeszélő, vagy ahogyan a művész fogalmaz „kibeszélő” jellegét a munkákon megjelenő szöveges részek, feliratok is erősítik. A művekben tetten érhető játékosság mellett festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó különös térbeliség adja műveinek jellegzetes karakterét. Ujházi minden egyes műve egy külön kis világba vezeti el a nézőket, ám az alkotó jellegzetes stílusa és elbeszélésmódja minden történetet összefog, legyen szó akár történelmi eseményről, akár egy űrbeli, kozmikussá tágított jelenetről, vagy akár a mindennapi élet kiragadott történéséről. Ez az egységes, ám mégis különlegesen sokszínű életmű teszi Ujházi Pétert a magyar kortárs művészet összetéveszthetetlen szereplőjévé. A művész további alkotásai »
Csáji Attila2011/VII. Csáji Attila 2011/VII. Készült2011Technikavegyes technika, farostMéret100,5x100,5 cm A művész bemutatása Csáji Attila a hatvanas évek derekán induló neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő szereplője, nemzedékének egyik legfontosabb szervezője, a magyar gesztusfestészet és a fényművészet úttörő figurája. A „különutas”, sokszínű művészetét összekapcsoló belső lényeget, a fény szimbolikáját így foglalta össze Hegyi Lóránd: „Csáji Attila számára a fény az a mozzanat, mely megvilágítja a »természet rejtett arcát«, a fény tárja fel a nem látható, elrejtett, lényegi sajátosságokat, a fény fogja egységbe az intellektust és az organikus világot: azaz a fény egy olyan misztikus erővé válik művészi világában, mely a végtelen kozmoszt és az emberi szellem végtelen tartományát összeforrasztani képes.” A felvidéki Szepsiben született, de gyermekkorában családjával Budapestre áttelepített Csáji az egri Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát 1964-ben. A festészeti pályakezdésekor készített, „szürenon” névre keresztelt művei társították egymással a szürrealizmust és a nonfigurativitást. Kiforrott olajképein plasztikusan kidomborodó, kalligrafikus „írásjelek”, informel alakzatok sorakoznak a felületen, archaikus kultúrák fiktív üzeneteiként. A művész saját értelmezése szerint „Az Üzenet-Jelrácsok plasztikus gesztusstruktúrák, a kéz pantomimikus táncaként értelmezhető, fénnyel átformálható, a mában az ősi kultúrák igézetét magában hordozó, a káosz és a rend határán megvalósuló üzenetek.” A szürkés-barnás, fémesen csillogó, mindmáig gyarapodó „jelrács-sorozat” egy ideig applikált, feketébe burkolózó tárgyakkal gazdagodott, majd visszatért a plasztikus festékmasszához. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Csáji konceptuális alkotóként és tevékeny szervezőként vett részt a neoavantgárd színtér fontos eseményeiben (Szürenon-csoport, balatonboglári Kápolna-tárlatok stb.). A hetvenes évek közepétől kezdve foglalkozik – a surlófényes reliefhatástól továbblépve – a különféle fénytechnológiai eljárások képzőművészeti hasznosításával, hologramos műveket és lézerinstallációkat hozva létre. A tudományos megismerés igényétől hajtva a nyolcvanas években az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében tanulmányozta a lézertechnológiát, majd a BME-n a reflexiós holográfiát, utána a legendás amerikai MIT-n a transzmissziós holográfiát. Fényművészeti munkái a nyolcvanas évektől kezdve fontos nemzetközi kiállításokon szerepeltek, alkotásai több külföldi múzeumban is megtalálhatók, Szöultól Cambridge-ig. Számos díj birtokosa – köztük a Munkácsy-díjé –, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de szabadalom is kötődik a nevéhez. Budapesten él és dolgozik. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Fajó János25-ös Modul Fajó János 25-ös Modul Készült1990Technikaolaj, vászonMéret224x252,5 cm A művész bemutatása Fajó János a magyar konstruktív geometrikus művészet egyik vezéralakja. Kitartó, több évtizedes munkássága alatt egyedülálló szigorral kutatta az empirikus és geometriai jelenségeket. Ismétlődő elemekből álló struktúrákkal és azok variációival foglalkozott – formai kísérletei grafikai munkák, szitanyomatok, festmények, fali objektek és szobrok formájában maradt ránk. Műveinek könnyen felismerhető, rendezett vizuális világa a lehető legletisztultabb képiségen keresztül mutat rá a világ szín- és formatárának kimeríthetetlenségére. Az általa használt egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, aszimmetriát, a mozgás végtelen variációját, ritmust és dinamizmust teremtett. Fajó János 1961-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. 1971-ben megalapítja a neves neoavantgárd csoportot, a Pesti Műhelyt, amely sokszorosított grafikák kiadásával foglalkozik a művészet demokratizálásának céljával. Kiadói tevékenysége mellett évtizedekig szabadiskolát vezet és a Józsefvárosi Galéria vezetőjeként kiállításokat szervez. 1985-ben megkapja a Munkácsy-díjat, 2008-ban a Kossuth-díjat. 1989-től tanít az Iparművészeti Egyetemen. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják. Művei olyan jelentős hazai és nemzetközi múzeumi gyűjteményekben láthatók, mint a Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a bécsi Albertina, a grazi Neue Galerie am Landesmuzeum, a zürichi Haus Konkrete vagy a moszkvai Moderne Museum, emellett fontos hazai és nemzetközi magángyűjteményekben is. Sárvári Zita A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella256N Rákóczy Gizella 256N Készült2009Technikaakvarell, papírMéret134,5x134,5 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónus Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónus Készült2002Technikaakvarell, papírMéret69x69 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónus Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónus Készült2002Technikaakvarell, papírMéret68x68 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónus Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónus Készült2002Technikaakvarell, papírMéret68x68 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónus Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónus Készült2002Technikaakvarell, papírMéret68,8x69 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónus Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónus Készült2002Technikaakvarell, papírMéret69x69 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín 4 tónusa Rákóczy Gizella 4 szín 4 tónusa Készült1998Technikaakvarell, papírMéret62,5x62,5 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Rákóczy Gizella4 szín labirintus Rákóczy Gizella 4 szín labirintus Készült2005Technikaakvarell, papírMéret130x130 cm A művész bemutatása Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész. 1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte. 1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével. Zsikla Mónika A művész további alkotásai »
Bullás József40315/1 Bullás József 40315/1 Készült2004Technikaolaj, vászonMéret140x200 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József50906 Bullás József 50906 Készült2005Technikaolaj, vászonMéret140x200 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Bullás József50908 Bullás József 50908 Készült2005Technikaolaj, vászonMéret150x200 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Felsmann István51-es villamos Felsmann István 51-es villamos Készült2013TechnikaLEGO, akril spray, textil fémlemezre ragasztvaMéret48x25,5 cm A művész bemutatása Felsmann István 2013-ban szerezte meg diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán, ugyanitt 2022 óta DLA hallgató. Háromszor is – 2014–15 között és 2019-ben – elnyerte a Derkovits Gyula-díjat, illetve 2019-ben jelölték az Esterházy Művészeti Díjra. Interdiszciplináris művészeti praxisában 2009 óta van jelen a védjegyévé vált, Lego építőkockákból álló művei, amelyek a relief és a táblakép hibrid szintézisét adják. Hálózati szemlélettel egyszerre de- és rekonstruálja képobjektjeiben a valóság absztrakt és reális, egymásra épülő információrétegeit (51-es villamos, 2013), ám legtöbb munkájában a művészettörténeti hagyományokat oldja fel a kombinatorika játékosan ballanszírozó használatával. Az előzményeken belül is a konstruktivizmust (Nagy piros ikon, 2020, Fehér konstruktivista, 2014) bontja elemeire, hogy azután dekonstruktivizmussá alakítsa át azt a gyermeki felfedezés és az olvasztótégelyszerű alkotás adta, felszabadult aktusban. Mindezzel egyszerre láttatja a geometrikus absztrakció formavilágát, és Y generációját meghatározó számítástechnika forradalmi vívmányait. A képobjektjei így olyan bitmap-eket ábrázolnak az analóg raszter- és a digitális pixelgrafika által, amelyeknek minden képpontja egyedileg definiálható, így a képfájl a lehető legtöbb információt vagy annak sérült hiátusát hordozhassa. A 2020-ban megalkotott Tenisz és Pálya sorozata valójában azt az új irányt mutatja, amely során Felsmann István a szuperszimmetria kiterjesztett dimenziókkal foglalkozó elmélete felé fordult, azaz kísérletezik az extra dimenziók és a szimmetria transzformálásának megjelenítési lehetőségével. 2023 februárjában, a Deák Erika Galériában Tivadar Andreával közösen megrendezett, PLAYFUL tárlatukon ennek a két, vizuális és elméleti előzménynek egy továbbgondolása jelent meg. Szabó Annamária A művész további alkotásai »
Frey Krisztián7.160/200 Frey Krisztián 7.160/200 Készült1972Technikavegyes technika, papírMéret59x41,5 cm A művész bemutatása Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Aatoth Franyo9 Aatoth Franyo 9 Készült2017Technikaolaj, vászonMéret170x140 cm A művész bemutatása Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig. A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Károlyi Zsigmond90 fokos fordulat… Károlyi Zsigmond 90 fokos fordulat… Készült2006Technikaolaj, vászonMéret76x101 cm A művész bemutatása Károlyi Zsigmond a kétezres évek figurális kísérletei – archaizáló, kvázi szimbolikus zsánerképek, csendéletek gyermekjátékokból, fanyar pastiche-ok – után, visszatérve 1977–78 körüli koncepciójához, mely elemi formák és mozgásrelációk viszonyán alapult, ismét a geometrikus képek festésébe fogott: munkái többnyire a négy- és háromszög forgatásának fázisait rögzítik; festményeinek sora tehát egy több évtizedes gyakorlat szintézise. Az összegzés platformja és az összegzés érvei egyfajta ortodoxián, festészetelméleti fundamentalizmuson nyugszanak s válnak ugyanakkor stiláris keretekké, karakteres formává. Az elforgatással, a síkok virtuális elmozdításával vagy a képfelület megosztásával és az új meg új szelvények ritmusainak transzformálásával teremtett képi struktúrák – olykor síkbeli fraktálok – gyakran igen gazdagok, melyekhez Károlyi az additív és a szubsztraktív színkeverés tiszta alapszíneit, s ezek megtört „mutánsait” egyaránt felhasználja. A szinte kizárólag négyzetes formátumú, kiegyensúlyozott arányú táblákat egy sajátos, immanens szerialitás, formateremtő gesztus csatolja egymáshoz; ki- és áthajtás, be- és lehajtás, tükrözés variálja-permutálja a szabályosnak szánt és tételezett (de végeredményben rezzenően személyes) síkokat. Négyzet feleződik, háromszög tükröződik. Ritkábban kör és körcikk. A hideg-meleg, távolító-közelítő színpárok kemény feszültségben vagy a komplementerek békítő egyensúlyával sorolódnak, s a képeken megnyilatkozik valamiféle szigorúbbnak tetsző, egyszersmind önironikus, távolról, de talán nem is önkéntelenül, sőt: bizonyosan a Bauhausra utaló, kvázi pedagógiai „dogmatika” is. Hajdu István A művész további alkotásai »
Bullás József91019 Bullás József 91019 Készült2009Technikaolaj, vászonMéret120x95 cm A művész bemutatása Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész. Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé. A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit. Petrányi Zsolt A művész további alkotásai »
Frey Krisztián95 IL Frey Krisztián 95 IL Készült1995Technikaolaj, vászonMéret125x125 cm A művész bemutatása Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Pintér DiaA bolond a kék Pintér Dia A bolond a kék Készült2017-2018Technikapapír szerpentin, filctoll, vászonMéret200x150 cm A művész bemutatása Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat. Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik. Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik. Mélyi József A művész további alkotásai »
Nádler IstvánA csábító barokk Nádler István A csábító barokk Készült2013Technikaakril, vászonMéret180x110 cm A művész bemutatása Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít. Kaszás Gábor A művész további alkotásai »
Almásy AladárA fehér tojáson elítélve tűnődő Homérost Széchenyi is látta, és látomásba vette Almásy Aladár A fehér tojáson elítélve tűnődő Homérost Széchenyi is látta, és látomásba vette Készült2013Technikapasztell, akvarell, papír, tusMéret65x88,5 cm A művész bemutatása Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.” A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot. Rieder Gábor A művész további alkotásai »
Kondor AttilaA figyelem ösvényei Kondor Attila A figyelem ösvényei Készült2021Technikaolaj, vászonMéret50x70 cm A művész bemutatása Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész. A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik. Rieder Gábor A művész további alkotásai »