Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia