Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

Bernáth Aurél tanítványaként 1948–53 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a 70-es évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz.

Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A 70-es évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a 90-es évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten.

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tesz kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánja ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kisméretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina