mnbarts_logo_header
0011-Hencze-Tamas-Atmoszferikus-ter.jpg
Hencze Tamás
Atmoszférikus tér

Hencze Tamás

Atmoszférikus tér

Készült
1976
Technika
olaj, papír
Méret
100x70 cm
A művész bemutatása

Hencze Tamás Korniss Dezsőt tekintette mesterének és az absztrakt művészetet, Hamvas Béla művészetelméletét tanulmányozó Zuglói Kört az iskolájának. Kossuth-díjas, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja.

A gesztus és a pop-art-kollázs közvetlenségével indult festészete az 1960-as évek második felében vált egyénivé: a papírra kitakarással, egyenletesen felvitt (fekete) festéket gumihengerrel terítette szét, precíz átmenetekkel az üres felület felé, miáltal pulzáló térhatás keletkezett a síkon. A dinamikusan ismétlődő telített, halványuló és üres felületek egyetemes életritmusként mutatkoztak meg. „Pontból” kiinduló struktúrái egyeznek a korszak tudományos világképével s a művészetekben jelentkező minimalizmussal, talán még a látást vizsgáló op-arttal is, de összetettebb érzékeléssel: a megjelenés-eltűnés festői tapasztalatával. E művei szerepeltek az évtized végi nemhivatalos tárlatokon (pl. Iparterv, 1968), majd az új magyar művészet európai bemutatóin.

Az 1980-as években pályakezdő képeit értelmezte újra: nagyméretű vásznakra hatalmas gesztusokat „fagyasztott”, melyeket a korszak posztmodern fordulata részének tekintettek. E művei nem valódi gesztusfestmények, hanem gesztusok pontos reprodukciói sablonokkal, gumihengerrel, kevés, de intenzív színnel. És fénnyel, ami a megjelenés térbeli-anyagi (ikonikus) valóságát kölcsönzi a síkba merevített pillanatnak. Papírművein olykor az alkotófolyamatot, az új gesztusképek technikai eszközeit (olló, vonalzó, mértani idomok) is felsorakoztatja.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0135-Ernszt-Andras-Attetszo-I.jpg
Ernszt András
Áttetsző I.

Ernszt András

Áttetsző I.

Készült
2018
Technika
akril, szitanyomat, vászon
Méret
50x50 cm
A művész bemutatása

Ernszt András Pécsett élő és alkotó művész. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta, mestere Valkó László és Keserü Ilona volt. Ugyanott 2009-ben DLA fokozatot szerzett. 2010 óta a PTE Művészeti Karának Festészet Tanszékén adjunktus. 1997-ben a DAAD, 2001-ben a Magyar Állami Eötvös-ösztöndíj nyerteseként élt Münchenben, majd 2003-ben neki ítélték a Ludwig Múzeum Strabag Festészeti Díját. 1997 óta rendszeresen vannak egyéni tárlatai, és csoportos kiállításokon is részt vesz magyar és külföldi galériákban: többek között Pécsett, Budapesten, Brüsszelben, Stuttgartban.

Ernszt András képei folyamatosan mozgásban lévő, dinamikus színkompozíciók. A festékrétegek kilépése a vászon síkjából karakteres, plasztikus hatást, tér, illetve mozgás illúzióját kelti. Munkáiban jelentős szerepet játszik a struktúra és rétegződés, ehhez társul egyfajta reduktív színhasználat. A már-már monokróm hatású színtónusok a festékanyagot, a felületek kidolgozottságát és kidolgozásuk technikáját állítják a középpontba. A képek komplexitását növelik a rétegződés adta fény-árnyék hatások, illetve a játék egy-egy szín árnyalataival. A vásznakon nem találunk nyugodt pontokat: különböző alakzatok fekszenek egymáson, s az ebből adódó rétegződés mélységet, diszharmonikus elrendezésük pedig dinamikát kölcsönöz a látottaknak. Képei nyugtalan, folyamatosan helyüket kereső, véletlen mozgásból kialakuló formák kavalkádját mutatják be.

A művész további alkotásai »
0136-Ernszt-Andras-Attetszo-II.jpg
Ernszt András
Áttetsző II.

Ernszt András

Áttetsző II.

Készült
2018
Technika
akril, szitanyomat, vászon
Méret
50x50 cm
A művész bemutatása

Ernszt András Pécsett élő és alkotó művész. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen folytatta, mestere Valkó László és Keserü Ilona volt. Ugyanott 2009-ben DLA fokozatot szerzett. 2010 óta a PTE Művészeti Karának Festészet Tanszékén adjunktus. 1997-ben a DAAD, 2001-ben a Magyar Állami Eötvös-ösztöndíj nyerteseként élt Münchenben, majd 2003-ben neki ítélték a Ludwig Múzeum Strabag Festészeti Díját. 1997 óta rendszeresen vannak egyéni tárlatai, és csoportos kiállításokon is részt vesz magyar és külföldi galériákban: többek között Pécsett, Budapesten, Brüsszelben, Stuttgartban.

Ernszt András képei folyamatosan mozgásban lévő, dinamikus színkompozíciók. A festékrétegek kilépése a vászon síkjából karakteres, plasztikus hatást, tér, illetve mozgás illúzióját kelti. Munkáiban jelentős szerepet játszik a struktúra és rétegződés, ehhez társul egyfajta reduktív színhasználat. A már-már monokróm hatású színtónusok a festékanyagot, a felületek kidolgozottságát és kidolgozásuk technikáját állítják a középpontba. A képek komplexitását növelik a rétegződés adta fény-árnyék hatások, illetve a játék egy-egy szín árnyalataival. A vásznakon nem találunk nyugodt pontokat: különböző alakzatok fekszenek egymáson, s az ebből adódó rétegződés mélységet, diszharmonikus elrendezésük pedig dinamikát kölcsönöz a látottaknak. Képei nyugtalan, folyamatosan helyüket kereső, véletlen mozgásból kialakuló formák kavalkádját mutatják be.

A művész további alkotásai »
0557-Konok-Tamas-Attort-voros-negyzet.jpg
Konok Tamás
Áttört vörös négyzet

Konok Tamás

Áttört vörös négyzet

Készült
2008
Technika
akril, vászon
Méret
180x200 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
0359-Almasy-Aladar-Augusztus-reformtorekveseinek-vastudobe-valo-rejtese-Horatius-Odak-III.konyvebol.jpg
Almásy Aladár
Augusztus reformtörekvéseinek vastüdőbe való rejtése. Horátius Ódák III.könyvéből

Almásy Aladár

Augusztus reformtörekvéseinek vastüdőbe való rejtése. Horátius Ódák III.könyvéből

Készült
2019
Technika
pasztell, akvarell, tus, papír
Méret
56x75,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0915-Cseke-Szilard-Aveo-Pink-and-Red.jpg
Cseke Szilárd
Aveo Pink and Red

Cseke Szilárd

Aveo Pink and Red

Készült
2018
Technika
akril, lakkfesték, vászon
Méret
130x100 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0602-Geller-B.-Istvan-Az-ablakban-ulo.jpg
Gellér B. István
Az ablakban ülő

Gellér B. István

Az ablakban ülő

Készült
1974
Technika
tempera, papír
Méret
49x41 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
1281-Moizer-Zsuzsa-Az-eneklo-virag.jpg
Moizer Zsuzsa
Az éneklő virág

Moizer Zsuzsa

Az éneklő virág

Készült
2016
Technika
olaj, vászon
Méret
80x80 cm
A művész bemutatása

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

A művész további alkotásai »
0903-Cseke-Szilard-Az-erdo-lelke.jpg
Cseke Szilárd
Az erdő lelke

Cseke Szilárd

Az erdő lelke

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
201x161 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0909-Cseke-Szilard-Az-idealis-erdo.jpg
Cseke Szilárd
Az ideális erdő

Cseke Szilárd

Az ideális erdő

Készült
2009
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
130x190 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0910-Cseke-Szilard-Az-idealis-erdo-II.jpg
Cseke Szilárd
Az ideális erdő II.

Cseke Szilárd

Az ideális erdő II.

Készült
2009
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
130x190 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0367-Almasy-Aladar-Az-oda-szellemfurdojeben-ebredezo-Horatius.jpg
Almásy Aladár
Az óda szellemfürdőjében ébredező Horátius

Almásy Aladár

Az óda szellemfürdőjében ébredező Horátius

Készült
2017
Technika
akvarell, tus, papír
Méret
56x76 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0191
Gross Arnold
Az öröm ünnepe I.

Gross Arnold

Az öröm ünnepe I.

Készült
1960 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
28x31 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0907-Cseke-Szilard-Az-osz-belelegzese.jpg
Cseke Szilárd
Az ősz belélegzése

Cseke Szilárd

Az ősz belélegzése

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
130x200 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1419 Fridvalszki M†rk - Back & Forth
Fridvalszki Márk
Back & Forth

Fridvalszki Márk

Back & Forth

Készült
2022
Technika
gouache, vászon
Méret
70x70 cm
A művész bemutatása

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
1391 Kis RĘka Csaba - Bad And Naughty
Kis Róka Csaba
Bad And Naughty

Kis Róka Csaba

Bad And Naughty

Készült
2021
Technika
olaj, zománc, vászon
Méret
100×99,5 cm
A művész bemutatása

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
0192
Gross Arnold
Badacsony

Gross Arnold

Badacsony

Készült
1959
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
17x27 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0541-Konok-Tamas-Balancement.jpg
Konok Tamás
Balancement

Konok Tamás

Balancement

Készült
1977
Technika
akril, vászon
Méret
89x116 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
0193
Gross Arnold
Balaton

Gross Arnold

Balaton

Készült
1950 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
11x24 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0081-Csaki-Robert-Balaton.jpg
Csáki Róbert
Balaton

Csáki Róbert

Balaton

Készült
2007
Technika
olaj, fatábla
Méret
19x23,5 cm
A művész bemutatása

Csáki Róbert a kilencvenes évek óta van jelen baljós hangulatú, álomszerű vízióival a magyar festészet körében. A hagyományos táblaképfestészet tradícióját folytató világát a szürrealizmus és a rokokó bizarr kettőse határozza meg. „Alakjai – írta róla Novotny Tihamér művészeti író – súlytalanok, lebegőek, szinte levitálnak az emlékezet párájában: a való föloldódik a képzelet ködében, a látomás atmoszférájában.”

A budapesti születésű Csáki a rendszerváltás idején végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Legkorábbi művei már magukon viselték a 18. századi művészet hatásait, majd 1996-os hollandiai tanulmányút során talált rá arra a bizarr, groteszk, ijesztő bestiáriumra, amely a későbbiekben nagyban meghatározta művészetét. Pályakezdésétől fogva jellemző Csákira a nehezen bekategorizálható, de könnyen felismerhető, erős atmoszférájú festői világ teremtése. Stílusát klasszikus érzékenység, pasztózus ecsetvonások és virtuóz elkenések jellemzik. Szürreális, álomszerűen elomló művészi univerzumának lakói nemcsak a groteszk bábuk, hanem különféle állatfejű szörnyalakok, ködbe vesző rokokó figurák, de virtuózan festői stílusával megjelenít tengerparti tájakat vagy akár csendéleteket is. Hommage sorozatában pedig a művészettörténet klasszikusait írta át saját stílusvilágára, Monet vizililiomaitól Velázquez pápa portréjáig. Több évtizedes következetes pályafutása alatt számos vidéki és fővárosi helyszínen rendezett egyéni kiállítást. Budapesten él és alkot.

A művész további alkotásai »
0194
Gross Arnold
Balatoni felhők

Gross Arnold

Balatoni felhők

Készült
1950 körül
Technika
színezett rézkarc, papír
Méret
21x35 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0715-Somody-Peter-Bamba.jpg
Somody Péter
Bamba

Somody Péter

Bamba

Készült
2017
Technika
akril, vászon
Méret
70x50 cm
A művész bemutatása

Somody Péter Pécsett élő és alkotó művész. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rajz szakos hallgatója volt Keserü Ilonánál. Tanulmányokat folytatott az egyetem Képzőművészeti Mesteriskolájában, valamint a Pécsi Tudományegyetem DLA képzésén festészet szakon. Mesterei Keserü Ilona és Konkoly Gyula voltak. 1997–1998-ban a müncheni Akademie der Bildenden Künste hallgatója volt. 1999-ben beválogatták a Haus der Kunst München „Junge Kunst” kiállításának résztvevői közé. Ebben az időszakban több csoportos kiállításon is szerepelt Münchenben és Bajorországban. Jelenleg a PTE Művészeti Kar Festészet Tanszékének egyetemi tanára, a Doktori Iskola vezetője. Munkái rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi kiállításokon Münchenben, Nürnbergben és Stuttgartban. 2000-ben Strabag-díjazott lett, 2015-ben munkásságáért Munkácsy-díjban részesült. 

Somody Péter a kortárs absztrakt festészet egyik kiemelkedő képviselője. Jellegzetes stílusát már korai munkáiban kifejlesztette. A 2010-es évekig készült munkáinak a transzparens foltfestészet az egyik alapgondolata, azaz festményein kevés eszközzel lírai érzékiség kifejezésére törekszik. Az áttetsző, sajátosan lazúrosan felhordott foltok néhol egymást fedik, majd önállósulnak, a képi mezőt mintegy színfelhőként beborítva. 2010 körül megjelennek művein – a halvány foltos térben – az absztrakt geometrikus elemek. Kváziterekké válnak a korábbi lazúros színmezők, amibe beékelődnek a végtelenített geometrikus girlandok, szeriális formák, a nyitott mű elve alapján. Az éles és életlen formák ütköztetése sajátos tárgyiasságot kölcsönöz a felületeknek. Olykor a felületen elhelyezett vizuális elemek játékára invitálja a nézőt, máskor a belőlük áradó meditatív csend ragad magával. 

Fabényi Julia 

A művész további alkotásai »
0962-Kondor-Attila-Baptisterium.jpg
Kondor Attila
Baptisterium

Kondor Attila

Baptisterium

Készült
2008
Technika
olaj, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0107-Nadler-Istvan-Bar-ugy-tunik...-No-2.jpg
Nádler István
Bár úgy tűnik… No 2.

Nádler István

Bár úgy tűnik… No 2.

Készült
2008
Technika
kazeintempera, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

A művész további alkotásai »
0385-Korniss-Dezso-Baratok.jpg
Korniss Dezső
Barátok

Korniss Dezső

Barátok

Készült
1949
Technika
papír, olaj
Méret
21x24,5 cm
A művész bemutatása

Korniss Dezső a 20. század közepi modern magyar festészet egyik legfontosabb képviselője, a legendás „szentendrei program” társalkotója. Szinte egész pályafutása során tiltott-tűrt művészként hozta létre a szürrealizmus és a konstruktivizmus ősforrásából táplálkozó, egyéni hangú, kísérletező szellemiségű életművét. Monográfusa, Hegyi Lóránd megfogalmazása szerint szintetizáló művészete „a latin-mediterrán-francia festői nyelv egyetemességét, egyszersmind helyi-gyökerezettségét” képviselte.

Korniss az erdélyi Besztercén született 1908-ban, de Budapesten nőtt fel. Fiatalon Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Hollandiába került, ahol középiskolásként megismerkedhetett a De Stijl csoport konstruktivista esztétikai világával. Avantgárd felfogása miatt a pesti Képzőművészeti Főiskolát – a „progresszív fiatalokkal” együtt – nem fejezhette be. Pályakezdő éveiben kereste a kapcsolatot a modern szellemiségű művészeti körökkel itthon és Nyugat-Európában. A 30-as években Szentendrén és Szigetmonostoron gyűjtötte – Bartók nyomán – az építészet archaikus motívumait. Vajda Lajos barátjával együtt fogalmazta meg a népi hagyományt és a modernséget összekötő, későbbi híressé vált „szentendrei programot”. A tradicionális motívumokat sematizált, geometrikus formákká átíró, élénk homogén színfoltokkal élő stílusát „konstruktív szürrealistának” nevezte. Bár az ostrom alatt korai műveinek nagy része megsemmisült, 1945 után újult erővel folytatta kísérleteit. Csatlakozott a rövid életű Európai Iskolához, ami a nyugati modernizmust képviselte itthon. Archaikus maszkokból, bogarakból és népi ornamentikából absztrahált szürrealista kompozíciókat festett, kísérleti monotípiákat készített, kiállításokon szerepelt és tanári állást kapott. A pár optimista esztendő után az 1948-as politikai fordulat ellehetetlenítette Korniss és szellemi körének életét. Az 50-es években megbélyegzett „formalista” művészként marginalizálódott, nem állíthatott ki, de nem hagyott fel az alkotással. Az 1960 körüli, ecset nélkül készült, lakkfesték-csurgatásos nonfiguratív művei az amerikai absztrakt expresszionizmus legjobb magyar analógiái. Ezeken az „írásos kalligráfiákon” – írta Hegyi – a „vizuális rendszerré szerveződés sorokká, kis egységek ritmusává alakítja az elemi foltokat és csurgatott vonalakat”. A 60-as évek fiataljai, az Iparterv nemzedék progresszív alkotói előképükként és mesterükként fedezték fel Kornisst. Homogén színfoltokból építkező, geometrizáló formavilágában a korabeli minimalizmus és hard-edge hazai előfutárát látták meg. Bár Korniss nehezen léphetett ki a tiltott művész kategóriából, élete vége felé kultikus modern mesterré vált. Kései művészetében visszatért a szentendrei program népies motívumaihoz, majd a minimalizmus (illetve a szuprematizmus) által ihletett, redukált geometrikus kompozíciókkal kísérletezett. 1984-ben már a szentendrei művészet nagy mestereként távozott az élők sorából.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0389-Korniss-Dezso-Barbar-Venusz.jpg
Korniss Dezső
Barbár Vénusz

Korniss Dezső

Barbár Vénusz

Készült
1947
Technika
vászon, olaj
Méret
68x13 cm
A művész bemutatása

Korniss Dezső a 20. század közepi modern magyar festészet egyik legfontosabb képviselője, a legendás „szentendrei program” társalkotója. Szinte egész pályafutása során tiltott-tűrt művészként hozta létre a szürrealizmus és a konstruktivizmus ősforrásából táplálkozó, egyéni hangú, kísérletező szellemiségű életművét. Monográfusa, Hegyi Lóránd megfogalmazása szerint szintetizáló művészete „a latin-mediterrán-francia festői nyelv egyetemességét, egyszersmind helyi-gyökerezettségét” képviselte.

Korniss az erdélyi Besztercén született 1908-ban, de Budapesten nőtt fel. Fiatalon Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Hollandiába került, ahol középiskolásként megismerkedhetett a De Stijl csoport konstruktivista esztétikai világával. Avantgárd felfogása miatt a pesti Képzőművészeti Főiskolát – a „progresszív fiatalokkal” együtt – nem fejezhette be. Pályakezdő éveiben kereste a kapcsolatot a modern szellemiségű művészeti körökkel itthon és Nyugat-Európában. A 30-as években Szentendrén és Szigetmonostoron gyűjtötte – Bartók nyomán – az építészet archaikus motívumait. Vajda Lajos barátjával együtt fogalmazta meg a népi hagyományt és a modernséget összekötő, későbbi híressé vált „szentendrei programot”. A tradicionális motívumokat sematizált, geometrikus formákká átíró, élénk homogén színfoltokkal élő stílusát „konstruktív szürrealistának” nevezte. Bár az ostrom alatt korai műveinek nagy része megsemmisült, 1945 után újult erővel folytatta kísérleteit. Csatlakozott a rövid életű Európai Iskolához, ami a nyugati modernizmust képviselte itthon. Archaikus maszkokból, bogarakból és népi ornamentikából absztrahált szürrealista kompozíciókat festett, kísérleti monotípiákat készített, kiállításokon szerepelt és tanári állást kapott. A pár optimista esztendő után az 1948-as politikai fordulat ellehetetlenítette Korniss és szellemi körének életét. Az 50-es években megbélyegzett „formalista” művészként marginalizálódott, nem állíthatott ki, de nem hagyott fel az alkotással. Az 1960 körüli, ecset nélkül készült, lakkfesték-csurgatásos nonfiguratív művei az amerikai absztrakt expresszionizmus legjobb magyar analógiái. Ezeken az „írásos kalligráfiákon” – írta Hegyi – a „vizuális rendszerré szerveződés sorokká, kis egységek ritmusává alakítja az elemi foltokat és csurgatott vonalakat”. A 60-as évek fiataljai, az Iparterv nemzedék progresszív alkotói előképükként és mesterükként fedezték fel Kornisst. Homogén színfoltokból építkező, geometrizáló formavilágában a korabeli minimalizmus és hard-edge hazai előfutárát látták meg. Bár Korniss nehezen léphetett ki a tiltott művész kategóriából, élete vége felé kultikus modern mesterré vált. Kései művészetében visszatért a szentendrei program népies motívumaihoz, majd a minimalizmus (illetve a szuprematizmus) által ihletett, redukált geometrikus kompozíciókkal kísérletezett. 1984-ben már a szentendrei művészet nagy mestereként távozott az élők sorából.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0410-Bak-Imre-Barhol.jpg
Bak Imre
Bárhol

Bak Imre

Bárhol

Készült
2013
Technika
akril, vászon
Méret
80x120 cm
A művész bemutatása

Bak Imre a hatvanas évek közepén alapozta meg festészetének karakterét, ami a mai napig támaszkodik a geometrikus absztrakt művészet tanulságaira. Dacolva – néhány pályatársával együtt – a kor geopolitikájával és az akkori társadalmi rendből adódó egzisztenciális és egyéb nehézségekkel, Bak kapcsolódni kívánt a kor egyetemes művészetéhez. Az Iparterv-kiállítások idejére (1968–1969) már megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ötvözze az amerikai művészet hard-edge és minimalista tendenciáit a magyar avantgárd művészet tradícióival és a magyar népművészetből inspirálódó motívumokkal. Ez a strukturalista, a jelek és szimbólumok természetét vizsgáló program határozta meg a hetvenes években létrehozott festményeit. A nyolcvanas években Bak képeinek geometrikus rendszere egyre összetettebbé vált, előkészítve festészetének posztmodern fordulatát. Művészetében a rendszerváltás után a motívumok ismét „egyszerűsödtek”, nagyobb egybefüggő színfelületek jellemezték az építészet által inspirált festményeit. Ez idő tájt készült perspektivikus képei geometrikus formákból építenek fel tájakat, az építészeti tagozatokból emelt „struktúrák” fő motívumai köré építve. A kétezres évek után létrehozott, utolsó korszakához tartozó műveivel Bak visszatért a geometrikus festészet alapkérdéséhez: hogy miként lehet térillúziót teremteni a festészet síkbeli eszközeivel. A téglalap alakú színmezőket és a kettős színsávokat ötvöző kompozíciói a tiszta színek intenzív használatára épültek, amelyek egyértelműen a tér mélységének illúzióját keltik vásznain. 

 

Fenyvesi Áron 

A művész további alkotásai »
0465-Frey-Krisztian-Barna-fekete-kalligrafia___180___20220624.jpg
Frey Krisztián
Barna-fekete kalligráfia

Frey Krisztián

Barna-fekete kalligráfia

Készült
1990 körül
Technika
olaj, vegyes technika, papír
Méret
50x70 cm
A művész bemutatása

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

A művész további alkotásai »
1148-Robitz-Anikó-Bauhaus-Porto.jpg
Robitz Anikó
Bauhaus, Porto

Robitz Anikó

Bauhaus, Porto

Készült
2016
Technika
akril print, plexi üveg
Méret
75x50x3 cm
Példányszám
10/3
A művész bemutatása

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0741-Karolyi-Zsigmond-Becs-XVII.-Bp.jpg
Károlyi Zsigmond
Bécs (XVII.) – Bp.

Károlyi Zsigmond

Bécs (XVII.) – Bp.

Készült
1993 (1996)
Technika
olaj, vászon
Méret
120x120 cm
A művész bemutatása

Károlyi Zsigmond a kétezres évek figurális kísérletei – archaizáló, kvázi szimbolikus zsánerképek, csendéletek gyermekjátékokból, fanyar pastiche-ok – után, visszatérve 1977–78 körüli koncepciójához, mely elemi formák és mozgásrelációk viszonyán alapult, ismét a geometrikus képek festésébe fogott: munkái többnyire a négy- és háromszög forgatásának fázisait rögzítik; festményeinek sora tehát egy több évtizedes gyakorlat szintézise. Az összegzés platformja és az összegzés érvei egyfajta ortodoxián, festészetelméleti fundamentalizmuson nyugszanak s válnak ugyanakkor stiláris keretekké, karakteres formává. Az elforgatással, a síkok virtuális elmozdításával vagy a képfelület megosztásával és az új meg új szelvények ritmusainak transzformálásával teremtett képi struktúrák – olykor síkbeli fraktálok – gyakran igen gazdagok, melyekhez Károlyi az additív és a szubsztraktív színkeverés tiszta alapszíneit, s ezek megtört „mutánsait” egyaránt felhasználja.

A szinte kizárólag négyzetes formátumú, kiegyensúlyozott arányú táblákat egy sajátos, immanens szerialitás, formateremtő gesztus csatolja egymáshoz; ki- és áthajtás, be- és lehajtás, tükrözés variálja-permutálja a szabályosnak szánt és tételezett (de végeredményben rezzenően személyes) síkokat. Négyzet feleződik, háromszög tükröződik. Ritkábban kör és körcikk.

A hideg-meleg, távolító-közelítő színpárok kemény feszültségben vagy a komplementerek békítő egyensúlyával sorolódnak, s a képeken megnyilatkozik valamiféle szigorúbbnak tetsző, egyszersmind önironikus, távolról, de talán nem is önkéntelenül, sőt: bizonyosan a Bauhausra utaló, kvázi pedagógiai „dogmatika” is.

Hajdu István

A művész további alkotásai »
0750-Pinter-Dia-Belepes-egy-tiszta-teruletre.jpg
Pintér Dia
Belépés egy tiszta területre

Pintér Dia

Belépés egy tiszta területre

Készült
2019
Technika
papír szerpentin, akrilspray, filctoll, golyóstoll, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »
0966-Kondor-Attila-Belso-konyvtar.jpg
Kondor Attila
Belső könyvtár

Kondor Attila

Belső könyvtár

Készült
2021
Technika
olaj, vászon
Méret
100x100 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0967-Kondor-Attila-Belso-konyvtar-II.jpg
Kondor Attila
Belső könyvtár II.

Kondor Attila

Belső könyvtár II.

Készült
2021
Technika
olaj, vászon
Méret
90x110 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0974-Szentgroti-David-Bevesodes.jpg
Szentgróti Dávid
Bevésődés

Szentgróti Dávid

Bevésődés

Készült
2021
Technika
akril, pigment, vászon
Méret
197x155 cm
A művész bemutatása

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”

A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0975-Szentgroti-David-Bevesodes-01.jpg
Szentgróti Dávid
Bevésődés 01

Szentgróti Dávid

Bevésődés 01

Készült
2021
Technika
akril, pigment, vászon
Méret
190x150 cm
A művész bemutatása

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”

A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0978-Szentgroti-David-Bevesodes-02.jpg
Szentgróti Dávid
Bevésődés 02

Szentgróti Dávid

Bevésődés 02

Készült
2020
Technika
akril, pigment, vászon
Méret
190x150 cm
A művész bemutatása

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”

A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0898-Cseke-Szilard-Bibor-es-hegyteto.jpg
Cseke Szilárd
Bíbor és hegytető

Cseke Szilárd

Bíbor és hegytető

Készült
2020
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
240x185 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0149-Szirtes-Janos-Biborban-szuletett-Konstantin.jpg
Szirtes János
Bíborban született Konstantin

Szirtes János

Bíborban született Konstantin

Készült
1987
Technika
vegyes technika, vászon
Méret
100x145 cm
A művész bemutatása

A magyar kortárs művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus, performer, videó- és médiaművész; nagyhatású reformer pedagógus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének tanára.

Szirtes János négy évtizedre visszatekintő, különböző művészeti ágakon átívelő munkásságának meghatározó pontja, hogy a pozsonyi és a budapesti művészeti főiskolán végzett akadémikus tanulmányai mellett a 70-es, 80-as évek fordulóján a kor kiemelkedő underground művészeti műhelyeinek is tagja volt. Az Erdély Miklós által vezetett legendás Indigó-csoport kreatív kutatásai, művészetről vallott interdiszciplináris gondolkodása, a szentendrei Vajda Lajos Stúdió konvenciók alól felszabadító, dadaista légköre, valamint Hajas Tibor új utakat nyitó performanszai mind hatottak Szirtes János művészeti állásfoglalására.

Festészete a természeti népek motívumainak organikus-szürrealista feldolgozásától az élő szervezetek kristályaira bontott formavilágának felhasználásán át a réteges formalista kompozíciókig jutott el, ahol a tér élményét a különböző ornamentikájú rétegek egymásra építése adja meg. Az expresszív színekkel, dinamikus formákkal, archaikus elemekkel és különböző kultúrákból kölcsönzött motívumokkal átszőtt képei közös térbe hozzák a kanonizált és az alternatív (szub)kultúrát. A képalkotó folyamat akciónak, egyben performansznak vagy rítusnak is tekinthető – így a kép ezeknek a gesztusoknak és mozgásformáknak, vagyis az alkotói tevékenységnek a lenyomatait őrzi meg.

Kovács Krisztina

A művész további alkotásai »
1258-Toth-Anna-Eszter-Big-Laundry-Series-I.jpg
Tóth Anna Eszter
Big Laundry Series I.

Tóth Anna Eszter

Big Laundry Series I.

Készült
2021
Technika
akril, papír, vászon
Méret
120x60 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
1259-Toth-Anna-Eszter-Big-Laundry-Series-II.jpg
Tóth Anna Eszter
Big Laundry Series II.

Tóth Anna Eszter

Big Laundry Series II.

Készült
2021
Technika
akril, papír, vászon
Méret
120x60 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
1260-Toth-Anna-Eszter-Big-Laundry-Series-III.jpg
Tóth Anna Eszter
Big Laundry Series III.

Tóth Anna Eszter

Big Laundry Series III.

Készült
2021
Technika
akril, papír, vászon
Méret
120x60 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
1261-Toth-Anna-Eszter-Big-Laundry-Series-IV.jpg
Tóth Anna Eszter
Big Laundry Series IV.

Tóth Anna Eszter

Big Laundry Series IV.

Készült
2021
Technika
akril, papír, vászon
Méret
120x60 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
1262-Toth-Anna-Eszter-Big-Laundry-Series-V.jpg
Tóth Anna Eszter
Big Laundry Series V.

Tóth Anna Eszter

Big Laundry Series V.

Készült
2021
Technika
akril, papír, vászon
Méret
120x60 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
0847-Csaji-Attila-Bikanasz-a-labirintusban.jpg
Csáji Attila
Bikanász a labirintusban

Csáji Attila

Bikanász a labirintusban

Készült
1973
Technika
vegyes technika, farost
Méret
58x50,5 cm
A művész bemutatása

Csáji Attila a hatvanas évek derekán induló neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő szereplője, nemzedékének egyik legfontosabb szervezője, a magyar gesztusfestészet és a fényművészet úttörő figurája. A „különutas”, sokszínű művészetét összekapcsoló belső lényeget, a fény szimbolikáját így foglalta össze Hegyi Lóránd: „Csáji Attila számára a fény az a mozzanat, mely megvilágítja a »természet rejtett arcát«, a fény tárja fel a nem látható, elrejtett, lényegi sajátosságokat, a fény fogja egységbe az intellektust és az organikus világot: azaz a fény egy olyan misztikus erővé válik művészi világában, mely a végtelen kozmoszt és az emberi szellem végtelen tartományát összeforrasztani képes.” 

A felvidéki Szepsiben született, de gyermekkorában családjával Budapestre áttelepített Csáji az egri Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát 1964-ben. A festészeti pályakezdésekor készített, „szürenon” névre keresztelt művei társították egymással a szürrealizmust és a nonfigurativitást. Kiforrott olajképein plasztikusan kidomborodó, kalligrafikus „írásjelek”, informel alakzatok sorakoznak a felületen, archaikus kultúrák fiktív üzeneteiként. A művész saját értelmezése szerint „Az Üzenet-Jelrácsok plasztikus gesztusstruktúrák, a kéz pantomimikus táncaként értelmezhető, fénnyel átformálható, a mában az ősi kultúrák igézetét magában hordozó, a káosz és a rend határán megvalósuló üzenetek.” A szürkés-barnás, fémesen csillogó, mindmáig gyarapodó „jelrács-sorozat” egy ideig applikált, feketébe burkolózó tárgyakkal gazdagodott, majd visszatért a plasztikus festékmasszához. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Csáji konceptuális alkotóként és tevékeny szervezőként vett részt a neoavantgárd színtér fontos eseményeiben (Szürenon-csoport, balatonboglári Kápolna-tárlatok stb.). A hetvenes évek közepétől kezdve foglalkozik – a surlófényes reliefhatástól továbblépve – a különféle fénytechnológiai eljárások képzőművészeti hasznosításával, hologramos műveket és lézerinstallációkat hozva létre. A tudományos megismerés igényétől hajtva a nyolcvanas években az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében tanulmányozta a lézertechnológiát, majd a BME-n a reflexiós holográfiát, utána a legendás amerikai MIT-n a transzmissziós holográfiát. Fényművészeti munkái a nyolcvanas évektől kezdve fontos nemzetközi kiállításokon szerepeltek, alkotásai több külföldi múzeumban is megtalálhatók, Szöultól Cambridge-ig. Számos díj birtokosa – köztük a Munkácsy-díjé –, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de szabadalom is kötődik a nevéhez. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor 

A művész további alkotásai »
1393 Kis RĘka Csaba - Black or White
Kis Róka Csaba
Black or White

Kis Róka Csaba

Black or White

Készült
2020
Technika
olaj, zománc, vászon
Méret
169,5×139,5 cm
A művész bemutatása

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
1400 Kis RĘka Csaba - Blame The Flame
Kis Róka Csaba
Blame The Flame

Kis Róka Csaba

Blame The Flame

Készült
2020
Technika
olaj, zománc, vászon
Méret
120×95 cm
A művész bemutatása

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A művész további alkotásai »
1199-Goth-Martin-Bloodline.jpg
Góth Martin
Bloodline

Góth Martin

Bloodline

Készült
2021
Technika
akril, vászon
Méret
100x150 cm
A művész bemutatása

Góth Martin a 2020 körül pályára lépő fiatal magyar művésznemzedék egyik markáns formanyelvet kialakító képviselője. Akril táblaképein a digitális retró keveredik a jelelmélettel és a szubkulturális ikonokkal.

A kaposvári születésű Góth Martin – berlini és glasgow-i kitérő után – 2021-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az ekkor kiforró festészeti nyelvezete geometrikus hálórendszerbe ágyazott, sematizált jelekből és popkulturális motívumokból építkezik. A képeit szervező alapséma az olyan régi számítógépes játékok és társasjátékok négyzetes mezői, mint a tetris, az aknakereső, az amőba vagy a sakk. A hálómintát a korai Windows-okból ismerős háromdimenziós gombok, axonometrikus elemek, piktogramok és sematizált ikonok töltik meg. Ahogy Kollár Dalma Eszter kurátor magyarázta: „a 8×8 cm-es négyzetekből, és az őket elválasztó 1 cm széles vonalakból álló rendszer minden kép alapja. Ezeket töltötte meg Martin egy halom személyes kis történettel, vizuális gegekkel, fiktív karakterekkel.” A digitális retróból táplálkozó formakészlet precíz, pixeles esztétikai karakterét nyers festői gesztusok ellensúlyozzák, kézi firkák és graffitis fújásnyomok. Góth konceptuális megközelítésű művészete olykor elhagyja a táblakép síkját, és a játékmezőt kiterjeszti az egész kiállítótérre. Több egyéni és csoportos kiállításon is szerepelt már itthon. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1228-Melkovics-Tamás-Blue-kit-Composition-9.jpg
Melkovics Tamás
Blue kit Composition 9.

Melkovics Tamás

Blue kit Composition 9.

Készült
2020
Technika
színezett MDF lemezből kimart, 59 elemből felépülő moduláris struktúra
Méret
240x90x80 cm
A művész bemutatása

Ismerősök szólítanak meg Melkovics Tamás szobrászművész alkotásait nézve. Olyan szobrok, amelyekről azt gondoljuk, hogy mindjárt megmozdulnak, lekúsznak a posztamensről, vagy esetleg valamilyen hanggal is jeleznek felénk. Ismerősek, mert az organikus absztrakt világon belül a művész megtalált egy olyan formanyelvet, ami a kollektív tudattalanunkhoz szól, és az élővilág, élőlények, születés és mozgás asszociációit hívja elő. 

Melkovics Tamás művészete folyamatosan tágítja a szobrászati kereteket, de egy bizonyos határt nem lép át, megmarad a diszciplína keretei között. A művész a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán végzett 2012-ben, mestere Farkas Ádám. 2018-ban és 2021-ben Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjban részesült. Kiállított a Parthenón-fríz Teremben 2017-ben, a Várfok Galéria Project Room-ban 2019-ben. Számos csoportos kiállításon vett rész Budapesten, Szentendrén, Székesfehérváron, Dunaújvárosban, Pécsett és Edinburgh-ban. Magángyűjtemények mellett a Ferenczy Múzeumi Centrum, a székesfehérvári Csók István Képtár, a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár, a dunaújvárosi ICA-D Kortárs Művészeti Intézet gyűjteményeiben is szerepel. 

Alkotásaiban rendszereket, alapvető szabályokat, törvényszerűségeket keres, mintha az élet és az érzékelhető világ gyökereihez, felépítéséhez akarna visszanyúlni. Az ismétlődéssel visszatérő alapmodulok talán ezeket az alapvető törvényszerűségeket hivatottak feltárni. Műveiben alapvető a mozgás. Még azok a munkák is, amik különálló lények is akár, dialógusra kelnek egymással. A tudomány nyelvén szólva a szobrok utalhatnak fraktálokra, a növekedés, az evolúció alapelveire, a természet dinamikájára, ahol soha semmi egy pillanatra sem áll le, minden folyamatos változásban, átalakulásban, mozgásban és kölcsönhatásban van, mert ez a biológiai élet alapja is. A művek sokszor emlékeztetnek természeti formákra, mint a fa vagy a gyümölcs, a Tony Cragghez is hasonlító antropomorf szobrok viszont az emberi létezés alapjaira kérdeznek rá, és a komplex struktúrák, amik végül megállnak egy végleges alakzatban, emberi viszonyrendszerekre és kapcsolódásokra mutatnak. 

Vékony Délia 

A művész további alkotásai »
0195
Gross Arnold
Bodrogpart

Gross Arnold

Bodrogpart

Készült
1955
Technika
rézkarc, papír
Méret
24x31 cm
A művész bemutatása

Gross Arnold a 20. századi magyar grafika talán legnépszerűbb és legismertebb alkotója. 1929-ben született Tordán, az ott töltött, idilli gyermekévek emléke később is visszatér művein (Emlékek kertje, Tordai műterem)). Habár 1953-ban, a legsötétebb Rákosi-korban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán, alkotásain semmilyen nyomott nem hagyott a szocialista realizmus elvárása. Kezdettől fogva elsősorban művészi grafikával, elsősorban rézkarccal dolgozott, aminek a hatvanas évektől sajátos, egyedileg színezett technikai megoldását dolgozta ki. Gross Arnold rézkarcai egyedülálló, szürrealista álomvilágot teremtettek a hatvanas-hetvenes évek magyar művészetében. Fantáziavilágának tündéri teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen, ötvösműveket idéző finomsággal dolgozva ki a rajzi részleteket. Közeli baráti köréhez tartozott Kondor Béla (Kondor Béla emléklap). Rézkarcait az 1960-1970-es években nemzetközi szinten is elismerték, 1966-ban és 1968-ban egymást követő két alkalommal is díjazták a rangos Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálén.

Korai művei, az ötvenes évek közepétől Rembrandt ihletését mutató, mívesen megmunkált tájképi rézkarcok voltak. A hétköznapok valóságának felszínét felfejtő mesevilágát 1963-tól kezdte el kidolgozni (Az öröm ünnepe, A nem hervadó kert). Képeinek meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot hívott éltre, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával, szatirikus hangnemmel fűszerezte. Képeinek központi témája a művészet és a művészlét maga. Számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Műterme a házon és a kerten túl, kiterjed az egész világra. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.

Révész Emese

A művész további alkotásai »
0776-Ujhazi-Peter-Bolygos-kep.jpg
Ujházi Péter
Bolygós kép

Ujházi Péter

Bolygós kép

Készült
2011
Technika
akril, szabad vászon
Méret
207x136x2,5 cm
A művész bemutatása

Ujházi Péter (1940) a kortárs magyar képzőművészeti színtér jellegzetes hangú, meghatározó jelentőségű alkotója. Az 1970-es évek első felében induló művész pályája több mint négy évtizede töretlen: sajátos motívumait, figuráit és helyszíneit a változó stílusirányzatokat nem követve, mindig egyéni útját járva mutatja be a közönségnek. A narrativitást, műveinek alapvetően elbeszélő, vagy ahogyan a művész fogalmaz „kibeszélő” jellegét a munkákon megjelenő szöveges részek, feliratok is erősítik. A művekben tetten érhető játékosság mellett festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó különös térbeliség adja műveinek jellegzetes karakterét. Ujházi minden egyes műve egy külön kis világba vezeti el a nézőket, ám az alkotó jellegzetes stílusa és elbeszélésmódja minden történetet összefog, legyen szó akár történelmi eseményről, akár egy űrbeli, kozmikussá tágított jelenetről, vagy akár a mindennapi élet kiragadott történéséről. Ez az egységes, ám mégis különlegesen sokszínű életmű teszi Ujházi Pétert a magyar kortárs művészet összetéveszthetetlen szereplőjévé.

A művész további alkotásai »