mnbarts_logo_header

Cseke Szilárd

Pápa, 1976

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

0914-Cseke-Szilard-Aradas.jpg
Cseke Szilárd
Áradás

Cseke Szilárd

Áradás

Készült
2007
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
100x150 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0904-Cseke-Szilard-At-a-melysegen.jpg
Cseke Szilárd
Át a mélységen

Cseke Szilárd

Át a mélységen

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
130x130 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0915-Cseke-Szilard-Aveo-Pink-and-Red.jpg
Cseke Szilárd
Aveo Pink and Red

Cseke Szilárd

Aveo Pink and Red

Készült
2018
Technika
akril, lakkfesték, vászon
Méret
130x100 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0903-Cseke-Szilard-Az-erdo-lelke.jpg
Cseke Szilárd
Az erdő lelke

Cseke Szilárd

Az erdő lelke

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
201x161 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0909-Cseke-Szilard-Az-idealis-erdo.jpg
Cseke Szilárd
Az ideális erdő

Cseke Szilárd

Az ideális erdő

Készült
2009
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
130x190 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0910-Cseke-Szilard-Az-idealis-erdo-II.jpg
Cseke Szilárd
Az ideális erdő II.

Cseke Szilárd

Az ideális erdő II.

Készült
2009
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
130x190 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0907-Cseke-Szilard-Az-osz-belelegzese.jpg
Cseke Szilárd
Az ősz belélegzése

Cseke Szilárd

Az ősz belélegzése

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
130x200 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0898-Cseke-Szilard-Bibor-es-hegyteto.jpg
Cseke Szilárd
Bíbor és hegytető

Cseke Szilárd

Bíbor és hegytető

Készült
2020
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
240x185 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0906-Cseke-Szilard-Csaszarvoros-es-farmerkek.jpg
Cseke Szilárd
Császárvörös és farmerkék

Cseke Szilárd

Császárvörös és farmerkék

Készült
2019
Technika
olaj, vászon
Méret
100x100 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0916-Cseke-Szilard-Fade-out-Lanes-B.jpg
Cseke Szilárd
Fade out Lanes B

Cseke Szilárd

Fade out Lanes B

Készült
2016
Technika
szilikon, lakk, fatábla
Méret
40x40 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0913-Cseke-Szilard-Kulonos-hely.jpg
Cseke Szilárd
Különös hely

Cseke Szilárd

Különös hely

Készült
2012
Technika
olaj, vászon
Méret
50x50 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0899-Cseke-Szilard-Magenta-es-fekete.jpg
Cseke Szilárd
Magenta és fekete

Cseke Szilárd

Magenta és fekete

Készült
2020
Technika
akril, zománclakk, vászon
Méret
110x80 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0894-Cseke-Szilard-Melyebben.jpg
Cseke Szilárd
Mélyebben

Cseke Szilárd

Mélyebben

Készült
2020
Technika
akril, zománclakk, vászon
Méret
30x25 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0908-Cseke-Szilard-Orokzold.jpg
Cseke Szilárd
Örökzöld

Cseke Szilárd

Örökzöld

Készült
2014
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
55x45 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0902-Cseke-Szilard-Ragyogo-lomb.jpg
Cseke Szilárd
Ragyogó lomb

Cseke Szilárd

Ragyogó lomb

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
201x161 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0901-Cseke-Szilard-Rubin-es-vegtelen.jpg
Cseke Szilárd
Rubin és végtelen

Cseke Szilárd

Rubin és végtelen

Készült
2019
Technika
olaj, vászon
Méret
100x100 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0900-Cseke-Szilard-Sarga-es-fekete.jpg
Cseke Szilárd
Sárga és fekete

Cseke Szilárd

Sárga és fekete

Készült
2020
Technika
akril, zománclakk, vászon
Méret
121x91 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0895-Cseke-Szilard-Smaragd-es-vegtelen.jpg
Cseke Szilárd
Smaragd és végtelen

Cseke Szilárd

Smaragd és végtelen

Készült
2020
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
240x185 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0911-Cseke-Szilard-Termeszet-emlekmu-I.jpg
Cseke Szilárd
Természet emlékmű I.

Cseke Szilárd

Természet emlékmű I.

Készült
2009
Technika
olaj, lakkfesték, vászon
Méret
170x130 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0905-Cseke-Szilard-Ultettel-mar-valaha-fat.jpg
Cseke Szilárd
Ültettél már valaha fát?

Cseke Szilárd

Ültettél már valaha fát?

Készült
2019
Technika
olaj, lakk, vászon
Méret
85x107 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0912-Cseke-Szilard-Voros-erdo.jpg
Cseke Szilárd
Vörös erdő

Cseke Szilárd

Vörös erdő

Készült
2005
Technika
akril, lakkfesték, vászon
Méret
130x92 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0897-Cseke-Szilard-Zold-es-feny.jpg
Cseke Szilárd
Zöld és fény

Cseke Szilárd

Zöld és fény

Készült
2020
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
185x240 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0896-Cseke-Szilard-Zold-es-para.jpg
Cseke Szilárd
Zöld és pára

Cseke Szilárd

Zöld és pára

Készült
2020
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
185x185 cm
A művész bemutatása

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »