Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor