Reigl Judit a Magyarországról politikai okokból a negyvenes évek végén disszidált művészek közül – Hantai Simonnal és Molnár Verával együtt – a legismertebb hazai alkotók egyike. Franciaországban válhatott sikeres művésszé, kísérleteivel sokat adott hozzá a világ absztrakt művészetének alakulásához. 

Reigl Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterétől, Szőnyi Istvántól a realista felfogásmódot sajátította el. A politikai fordulat után a szocialista realizmus kötelező követését nem tudta elfogadni, ezért nyolcszori kísérlet után, 1950-ben sikerült elhagynia az országot. Párizsban telepedett le. Karrierje elején a szürrealisztikus látásmód foglalkoztatta, ezért ennek a stílusnak a jegyében alkotta képeit. A szürrealisták társaságához csatlakozott, első katalógusának bevezető szövegét André Breton írta. Művészi fejlődése azonban az absztrakt expresszionizmus irányába vezetett, ami meghatározóvá vált pályájának hátralévő részében. Az ötvenes években műveiben a nagy ecsetgesztusok, a világos alapon sötét, körkörös és robbanásszerű vonalrendszerek foglalkoztatták. Később a különböző festékrétegek esztétikai kvalitása újabb szériát eredményezett, melyet Guano címmel látott el. Az emberalak sziluettje pályájának második felében visszatérő motívummá vált, nagy méretű vásznain ez az univerzális és a humánum kettősségét szimbolizálta (Homme sorozat). Kísérletező művész volt, a hetvenes évektől a különböző alapanyagú festékek egymásra hatásával organikus, kémiai alapon is alakuló képeket alkotott. Pályájának utolsó évtizedében a festészet mellett nagy szerepet kaptak a ceruza- és krétarajzok is, melyeken művészettörténeti referenciáit és egyetemes szimbólumokat dolgoztak fel könnyed, virtuóz vonalrajzzal. Reigl művészetét a művészettörténet a nyolcvanas évektől kezdve értékeli egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel. Ma művei a világ nagy múzeumainak többségében megtalálhatók, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Ludwig Múzeum egyaránt őrzi festményeit.

Petrányi Zsolt

Reigl Judit a Magyarországról politikai okokból a negyvenes évek végén disszidált művészek közül – Hantai Simonnal és Molnár Verával együtt – a legismertebb hazai alkotók egyike. Franciaországban válhatott sikeres művésszé, kísérleteivel sokat adott hozzá a világ absztrakt művészetének alakulásához. 

Reigl Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterétől, Szőnyi Istvántól a realista felfogásmódot sajátította el. A politikai fordulat után a szocialista realizmus kötelező követését nem tudta elfogadni, ezért nyolcszori kísérlet után, 1950-ben sikerült elhagynia az országot. Párizsban telepedett le. Karrierje elején a szürrealisztikus látásmód foglalkoztatta, ezért ennek a stílusnak a jegyében alkotta képeit. A szürrealisták társaságához csatlakozott, első katalógusának bevezető szövegét André Breton írta. Művészi fejlődése azonban az absztrakt expresszionizmus irányába vezetett, ami meghatározóvá vált pályájának hátralévő részében. Az ötvenes években műveiben a nagy ecsetgesztusok, a világos alapon sötét, körkörös és robbanásszerű vonalrendszerek foglalkoztatták. Később a különböző festékrétegek esztétikai kvalitása újabb szériát eredményezett, melyet Guano címmel látott el. Az emberalak sziluettje pályájának második felében visszatérő motívummá vált, nagy méretű vásznain ez az univerzális és a humánum kettősségét szimbolizálta (Homme sorozat). Kísérletező művész volt, a hetvenes évektől a különböző alapanyagú festékek egymásra hatásával organikus, kémiai alapon is alakuló képeket alkotott. Pályájának utolsó évtizedében a festészet mellett nagy szerepet kaptak a ceruza- és krétarajzok is, melyeken művészettörténeti referenciáit és egyetemes szimbólumokat dolgoztak fel könnyed, virtuóz vonalrajzzal. Reigl művészetét a művészettörténet a nyolcvanas évektől kezdve értékeli egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel. Ma művei a világ nagy múzeumainak többségében megtalálhatók, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Ludwig Múzeum egyaránt őrzi festményeit.

Petrányi Zsolt

Reigl Judit a Magyarországról politikai okokból a negyvenes évek végén disszidált művészek közül – Hantai Simonnal és Molnár Verával együtt – a legismertebb hazai alkotók egyike. Franciaországban válhatott sikeres művésszé, kísérleteivel sokat adott hozzá a világ absztrakt művészetének alakulásához. 

Reigl Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterétől, Szőnyi Istvántól a realista felfogásmódot sajátította el. A politikai fordulat után a szocialista realizmus kötelező követését nem tudta elfogadni, ezért nyolcszori kísérlet után, 1950-ben sikerült elhagynia az országot. Párizsban telepedett le. Karrierje elején a szürrealisztikus látásmód foglalkoztatta, ezért ennek a stílusnak a jegyében alkotta képeit. A szürrealisták társaságához csatlakozott, első katalógusának bevezető szövegét André Breton írta. Művészi fejlődése azonban az absztrakt expresszionizmus irányába vezetett, ami meghatározóvá vált pályájának hátralévő részében. Az ötvenes években műveiben a nagy ecsetgesztusok, a világos alapon sötét, körkörös és robbanásszerű vonalrendszerek foglalkoztatták. Később a különböző festékrétegek esztétikai kvalitása újabb szériát eredményezett, melyet Guano címmel látott el. Az emberalak sziluettje pályájának második felében visszatérő motívummá vált, nagy méretű vásznain ez az univerzális és a humánum kettősségét szimbolizálta (Homme sorozat). Kísérletező művész volt, a hetvenes évektől a különböző alapanyagú festékek egymásra hatásával organikus, kémiai alapon is alakuló képeket alkotott. Pályájának utolsó évtizedében a festészet mellett nagy szerepet kaptak a ceruza- és krétarajzok is, melyeken művészettörténeti referenciáit és egyetemes szimbólumokat dolgoztak fel könnyed, virtuóz vonalrajzzal. Reigl művészetét a művészettörténet a nyolcvanas évektől kezdve értékeli egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel. Ma művei a világ nagy múzeumainak többségében megtalálhatók, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Ludwig Múzeum egyaránt őrzi festményeit.

Petrányi Zsolt

Reigl Judit a Magyarországról politikai okokból a negyvenes évek végén disszidált művészek közül – Hantai Simonnal és Molnár Verával együtt – a legismertebb hazai alkotók egyike. Franciaországban válhatott sikeres művésszé, kísérleteivel sokat adott hozzá a világ absztrakt művészetének alakulásához. 

Reigl Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol mesterétől, Szőnyi Istvántól a realista felfogásmódot sajátította el. A politikai fordulat után a szocialista realizmus kötelező követését nem tudta elfogadni, ezért nyolcszori kísérlet után, 1950-ben sikerült elhagynia az országot. Párizsban telepedett le. Karrierje elején a szürrealisztikus látásmód foglalkoztatta, ezért ennek a stílusnak a jegyében alkotta képeit. A szürrealisták társaságához csatlakozott, első katalógusának bevezető szövegét André Breton írta. Művészi fejlődése azonban az absztrakt expresszionizmus irányába vezetett, ami meghatározóvá vált pályájának hátralévő részében. Az ötvenes években műveiben a nagy ecsetgesztusok, a világos alapon sötét, körkörös és robbanásszerű vonalrendszerek foglalkoztatták. Később a különböző festékrétegek esztétikai kvalitása újabb szériát eredményezett, melyet Guano címmel látott el. Az emberalak sziluettje pályájának második felében visszatérő motívummá vált, nagy méretű vásznain ez az univerzális és a humánum kettősségét szimbolizálta (Homme sorozat). Kísérletező művész volt, a hetvenes évektől a különböző alapanyagú festékek egymásra hatásával organikus, kémiai alapon is alakuló képeket alkotott. Pályájának utolsó évtizedében a festészet mellett nagy szerepet kaptak a ceruza- és krétarajzok is, melyeken művészettörténeti referenciáit és egyetemes szimbólumokat dolgoztak fel könnyed, virtuóz vonalrajzzal. Reigl művészetét a művészettörténet a nyolcvanas évektől kezdve értékeli egyre nagyobb érdeklődéssel és tisztelettel. Ma művei a világ nagy múzeumainak többségében megtalálhatók, itthon a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Ludwig Múzeum egyaránt őrzi festményeit.

Petrányi Zsolt