Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor 

Frey Krisztián a hatvanas években újjászülető magyar non-figuratív festészet egyik legeredetibb figurájaként alakította ki – a nyugati hatásoktól elzárt, szellemi légszomjtól küzdő hazai színtéren – sajátos kifejezésmódját. A háború utáni európai absztrakció egyéni nyelvet teremtő magyar képviselőjeként ötvözte az informel festészet lírai formáit és a kézírás gesztusait, Cy Twomblyhoz vagy Georges Mathieu-höz hasonlóan. 

Frey pályakezdése az ötvenes évek közepére esett. Egy vidéki fogorvos fiaként osztályidegennek bélyegezték, és nem kerülhetett be a Képzőművészeti Főiskolára, így sem a szocreál ideológiája, sem a főiskola konzervatív látványfestői eszköztára nem akadályozta meg belülről felfakadó esztétikai világának kibontakozását. Viszont rátalált a progresszív fiatalokat tömörítő Zuglói Körre, ahol nemzedéktársai a franciás absztrakció útjait kutatták. 1967-ben rendezhetett először egyéni kiállítást Magyarországon (a félreeső rákosligeti kultúrházban), ahol az átmázolt, „kifehérített” gesztusokból álló, monokróm festészet felé mutató Rákosligeti képek című sorozatát mutatta be. A hatvanas évek derekán – függetlenül a rákosligeti ciklustól – kiforrott egyéni stílusvilága: a keleti kalligráfia és a levéljellegű írásbeliség által inspirált, sajátos, absztrakt expresszionizmus. A maga által később „változó tempójú gesztusfestészetnek” nevezett festői világot a több színrétegből felépített szürke felületek, a széles, energikus, expresszív ecsetkezelés, a kézírás jellegű (többnyelvű) feliratok, a stencilezett betűk, a vandál falfirkák, a zodiákus jelek és az applikált fotók jellemezték. Karakterét nem a nyugati kalligrafikus absztrakció eleganciája, hanem az art brut és az arte povera olcsó léceket, durva karcolatokat, nyers gesztusokat használó „vécéajtó-esztétikája” adta meg. Folyamatos kísérőjük a nyers erotikus vágy és a legyőzhetetlen íráskényszer. Az Iparterv-tárlatokon való részvétel után Frey 1970-ben emigrált Svájcba, és a rendszerváltásig Zürichben élt. Itt a hetvenes évek végétől közel két évtizeden át matematikával, zenével és számítástechnikával foglalkozott. Experimentális komputerrajz-kísérletei a nemzetközi computer art úttörői közé helyezik. A rendszerváltás után visszalátogatott Magyarországra, és visszatért korábbi szkripturális festészetének továbbfejlesztéséhez. A hazai közönség csak hazaköltözése utána csodálkozott rá páratlan életművére, amit áthat a folyamatos íráskényszer, a szabad kifejezés és a kísérletezés parancsa.

Rieder Gábor