Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Cseke Szilárd a kilencvenes években pályára lépett nemzedék egyik népszerű alkotója, aki élénk színeket használó, dekoratív erdő-festményeivel és kinetikus installációival vált itthon és a nemzetközi színtéren ismertté. Festői látásmódját Révész Emese a kétezres évek jellegzetes attitűdjeként elemezte: „Cseke festői magatartása egyúttal generációs hitvallás is, amelynek alapvető gondolata a festői szépség rehabilitálása, az »örömfestészet« dacos felvállalása. A festő régi szerepköréhez visszatérve élményteremtő illuzionista, képe pedig egyúttal relaxációs és meditációs objektum.”

A Pápán született Cseke Szilárd a pécsi egyetem Képzőművészeti Karán, majd Főiskoláján tanult a rendszerváltás idején. Előbb műanyagból, autógumiból és ventilátorból szerkesztett mobil műveket, majd monokróm csendéleteket, illetve story board-szerű jeleneteket festett elomló ecsetkezeléssel. Karakteres stílusvilágára a kétezres évek elején talált rá, az ezredfordulón kialakuló, digitális kép-alapú új festészeti fősodor egyik markáns képviselőjeként. A 2002-től kiforró, derűs hangulatú, dekoratív korszaka az erdei fák és az égbolt romantikus, szimbolikus kettősét elemezte a digitális optikai tapasztalat utáni világban. A fotó alapú látványt rétegeire bontotta, majd fokról-fokra építette fel a képteret, változatos faktúrát teremtve. Helyenként visszakaparta vagy visszacsiszolta a felkent, felfestett, folyatott-csurgatott, pöttyögetett olaj-, akril-, zománc- és lakkfestéket. A különböző minőségű és megmunkáltságú, gazdag felületek a digitális képkészítés és a hagyományos képzőművészet konceptuális kérdésköreit is feszegették. Hornyik Sándor művészettörténész megállapítása szerint: „a festmény egésze távolról digitalizált fotó hatását kelti, közelről azonban feltárul az »alap« összetettsége, a zöld foltok nem pixelekre esnek szét, hanem finom ecsetvonásokká szerveződnek. (…) A végeredményben az az izgalmas, hogy egyszerre festői és hipermodern. A téma sablonossága abszolút másodlagossá válik, a technikai összetettség azonban kiválóan működik.” Az emblematikus erdő-festmények után Cseke visszatért az életképszerű kompozíciókhoz, majd – társadalmi viszonyokat elemző ̶ motorokkal ellátott, kinetikus, konceptuális installációkat épített. Legnagyobb installációs együttese Fenntartható Identitások címmel a Velencei Biennále magyar pavilonjában mutatkozott be 2015-ben. A folyamatosan új technikákkal kísérletező életműben 2020 környékén – a pandémia által megváltoztatott városi életmódhoz igazodva – újra megjelentek a természetbe visszavágyó erdő-festmények, víziószerű élénk színekkel megjelenítve. Cseke Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor