Ujházi Péter (1940) a kortárs magyar képzőművészeti színtér jellegzetes hangú, meghatározó jelentőségű alkotója. Az 1970-es évek első felében induló művész pályája több mint négy évtizede töretlen: sajátos motívumait, figuráit és helyszíneit a változó stílusirányzatokat nem követve, mindig egyéni útját járva mutatja be a közönségnek. A narrativitást, műveinek alapvetően elbeszélő, vagy ahogyan a művész fogalmaz „kibeszélő” jellegét a munkákon megjelenő szöveges részek, feliratok is erősítik. A művekben tetten érhető játékosság mellett festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó különös térbeliség adja műveinek jellegzetes karakterét. Ujházi minden egyes műve egy külön kis világba vezeti el a nézőket, ám az alkotó jellegzetes stílusa és elbeszélésmódja minden történetet összefog, legyen szó akár történelmi eseményről, akár egy űrbeli, kozmikussá tágított jelenetről, vagy akár a mindennapi élet kiragadott történéséről. Ez az egységes, ám mégis különlegesen sokszínű életmű teszi Ujházi Pétert a magyar kortárs művészet összetéveszthetetlen szereplőjévé.