Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: „Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória