Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor

Szentgróti Dávid az ezredforduló után induló nemzedék egyik legkiválóbb absztrakt gesztusfestője, aki a pécsi kolorizmus és nonfigurativitás sok évtizedes hagyományát ápolja. Várkonyi György művészettörténész összefoglalása szerint: „Szentgróti Dávid festményei minden szempontból megfelelnek a »táblakép« időtlen kritériumainak. Ezek a képek magáról a festésről szólnak: az első mozdulatról és döntésről (…), a festék »felhordásának«, a színek keverésének/keveredésének változatos technikai megoldásaiban feszülő, s abból kibontható poétikai lehetőségekről.”
​
A zalaegerszegi születésű Szentgróti a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán diplomázott festő szakon 2006-ban, majd itt szerzett DLA-t 2013-ban. A kétezres évek óta gazdagodó életműre elsősorban a pécsi nonfiguratív festői hagyomány hatott, Martyn Ferenc szürrealista formáitól kezdve, Keserü Ilona színgazdag kolorizmusán át, Tolvaly Ernő képszerkesztő logikájáig. Szentgróti kétezres években készült munkáit az élénk színek, az expresszív ecsetkezelés és a gesztusok közé ágyazott figurális motívumok határozták meg. A kétezertízes években festményeinek motívumköre leegyszerűsödött, egyre meghatározóbbá váltak a széles ecsettel felvitt absztrakt gesztusok. A változatos felületkezelésű, nonfiguratív képi világ az évtized vége felé egyre inkább sűrűsödött, miközben a széles ecsetvonások és expresszív felületeket váltogatásának helyét átvette a pigmentekkel kevert akrilfesték, egyre világosabbá, lazúrosan áttetszővé téve a vászonképeket. A vékony rétegekből építkező festmények megidézik a digitális képszerkesztő szoftverek egymásra halmozott layereinek esztétikáját. Bár a spontánnak tűnő gesztusok az informel ösztönös képalkotását idézik, Szentgróti gondosan megtervezett művészi programot követ. Schneller János művészettörténész megfogalmazásában: „A vászon felületén egymásra helyezett festékrétegek, azaz a tudatosan szerkesztett struktúrák kitakarás, transzparencia, vagy elcsúsztatás révén való megmutatása ugyanis a koncepció talán legfontosabb eleme.” A festészeti médium természetére rákérdező művészeti eljárásmód egyszerre ápolja és írja felül a hagyományt. A helyi és az országos színtéren is jelenlévő Szentgróti a Pécsi Művészeti Gimnázium oktatója. Pécsen él és alkot.

Rieder Gábor