Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor

Paragi Éva a pécsi kötődésű geometrikus festőtradíció ezredfordulón pályára lépő képviselője. Érzékeny koloritú absztrakt festményeinek geometrikus motívumai a kép elbeszélőképességének minimalista határaira kérdeznek rá.

A budapesti születésű Paragi Éva a kilencvenes évek második felében végezte el a Pécsi Tudományegyetem művészeti karát, a pécsi absztrakció legendás mesterének, Lantos Ferencnek a szárnyai alatt. Festészetét a geometrikus absztrakció nagy 20. századi modernista hagyományának és a pécsi kolorizmus örökségének kettős továbbvitele határozza meg. Az applikált léceket és geometrikus struktúrákat variáló korai táblaképei után a kétezertízes évek derekán talált rá fő motívumára, a faékre. A fontos, de láthatatlan műtermi segédeszköz kettős természetét így magyarázta: „A talált elem, a festővásznak kereteit megfeszítő faék, egyik irányban téglalap, másik irányban egy csúcsban végződő pici tárgy. Kettős természetű. Szétfeszíti a vakráma keretét, így segíti hozzá a vásznat, hogy síkban maradjon. Feszít, távolít, hogy közelítsen és összetartson. Anyaga fa, szabálytalan erezettel rendelkező természetes objektum, melyet egyenes vonalak metszenek geometriai formává. Szabálytalan és szabályos egyszerre.” Paragi az ékformákból játékosan geometrizáló konstrukciókat épít, például fonott drótkerítést vagy szögesdrótszerű csillagmotívumot. Máskor szabadon lebegteti őket a fodrozódó, gesztusokkal teli absztrakt képmezőben, vagy akár porcelántálba gyűjti őket valós, háromdimenziós formájukban. A motívummal játszadozó kombinatorikai műveletek során a vizuális elem képpé válásának rejtett mechanizmusait térképezi fel. Paragi Szegeden él és alkot. Bár több külföldi kiállításon is szerepelt, tárlatai leginkább Szegedhez és Pécshez kötődnek.

Rieder Gábor