Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor 

Martin Henrik az ezredforduló után fellépő, klasszikus és digitális technikákat egyaránt használó posztkonceptuális nemzedék képviselője. Teljesen egyéni hangú munkásságát a változatos eszköztárral megjelenített, kozmikus és metafizikus témák határozzák meg. 

A siófoki születésű Martin Henrik 2004-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Gondolkodásában kulcsszerepet játszott a keleti filozófiák nyugati egoizmustól megszabaduló megközelítésmódja. Már korai munkái is a világegyetem és az űrkutatás perspektíváján át vizsgálták a metafizika kérdéseit, a természettudományos érdeklődéshez sokszor játékos-ötletes megvalósítást társítva. Változatos technikájú művei között találunk hullámteret megjelenítő lentikuláris computergrafikát, fekete-fehér olajfestményt a Hold krátereiről, gránitból kifaragott medveállatka-szobrot, andezit meteor-plasztikát és geometrikus meditációs objektet is. Ikonikus motívuma a sisakos asztronauta és meditáló Buddha figurájából összegyúrt „űrbuddha” alakja. A 2010-es évek közepétől kezdve felerősödött művészetében a festészet szerepe. Az égitestek mozgását követő asztrometrikus látásmód vezette el a négydimenziós geometriához, amit képein a kockán keresztül elemez. Festményei a kozmikus távlatok mellett a „Ki vagyok én?” filozófiai alapkérdésére keresik a lehetséges válaszokat. Nejlonfóliával cuppogtatott, pasztózus felületű, sok rétegből felépülő olajképein sematizált, szürke doboztérben jelennek meg a gömb- vagy foltszerű színes jelenések. A görög „megszentelt” jelentésű szóról Hieronra keresztelt, 2020-ban indult sorozatának spirituális eredetét a művész így magyarázta: „A szent térben tartalomként nyílik meg a lét misztériumának valósága, amit úgy is mondhatnánk, hogy e tér maga, a lét misztériumának térfeletti valóságával azonosul.” Martin gyakori részvevője a hazai csoportos kiállításoknak, de rendszeresen bemutatkozik egyéni kiállításokon is. Budapesten él, a szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. 

Rieder Gábor