A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 2011-ben szerezte meg diplomáját Knyihár Bence. 2016 óta az Artus Kortárs Művészeti Stúdió tagja, rendszeres kiállítója. Művészetében két alkotói fázis különíthető el, amelyek bár azonos festői eljárásból táplálkoznak, a 2018-ban megtalált, markánsan kolorista látásmódú ecsetkezelés tartalmilag egy teljesen új kompozíciós elv mentén szerveződik. Szél (2014) és a Pinty no. 2 (2015) színkezelésükben és technikájukban inkább még egy bizonyos kísérletező parafrázisok érzését kelthetik a befogadóban. Míg előbbin egy gyors, rövid kontaktust engedélyező gesztusfestészeti szekvenciák tobzódása figyelhető meg, addig utóbbi felidézheti Gerhard Richter Karmincímű munkájának színabsztrakcióját és annak Vermalung technikáját. Itt a felülfestés és életlenítés gyakorlata hangsúlyosabb szerepet játszott, az absztrakt színmezők összemosása azok véletlenszerű keveredését okozza, a korábbi festékréteg simítókéssel való visszaszedése pedig a vászon archeológiai feltárását nyújtja, ezzel számtalan haptikus réteg- és felületsíkot eredményezve.

Knyihár Bence 2023 nyarán mutatta be Átfedések című tárlatán legújabb, a hatvanas évek egyik meghatározó, olasz festészeti – Alberto Fiz által ismét a jelen diskurzusába emelt – mozgalmának, a Pittura Analitica égisze alatt született munkáit. Ez az analitikus megközelítés a festészet alkotóelemeit (vászon, keret, anyag, szín és jel) és azok egymáshoz való viszonyrendszerét, valamint a mű mint fizikai tárgy és alkotója közötti metabolikus (mint anyagcsere és információáramlás) élményt nyújtó kontaktust vizsgálja, a tiszta, abszolút létállapot feltárását tűzte ki célul. Orchids 1–4. (2022) című sorozat a komplementer színterek, egyben a névadó orchidea virág kontúrjának, pozitív-negatív formáinak egyenrangú ütköztetését viszi színre, miközben egyfajta mozgalmasságot is ad neki az alkotó a vászon vakrámára való, enyhén elcsúsztatott felfeszítésével. Knyihár ugyanakkor belejátssza a képi megalkotásba a virág nómenklatúráját is: az ókori hit szerint afrodiziákum. A nemes szépséget, értékességet szimbolizálja általánosságban, kék színnel párosítva ugyanakkor itt az abszolút ritkaságot, a Pittura-Pittura (festészet-festészet) áhított esszenciáját jelöli.

Szabó Annamária

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 2011-ben szerezte meg diplomáját Knyihár Bence. 2016 óta az Artus Kortárs Művészeti Stúdió tagja, rendszeres kiállítója. Művészetében két alkotói fázis különíthető el, amelyek bár azonos festői eljárásból táplálkoznak, a 2018-ban megtalált, markánsan kolorista látásmódú ecsetkezelés tartalmilag egy teljesen új kompozíciós elv mentén szerveződik. Szél (2014) és a Pinty no. 2 (2015) színkezelésükben és technikájukban inkább még egy bizonyos kísérletező parafrázisok érzését kelthetik a befogadóban. Míg előbbin egy gyors, rövid kontaktust engedélyező gesztusfestészeti szekvenciák tobzódása figyelhető meg, addig utóbbi felidézheti Gerhard Richter Karmincímű munkájának színabsztrakcióját és annak Vermalung technikáját. Itt a felülfestés és életlenítés gyakorlata hangsúlyosabb szerepet játszott, az absztrakt színmezők összemosása azok véletlenszerű keveredését okozza, a korábbi festékréteg simítókéssel való visszaszedése pedig a vászon archeológiai feltárását nyújtja, ezzel számtalan haptikus réteg- és felületsíkot eredményezve.

Knyihár Bence 2023 nyarán mutatta be Átfedések című tárlatán legújabb, a hatvanas évek egyik meghatározó, olasz festészeti – Alberto Fiz által ismét a jelen diskurzusába emelt – mozgalmának, a Pittura Analitica égisze alatt született munkáit. Ez az analitikus megközelítés a festészet alkotóelemeit (vászon, keret, anyag, szín és jel) és azok egymáshoz való viszonyrendszerét, valamint a mű mint fizikai tárgy és alkotója közötti metabolikus (mint anyagcsere és információáramlás) élményt nyújtó kontaktust vizsgálja, a tiszta, abszolút létállapot feltárását tűzte ki célul. Orchids 1–4. (2022) című sorozat a komplementer színterek, egyben a névadó orchidea virág kontúrjának, pozitív-negatív formáinak egyenrangú ütköztetését viszi színre, miközben egyfajta mozgalmasságot is ad neki az alkotó a vászon vakrámára való, enyhén elcsúsztatott felfeszítésével. Knyihár ugyanakkor belejátssza a képi megalkotásba a virág nómenklatúráját is: az ókori hit szerint afrodiziákum. A nemes szépséget, értékességet szimbolizálja általánosságban, kék színnel párosítva ugyanakkor itt az abszolút ritkaságot, a Pittura-Pittura (festészet-festészet) áhított esszenciáját jelöli.

Szabó Annamária

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 2011-ben szerezte meg diplomáját Knyihár Bence. 2016 óta az Artus Kortárs Művészeti Stúdió tagja, rendszeres kiállítója. Művészetében két alkotói fázis különíthető el, amelyek bár azonos festői eljárásból táplálkoznak, a 2018-ban megtalált, markánsan kolorista látásmódú ecsetkezelés tartalmilag egy teljesen új kompozíciós elv mentén szerveződik. Szél (2014) és a Pinty no. 2 (2015) színkezelésükben és technikájukban inkább még egy bizonyos kísérletező parafrázisok érzését kelthetik a befogadóban. Míg előbbin egy gyors, rövid kontaktust engedélyező gesztusfestészeti szekvenciák tobzódása figyelhető meg, addig utóbbi felidézheti Gerhard Richter Karmincímű munkájának színabsztrakcióját és annak Vermalung technikáját. Itt a felülfestés és életlenítés gyakorlata hangsúlyosabb szerepet játszott, az absztrakt színmezők összemosása azok véletlenszerű keveredését okozza, a korábbi festékréteg simítókéssel való visszaszedése pedig a vászon archeológiai feltárását nyújtja, ezzel számtalan haptikus réteg- és felületsíkot eredményezve.

Knyihár Bence 2023 nyarán mutatta be Átfedések című tárlatán legújabb, a hatvanas évek egyik meghatározó, olasz festészeti – Alberto Fiz által ismét a jelen diskurzusába emelt – mozgalmának, a Pittura Analitica égisze alatt született munkáit. Ez az analitikus megközelítés a festészet alkotóelemeit (vászon, keret, anyag, szín és jel) és azok egymáshoz való viszonyrendszerét, valamint a mű mint fizikai tárgy és alkotója közötti metabolikus (mint anyagcsere és információáramlás) élményt nyújtó kontaktust vizsgálja, a tiszta, abszolút létállapot feltárását tűzte ki célul. Orchids 1–4. (2022) című sorozat a komplementer színterek, egyben a névadó orchidea virág kontúrjának, pozitív-negatív formáinak egyenrangú ütköztetését viszi színre, miközben egyfajta mozgalmasságot is ad neki az alkotó a vászon vakrámára való, enyhén elcsúsztatott felfeszítésével. Knyihár ugyanakkor belejátssza a képi megalkotásba a virág nómenklatúráját is: az ókori hit szerint afrodiziákum. A nemes szépséget, értékességet szimbolizálja általánosságban, kék színnel párosítva ugyanakkor itt az abszolút ritkaságot, a Pittura-Pittura (festészet-festészet) áhított esszenciáját jelöli.

Szabó Annamária

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 2011-ben szerezte meg diplomáját Knyihár Bence. 2016 óta az Artus Kortárs Művészeti Stúdió tagja, rendszeres kiállítója. Művészetében két alkotói fázis különíthető el, amelyek bár azonos festői eljárásból táplálkoznak, a 2018-ban megtalált, markánsan kolorista látásmódú ecsetkezelés tartalmilag egy teljesen új kompozíciós elv mentén szerveződik. Szél (2014) és a Pinty no. 2 (2015) színkezelésükben és technikájukban inkább még egy bizonyos kísérletező parafrázisok érzését kelthetik a befogadóban. Míg előbbin egy gyors, rövid kontaktust engedélyező gesztusfestészeti szekvenciák tobzódása figyelhető meg, addig utóbbi felidézheti Gerhard Richter Karmincímű munkájának színabsztrakcióját és annak Vermalung technikáját. Itt a felülfestés és életlenítés gyakorlata hangsúlyosabb szerepet játszott, az absztrakt színmezők összemosása azok véletlenszerű keveredését okozza, a korábbi festékréteg simítókéssel való visszaszedése pedig a vászon archeológiai feltárását nyújtja, ezzel számtalan haptikus réteg- és felületsíkot eredményezve.

Knyihár Bence 2023 nyarán mutatta be Átfedések című tárlatán legújabb, a hatvanas évek egyik meghatározó, olasz festészeti – Alberto Fiz által ismét a jelen diskurzusába emelt – mozgalmának, a Pittura Analitica égisze alatt született munkáit. Ez az analitikus megközelítés a festészet alkotóelemeit (vászon, keret, anyag, szín és jel) és azok egymáshoz való viszonyrendszerét, valamint a mű mint fizikai tárgy és alkotója közötti metabolikus (mint anyagcsere és információáramlás) élményt nyújtó kontaktust vizsgálja, a tiszta, abszolút létállapot feltárását tűzte ki célul. Orchids 1–4. (2022) című sorozat a komplementer színterek, egyben a névadó orchidea virág kontúrjának, pozitív-negatív formáinak egyenrangú ütköztetését viszi színre, miközben egyfajta mozgalmasságot is ad neki az alkotó a vászon vakrámára való, enyhén elcsúsztatott felfeszítésével. Knyihár ugyanakkor belejátssza a képi megalkotásba a virág nómenklatúráját is: az ókori hit szerint afrodiziákum. A nemes szépséget, értékességet szimbolizálja általánosságban, kék színnel párosítva ugyanakkor itt az abszolút ritkaságot, a Pittura-Pittura (festészet-festészet) áhított esszenciáját jelöli.

Szabó Annamária

A Pécsi Tudományegyetem Művészeti karán 2011-ben szerezte meg diplomáját Knyihár Bence. 2016 óta az Artus Kortárs Művészeti Stúdió tagja, rendszeres kiállítója. Művészetében két alkotói fázis különíthető el, amelyek bár azonos festői eljárásból táplálkoznak, a 2018-ban megtalált, markánsan kolorista látásmódú ecsetkezelés tartalmilag egy teljesen új kompozíciós elv mentén szerveződik. Szél (2014) és a Pinty no. 2 (2015) színkezelésükben és technikájukban inkább még egy bizonyos kísérletező parafrázisok érzését kelthetik a befogadóban. Míg előbbin egy gyors, rövid kontaktust engedélyező gesztusfestészeti szekvenciák tobzódása figyelhető meg, addig utóbbi felidézheti Gerhard Richter Karmincímű munkájának színabsztrakcióját és annak Vermalung technikáját. Itt a felülfestés és életlenítés gyakorlata hangsúlyosabb szerepet játszott, az absztrakt színmezők összemosása azok véletlenszerű keveredését okozza, a korábbi festékréteg simítókéssel való visszaszedése pedig a vászon archeológiai feltárását nyújtja, ezzel számtalan haptikus réteg- és felületsíkot eredményezve.

Knyihár Bence 2023 nyarán mutatta be Átfedések című tárlatán legújabb, a hatvanas évek egyik meghatározó, olasz festészeti – Alberto Fiz által ismét a jelen diskurzusába emelt – mozgalmának, a Pittura Analitica égisze alatt született munkáit. Ez az analitikus megközelítés a festészet alkotóelemeit (vászon, keret, anyag, szín és jel) és azok egymáshoz való viszonyrendszerét, valamint a mű mint fizikai tárgy és alkotója közötti metabolikus (mint anyagcsere és információáramlás) élményt nyújtó kontaktust vizsgálja, a tiszta, abszolút létállapot feltárását tűzte ki célul. Orchids 1–4. (2022) című sorozat a komplementer színterek, egyben a névadó orchidea virág kontúrjának, pozitív-negatív formáinak egyenrangú ütköztetését viszi színre, miközben egyfajta mozgalmasságot is ad neki az alkotó a vászon vakrámára való, enyhén elcsúsztatott felfeszítésével. Knyihár ugyanakkor belejátssza a képi megalkotásba a virág nómenklatúráját is: az ókori hit szerint afrodiziákum. A nemes szépséget, értékességet szimbolizálja általánosságban, kék színnel párosítva ugyanakkor itt az abszolút ritkaságot, a Pittura-Pittura (festészet-festészet) áhított esszenciáját jelöli.

Szabó Annamária