A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária

A magyarországi poszthumán hibriditás egyik meghatározó festőjeként két évtizede állandó szereplője önálló és csoportos kiállításoknak a hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. Ezek közül kiemelendő a 2010-es Liverpool Biennálé, 2011-ben a berlini Factory-Art Gallery csoportos tárlata, hatására pedig a MACT/CACT Museum and Center of Contemporary Art svájci magánmúzeum gyűjteményébe való bekerülés, valamint 2011 után 2023-ban az újabb Esterházy Art Award jelölés.

Pályája során immár negyedik alkalommal kap vizuális gellert festészetének központi problematikája, az emberi figura reprezentációja. Míg a 2007-es diplomaszerzést követő pár évet alapvetően a klasszikus festészeti hagyományok, mint a barokk és a romantika dinamikus, drámai kontrasztok természethű, horrorisztikus szín- és formavilágba való narratív komponálása jellemezte szatirikus felhanggal, addig a 2010-es évek közepétől – teljesen levetkőzve a realista megközelítést – a szürnaturalizmus hatása bontakozott ki az „egészen abszurd, már-már karikaturisztikusan patologikus témakör kontrasztos laboratóriumában”, ahogy Rieder Gábor írta Federation Of Decomposed Organs And Stripes című kiállítása kapcsán. A festményein megjelenő emberi alak torz fragmentáltsága azonban 2020 után érte el tetőfokát, hiszen a humán testnyesedékek teljesen elváltak önmaguk referencialitásától. A gyűjteményben látható, ugyanannak a sorozatnak a munkáin immár absztrakt, dekonstruált festészeti elemként lebegve zsizsegnek a kép terében, akárcsak egy rajzfilmfigura filteres jelenléte egy másik valóságsíkra. Az amerikai autótuning jellegzetes színpalettáját idéző, többségében színátmenetes alaprétegre került rá az asszociatív fekete-fehér csík-plecsni, amely egyszerre zebraszőnyeg, hard edge-n alapuló furnér-konstrukciók és a kapitalista társadalom akciós vonalkódja. Utolsó képrétegként Kis Róka a gyakran popkulturális referenciákat kifacsartan idéző torz lényeket festette fel a vízbázisú zománcfesték „olvadt gumicukor” hatásával (Bad And Naughty, 2021). 2023 tavaszán azonban a művész teljesen törölte hardverét, és a trash-esztétika pixel art bitmap-mátrixában oldotta fel munkáinak képterét, ezzel a torz fragmentumlények pálcikaemberekként öltenek ismét teljes alakot.

Szabó Annamária