mnbarts_logo_header

Gáyor Tibor

-, 1929

  –  2023

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

1044-Gayor-Tibor-Hajtas-6-GT472.jpg
Gáyor Tibor
Hajtás 6., GT472

Gáyor Tibor

Hajtás 6., GT472

Készült
1972
Technika
akril, papír
Méret
60x49,8 cm
A művész bemutatása

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

A művész további alkotásai »
1043-Gayor-Tibor-Hajtas-7-GT473.jpg
Gáyor Tibor
Hajtás 7. GT473

Gáyor Tibor

Hajtás 7. GT473

Készült
1972
Technika
akril, papír
Méret
60x49,6 cm
A művész bemutatása

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

A művész további alkotásai »
1046-Gayor-Tibor-KR-2-GT513.jpg
Gáyor Tibor
KR 2, GT513

Gáyor Tibor

KR 2, GT513

Készült
1975
Technika
olaj, vászon, fatábla
Méret
100x100 cm
A művész bemutatása

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

A művész további alkotásai »
1045-Gayor-Tibor-KR-1-GT512.jpg
Gáyor Tibor
KR1, GT512

Gáyor Tibor

KR1, GT512

Készült
1975
Technika
olaj, vászon, fatábla
Méret
100x100 cm
A művész bemutatása

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

A művész további alkotásai »
1047-Gayor-Tibor-Q-4-4-GT511.jpg
Gáyor Tibor
Q 4/4. GT511

Gáyor Tibor

Q 4/4. GT511

Készült
1976
Technika
akril, vászon, fatábla
Méret
130x130 cm
A művész bemutatása

Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét. 

1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál. 

Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak. 

A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával. 

Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.

Petrányi Zsolt 

A művész további alkotásai »