Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Gáspár György a kétezres években pályára lépő új üvegművészeti nemzedék legkarakteresebb képviselője, aki képzőművészeti mélységet és új lendületet adott az üvegszakma hazai modernista hagyományának. Mészáros Flóra művészettörténész megfogalmazása szerint úttörő, kísérletező szellemiségével „unikális helyet tölt be a hazai kortárs képzőművészetben”.

A pécsi születésű Gáspár 2003-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Egyetem szilikát szakán, később pedig elvégezte a Pécsi Tudományegyetem szobrászi DLA képzését is. Korai munkái a kemencében öntött üvegplasztika (casting) újszerű hatásait vizsgálták csillagászati metaforák köntösébe bújtatva. Öntött és optikai üvegelemek összeragasztásából felépített, polírozott szobor-objektjei popkulturális, filmes utalásokkal játszottak, a földönkívüliektől az akciófilmekbe illő rakétákig. Munkáit a precíz technikai kivitelezés, az op artot idéző, látványos motívumok és az UV-színeket is használó, élénk színkontrasztok jellemezték. A korai „geopop” korszak folytatásaként foglalkozott az uránium és a fénysebesség üvegbe zárásával is. A kétezertízes évek második felében készült alkotásai a geometrikus avantgárd tradíció, a neoplaszticizmus és a Bauhaus hagyományához nyúltak vissza, a képépítés struktúráját és színhasználatát elemezve. Alkotásai az üveg hagyományos iparművészeti műfaján túlmutató, képzőművészeti-szobrászati alkotások, amiket a dekonstrukcionizmus filozófiája fűt. A laminált üveglapokra készült, egymásra rétegzett szigorú vonalrendszerekből fiktív képtereket teremtett. A mondriani alapszínek mellett használta a narancs, a lila és a türkíz különféle árnyalatait is. A színezett üvegtáblák visszakaparásával vagy a vonalrendszerek csőtollal rajzolt rendjével olyan táblaképeket és szobrokat készített, amelyeknek rétegei – a nyersanyag transzparenciájának köszönhetően – több irányból vizsgálhatók. A geometrikus munkák hol rácsozatokat, hol indusztriális ábrák vagy építészeti elemek absztrakt sémáit mintázzák meg. Gáspár úttörő szerepét számos díj jelzi, már 2009-ben elnyerte a szakma legrangosabb hazai kitűntetését, a Ferenczy Noémi Díjat. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen az üvegművészet új nemzedékeit tanítja. Kiállításai nyomán művei jelentős hazai és nemzetközi gyűjteményekben – köztük a világ legjelentősebb üvegművészeti múzeumában, a New York-i Corning Museum of Glassban is – megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor