Gáspár Annamária autodidakta művész, a klasszikus intézményi kereteken kívül szerzett kimagasló technikai tudást és változatos anyaghasználatban való jártasságot. Az olaj-vászon festmények mellett textilmunkákat, egyedi anyagokat felhasználó installációkat és szobrászati alkotásokat készít.  A női lét témáit és a hagyományosan nőinek tartott minőségeket anyaghasználatban a textil, a műszőrme és hímzés beemelésével fejezi ki. Legújabb alkotásain bátran és bravúrosan használja a fémet, az alumíniumot, az acéllemezt, sőt gravírozással és hegesztéssel is kísérletezik.

Művészetének gazdag referenciáit a művészettörténet nyugati és keleti hagyományából egyszerre meríti. Doktori kutatásai során került kapcsolatba a japán tradicionális képzőművészettel, amelynek gondolatisága és motívumkészlete egyéni művészeti szemléletmódjának szűrőjén keresztül épül be alkotásaiba. A japán kultúra mellett alkotói praxisának fő szellemi pillére a zen buddhizmus és a feminista művészeti hagyomány.

Ahogy saját munkáiról érzékletesen megfogalmazta: „A képeknek a tér és idő nélküli, lebegő hátterei, valamint az arany szín megjelenése nem csak a gondolat szintjén, de művészettörténeti vonatkozásban is kapcsolódik a japán kultúrához. A képeken visszatérő motívumok, mint a szem, a Nap, a láncok, a víz és növényzet vagy a tüllfüggöny (mint a felszín mögötti valóságot eltakaró lepel) lelki életünk újraértékeléséhez kapcsolódó vallási és filozófiai irányzatokra tett utalások.  Formai szempontból a térben lebegő figurális részek és a véletlenszerűen kialakított, texturális háttér kontrasztjával igyekszem a látható és a nem látható transzcendens világot párhuzamosan megjeleníteni.   A fémszínekkel összhangban a rózsaszín – alkalmazásának nőies jellege mellett – az egyik leginkább béke-érzetét keltő szín, amely így szintén a szellemi összhang felé törekvés kifejezője.”

PV

Gáspár Annamária autodidakta művész, a klasszikus intézményi kereteken kívül szerzett kimagasló technikai tudást és változatos anyaghasználatban való jártasságot. Az olaj-vászon festmények mellett textilmunkákat, egyedi anyagokat felhasználó installációkat és szobrászati alkotásokat készít.  A női lét témáit és a hagyományosan nőinek tartott minőségeket anyaghasználatban a textil, a műszőrme és hímzés beemelésével fejezi ki. Legújabb alkotásain bátran és bravúrosan használja a fémet, az alumíniumot, az acéllemezt, sőt gravírozással és hegesztéssel is kísérletezik.

Művészetének gazdag referenciáit a művészettörténet nyugati és keleti hagyományából egyszerre meríti. Doktori kutatásai során került kapcsolatba a japán tradicionális képzőművészettel, amelynek gondolatisága és motívumkészlete egyéni művészeti szemléletmódjának szűrőjén keresztül épül be alkotásaiba. A japán kultúra mellett alkotói praxisának fő szellemi pillére a zen buddhizmus és a feminista művészeti hagyomány.

Ahogy saját munkáiról érzékletesen megfogalmazta: „A képeknek a tér és idő nélküli, lebegő hátterei, valamint az arany szín megjelenése nem csak a gondolat szintjén, de művészettörténeti vonatkozásban is kapcsolódik a japán kultúrához. A képeken visszatérő motívumok, mint a szem, a Nap, a láncok, a víz és növényzet vagy a tüllfüggöny (mint a felszín mögötti valóságot eltakaró lepel) lelki életünk újraértékeléséhez kapcsolódó vallási és filozófiai irányzatokra tett utalások.  Formai szempontból a térben lebegő figurális részek és a véletlenszerűen kialakított, texturális háttér kontrasztjával igyekszem a látható és a nem látható transzcendens világot párhuzamosan megjeleníteni.   A fémszínekkel összhangban a rózsaszín – alkalmazásának nőies jellege mellett – az egyik leginkább béke-érzetét keltő szín, amely így szintén a szellemi összhang felé törekvés kifejezője.”

PV