Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor