Felsmann István 2013-ban szerezte meg diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán, ugyanitt 2022 óta DLA hallgató. Háromszor is – 2014–15 között és 2019-ben – elnyerte a Derkovits Gyula-díjat, illetve 2019-ben jelölték az Esterházy Művészeti Díjra. Interdiszciplináris művészeti praxisában 2009 óta van jelen a védjegyévé vált, Lego építőkockákból álló művei, amelyek a relief és a táblakép hibrid szintézisét adják.

Hálózati szemlélettel egyszerre de- és rekonstruálja képobjektjeiben a valóság absztrakt és reális, egymásra épülő információrétegeit (51-es villamos, 2013), ám legtöbb munkájában a művészettörténeti hagyományokat oldja fel a kombinatorika játékosan ballanszírozó használatával. Az előzményeken belül is a konstruktivizmust (Nagy piros ikon, 2020, Fehér konstruktivista, 2014) bontja elemeire, hogy azután dekonstruktivizmussá alakítsa át azt a gyermeki felfedezés és az olvasztótégelyszerű alkotás adta, felszabadult aktusban. Mindezzel egyszerre láttatja a geometrikus absztrakció formavilágát, és Y generációját meghatározó számítástechnika forradalmi vívmányait. A képobjektjei így olyan bitmap-eket ábrázolnak az analóg raszter- és a digitális pixelgrafika által, amelyeknek minden képpontja egyedileg definiálható, így a képfájl a lehető legtöbb információt vagy annak sérült hiátusát hordozhassa.

A 2020-ban megalkotott Tenisz és Pálya sorozata valójában azt az új irányt mutatja, amely során Felsmann István a szuperszimmetria kiterjesztett dimenziókkal foglalkozó elmélete felé fordult, azaz kísérletezik az extra dimenziók és a szimmetria transzformálásának megjelenítési lehetőségével. 2023 februárjában, a Deák Erika Galériában Tivadar Andreával közösen megrendezett, PLAYFUL tárlatukon ennek a két, vizuális és elméleti előzménynek egy továbbgondolása jelent meg.

Szabó Annamária