Keserü Ilona, Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész és grafikus, a kortárs magyar művészet megkerülhetetlen alakja, 2023 -ban ünnepelte 90. születésnapját. Ő az a művész, aki a mai napig hatást gyakorol több generáció festőire. Munkássága nemcsak Magyarországon, de a nemzetközi szintéren is elismert. A MNB gyűjteménye több fontos munkáját is őrzi.
Keserü Ilona az MNB Arts and Culture Színerő című kiállításán
Keserü Ilona alkotásai az MNB Arts and Culture Színerő című kiállításán
Keserü Ilona hetven évet átölelő pályájáról több kiállításon megemlékeztek idén. A Q Contemporary MIND címmel retrospektív életműtárlatot mutatott be tavasszal, ahová az MNB gyűjtemény is adott kölcsön művet. Két kiállítótér, a Magyar Nemzeti Galéria és a Kisterem galéria is a művész születésnapjára, november 29-re időzítette a művész munkáiból összeálló kiállításának megnyitóját. Az MNG a grafikai életműből – papíralapú műveiből, rajzaiból és sokszorosított grafikáiból – álló tárlattal készült, míg a művészt képviselő galéria Keserü Ilona életének és munkásságának emléket állító fotókiállítással. Ebben az évben szinte egy napra sem maradtunk Keserü kiállítás nélkül.
A magyar neoavantgarde kiemelkedő alkotója, az Iparterv kiállítások egyetlen női művésze, Pécsett született 1933-ban, és a családi legendárium szerint, amióta csak egyévesen ceruzát vett a kezébe, azóta rajzol. Budapesten érettségizett a Kisképzőnek becézett Képzőművészeti Gimnáziumban, de legfontosabb mesterének mindig is Pécs nagyhatású és nagyformátumú művészét, Martyn Ferencet tartotta. Martyntól 13 éves korában kezdett rajzleckéket venni, végig kapcsolatban maradtak, és sokat merített tanításaiból, gondolkodásmódjából, megfigyelő és konstruáló szemléletéből. A Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait 1952-ben kezdte, elsőre felvették Bencze László festő osztályába, majd három év után átkerült Szőnyi Istvánhoz, aki mellett freskófestészetet tanult az Epreskertben, végül 1958-ban végzett.
Keserü Ilona alkotása az MNB Arts and Culture Kép-írás című kiállításán, Abu-Dzabiban
A hatvanas évek elején bekerült egy inspiráló értelmiségi közegbe, egy baráti társaságba tartozott Ottlik Gézával és Tandori Dezsővel. 1962-től egy évig Rómában tartózkodik, oda is barátok segítségével jutott ki, de a végén olasz állami ösztöndíjat is kapott. Nagyon nagy hatást tett rá az itáliai kultúra, benyomásait fotózás helyett rajzban rögzítette. Róma szintetizálta az őt ért addigi élményeket és segítette abban, hogy rátaláljon a saját művészi hangjára. Meglepő módon első önálló kiállítása sem Magyarországon, hanem Rómában történt meg, 1963-ban.
A hatvanas években lezajlik az a folyamat, aminek következtében Keserü környezetet megfigyelő és azt megragadó látásmódja átalakul egy intuitív, belső érzéseket megjelenítő szín- és jelfestészetté. Első római tartózkodása alatt készült rajzain még a látható világ megragadása érhető tetten, de aztán a hatvanas évektől fokozatosan az absztrakció felé irányította figyelmét. Hamar megjelennek munkáin a rá oly nagyon jellemző hullámvonalak, amik 1967-ben teljesednek ki. Ebben az évben talált rá egy kis, barokk-kori temetőre Balatonudvariban, és az ott látott szív alakú sírkövek ihlették az életmű talán legjellegzetesebb motívumát. Az ívelt sírkőforma pályája visszatérő, ikonikus motívumává vált, újra és újra felbukkant festményeken, grafikákon és a hetvenes években térbeli vászondomborítás formájában. Belsővé váltak ezek a vonalak, és a megfelelő pillanatban elindult az őket megalkotó mozdulat, amolyan alap „Keserü-gesztus”-ként. A sírkő motívum nagyívű, egyszerre reális és szimbolikus utat járt be, amíg a balatonudvari temetőből New York-ba került. 2018-ban a Metropolitan Museum of Art ugyanis egy balatonudvari sírkövek által ihletett négy méter széles, kézzel varrott falikárpitot vásárolt meg Keserü Ilonától.
Keserü Ilona alkotásai az MNB Arts and Culture Folded – Unfolded című kiállításán, Szöulban
1965-ben kezdett gesztusképeket festeni, amiket sorszámokkal látott el és a hatvanas évek második felére tehető az is, hogy a színek önálló életet kezdenek élni a munkáin. Végül megjelent a struktúra és az elemi mozgás a képeken, és az egész átalakult egyfajta szimbólumrendszerré. Naplójában említette, hogy valaki nyolcféle piros festéket hozott neki Párizsból, ekkor kezdődik a piros képek sorozata, aminek első darabjait Kassák is megdicsérte a legendás Stúdió’66 kiállításon.
Keserü Ilona alkotásai az MNB Arts and Culture Folyékony időszeletek című kiállításán
A hatvanas évek végén induló színkutatás Keserü művészi programjává vált, de máig egy nem lezárult téma művészetében, hanem az alkotói folyamat szerves része. Keserü Ilona neve szervesen összeforrt az élénk, vibráló színek használatával, ám emögött tudományos igényű művészi kísérletezés áll. A nyolcvanas évektől a festékből kikeverhető legnagyobb színintenzitás, a spektrumszínek és a szivárványszínek árnyalatai, valamint a fénytörés tiszta színei foglalkoztatják. A színkutatás több irányba is elágazott az elmúlt évtizedekben, újabb és újabb fejezeteket elindítva az életműben. Az egyik ilyen irány a térben Möbius-szalaggá formálódó szín-nyolcas. Az örökké egybefonódó Möbius szalagot ötvözte a végtelen színsorral és ezt a szín-Möbiuszt Keserü tanításai során demonstrációs tárgyként is használta. Az emberi bőrszín és a szivárvány színeinek rezonanciájára pedig akkor figyelt fel, amikor saját, ecsetet tartó kezét figyelte a készülő kép festése közben.
Keserü Ilona alkotása a Q Contemporary MIND című retrospektív kiállításán
Később az úgynevezett utóképek foglalkoztatták. A jelenséget mindannyian ismerjük, a lehunyt szemhéj mögötti fény-árnyék látványt nevezte el így a művész, amit akkor érzékelünk, amikor az erős fényhatás után becsukjuk a szemünket. A napsütés nyomán keletkező vizuális illúziók, az utóképek által létrejövő színélmény újabb gyönyörű festményeket eredményezett.
A színkutatás csúcspontja az 1997-ben rendezett Művészeti Tudományos konferencia volt Pécsett, ezt az eseményt Keserü Ilona és Grüner György fizikus szervezték.
A hetvenes évek végén állandó alkotótársává válik a szentendrei grafikai műhelynek, ahol számtalan szitanyomatot készített. Keserü Mengyán Andrástól tanulta a szitázást, mindketten a Pesti Műhely tagjai voltak.
Keserü Ilona alkotásai az MNB Arts and Culture Az Út – Fajó János és a Pesti Műhely című vándorkiállításán, Pekingben
Az utazás mindig is fontos szerepet játszott Keserü Ilona életében, ennek ellenére a hatvanas évek hosszabb tartózkodása után egészen 2001-ig nem tért vissza Rómába, de második látogatásakor is egy fontos élményben volt része. A megváltozott „Örök Városban”, közel negyven évvel azelőtti emlékeit keresve, a frissen restaurált Sixtus-i kápolnában érte a legerősebb hatás: a cangiante festési mód élénk színei indították el egy új irányba. Ezzel a színugrásokkal foglalkozó reneszánsz technikával Keserü munkásságában több kiállítás is foglalkozott a kétezres években.
Keserü Ilona alkotásai az MNB Arts and Culture Az Út – Fajó János és a Pesti Műhely című vándorkiállításán, Sanghajban és Csungkingban
A 2010-es évektől a hangtest mibenlétét kutatja, a zenei hangok misztikus élményét szeretné tetten érni és képzőművészként ábrázolni a hangokat, úszó színek formájában. Ezen a ponton összefonódik az életműve férje, Vidovszky László zeneszerző, zongorista munkásságával. Ő maga is nagyon szerette a zenét, főiskolai éveiben szinte minden estéjét koncerteken töltötte.
Keserü Ilona ma is aktívan dolgozik, az elmúlt két évben az orfűi Papírmalom grafikai műhelyében készült szitanyomat sorozatának a létrehozásába a matematikát is bevonta. Életműve nem lineáris, hanem inkább spirálisan halad, az érdeklődését fogva tartó művészi problémákra újra és újra visszatér, újragondolja, de megtartja a korábbi felfedezéseit is.
Keserü Ilona tanítványaival, Ernszt Andrással és Kusovszky Beával (balra) és Fabényi Juliával (jobbra), a Ludwig Múzeum igazgatójával
Tanári, oktatói tevékenysége is jelentős. 1983-ban kezdett rajzot oktatni a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen, és 1991-ben egyik alapítója lett a pécsi Művészeti Kar mesteriskolájának és doktori iskolájának. Angliában és Franciaországban is oktatott vendégelőadóként. Amikor a diákjainak feladatot adott ki, saját magára nézve is kötelezőnek tartotta azok elvégzését, hogy ezzel is alternatív megoldásokat mutasson nekik, pontosan tudja, milyen alkotói folyamaton mennek át, és a szorongásukat is oldja.
Noha a mai napig kötődik Pécshez, mégis hatvan éve él ugyanabban a Dunára néző lakásában a Belgrád rakparton, és szemléi a szemközti Gellért hegyet és a folyót.
Isten éltesse Keserü Ilonát!