Szabó Menyhért a kétezertízes évek végén pályára lépő hazai szobrásznemzedék legkarakteresebb képviselője. Művészete a klasszikus szobrászat arc- és aktábrázolásának eszköztárát frissítette fel a gumihéjak gyűrődő természetével és az ipari színfelületekkel, modern szellemben újramintázva az antik mitológia drámai figuráit.

A budapesti művészcsaládban született Szabó Menyhért fiatalon elköteleződött a plasztikai formaképzéssel. Antwerpeni kitérő után 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Folyamatalapú munkamódszerének köszönhetően a visszatérő motívumokat és önidézeteket használó művei sorozatokba, tematikai egységekbe rendeződnek. Első alkotásai az emberi fejet nagyították fel hatalmas méretűre, az ipari gumi fekete nyersanyagát társítva a heroizmust sugárzó, klasszicizáló arcélekhez. Szabó a monumentális méretű plasztikákról – következő lépésként – héjlenyomatokat készített. A különféle színű „lenyomatokból” születő gumifejeket üres tekintetű, drapériába foglalt maszkokként akasztotta fel az installálás során. A választott technika kiemelte a Szabót foglalkoztató legfontosabb formaképzési kérdést, a szobrászi szilárdság és a gyűrődő elasztikusság egymásnak ellentmondó halmazállapotát. A tartás nélküli héjakat olykor „megfagyasztja” egy adott helyzetben: műgyantával keményíti ki vagy bronzból önti ki őket, majd hagyományos talapzatra állítja vagy épp keretbe foglalja. Újabb művein a gyűrődött szilikonmaszkok helyenként antik torzókat idéző meztelen férfitestekkel bővülnek, amelyeket ruhaként lehet viselni – akár divatbemutató keretében. Ugyanakkor megidézik a művészettörténeti hagyományt, az Apollóval versenyre kelő Marszüasz szatír megnyúzott bőrének ábrázolásait. A mitologizáló-antikizáló karakter ellenpontozásaként Szabó hol neonos műanyag-színeket, hol autófényező ipari metálfestéket használ gumi vagy fémplasztikáinál. A meggyűrődő héroszok a hi-tech kor tragikus eposzainak főszereplőivé válnak, miközben enigmatikus kortárs önarcképekként is felfoghatók. Szabó Budapesten él és alkot, abban a Százados úti művésztelepen álló műteremben, ahol maga is született. Karakteres szobrai rendszeresen szerepelnek hazai csoportos vagy egyéni kiállításokon.

Rieder Gábor

Szabó Menyhért a kétezertízes évek végén pályára lépő hazai szobrásznemzedék legkarakteresebb képviselője. Művészete a klasszikus szobrászat arc- és aktábrázolásának eszköztárát frissítette fel a gumihéjak gyűrődő természetével és az ipari színfelületekkel, modern szellemben újramintázva az antik mitológia drámai figuráit.

A budapesti művészcsaládban született Szabó Menyhért fiatalon elköteleződött a plasztikai formaképzéssel. Antwerpeni kitérő után 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Folyamatalapú munkamódszerének köszönhetően a visszatérő motívumokat és önidézeteket használó művei sorozatokba, tematikai egységekbe rendeződnek. Első alkotásai az emberi fejet nagyították fel hatalmas méretűre, az ipari gumi fekete nyersanyagát társítva a heroizmust sugárzó, klasszicizáló arcélekhez. Szabó a monumentális méretű plasztikákról – következő lépésként – héjlenyomatokat készített. A különféle színű „lenyomatokból” születő gumifejeket üres tekintetű, drapériába foglalt maszkokként akasztotta fel az installálás során. A választott technika kiemelte a Szabót foglalkoztató legfontosabb formaképzési kérdést, a szobrászi szilárdság és a gyűrődő elasztikusság egymásnak ellentmondó halmazállapotát. A tartás nélküli héjakat olykor „megfagyasztja” egy adott helyzetben: műgyantával keményíti ki vagy bronzból önti ki őket, majd hagyományos talapzatra állítja vagy épp keretbe foglalja. Újabb művein a gyűrődött szilikonmaszkok helyenként antik torzókat idéző meztelen férfitestekkel bővülnek, amelyeket ruhaként lehet viselni – akár divatbemutató keretében. Ugyanakkor megidézik a művészettörténeti hagyományt, az Apollóval versenyre kelő Marszüasz szatír megnyúzott bőrének ábrázolásait. A mitologizáló-antikizáló karakter ellenpontozásaként Szabó hol neonos műanyag-színeket, hol autófényező ipari metálfestéket használ gumi vagy fémplasztikáinál. A meggyűrődő héroszok a hi-tech kor tragikus eposzainak főszereplőivé válnak, miközben enigmatikus kortárs önarcképekként is felfoghatók. Szabó Budapesten él és alkot, abban a Százados úti művésztelepen álló műteremben, ahol maga is született. Karakteres szobrai rendszeresen szerepelnek hazai csoportos vagy egyéni kiállításokon.

Rieder Gábor

Szabó Menyhért a kétezertízes évek végén pályára lépő hazai szobrásznemzedék legkarakteresebb képviselője. Művészete a klasszikus szobrászat arc- és aktábrázolásának eszköztárát frissítette fel a gumihéjak gyűrődő természetével és az ipari színfelületekkel, modern szellemben újramintázva az antik mitológia drámai figuráit.

A budapesti művészcsaládban született Szabó Menyhért fiatalon elköteleződött a plasztikai formaképzéssel. Antwerpeni kitérő után 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Folyamatalapú munkamódszerének köszönhetően a visszatérő motívumokat és önidézeteket használó művei sorozatokba, tematikai egységekbe rendeződnek. Első alkotásai az emberi fejet nagyították fel hatalmas méretűre, az ipari gumi fekete nyersanyagát társítva a heroizmust sugárzó, klasszicizáló arcélekhez. Szabó a monumentális méretű plasztikákról – következő lépésként – héjlenyomatokat készített. A különféle színű „lenyomatokból” születő gumifejeket üres tekintetű, drapériába foglalt maszkokként akasztotta fel az installálás során. A választott technika kiemelte a Szabót foglalkoztató legfontosabb formaképzési kérdést, a szobrászi szilárdság és a gyűrődő elasztikusság egymásnak ellentmondó halmazállapotát. A tartás nélküli héjakat olykor „megfagyasztja” egy adott helyzetben: műgyantával keményíti ki vagy bronzból önti ki őket, majd hagyományos talapzatra állítja vagy épp keretbe foglalja. Újabb művein a gyűrődött szilikonmaszkok helyenként antik torzókat idéző meztelen férfitestekkel bővülnek, amelyeket ruhaként lehet viselni – akár divatbemutató keretében. Ugyanakkor megidézik a művészettörténeti hagyományt, az Apollóval versenyre kelő Marszüasz szatír megnyúzott bőrének ábrázolásait. A mitologizáló-antikizáló karakter ellenpontozásaként Szabó hol neonos műanyag-színeket, hol autófényező ipari metálfestéket használ gumi vagy fémplasztikáinál. A meggyűrődő héroszok a hi-tech kor tragikus eposzainak főszereplőivé válnak, miközben enigmatikus kortárs önarcképekként is felfoghatók. Szabó Budapesten él és alkot, abban a Százados úti művésztelepen álló műteremben, ahol maga is született. Karakteres szobrai rendszeresen szerepelnek hazai csoportos vagy egyéni kiállításokon.

Rieder Gábor

Szabó Menyhért a kétezertízes évek végén pályára lépő hazai szobrásznemzedék legkarakteresebb képviselője. Művészete a klasszikus szobrászat arc- és aktábrázolásának eszköztárát frissítette fel a gumihéjak gyűrődő természetével és az ipari színfelületekkel, modern szellemben újramintázva az antik mitológia drámai figuráit.

A budapesti művészcsaládban született Szabó Menyhért fiatalon elköteleződött a plasztikai formaképzéssel. Antwerpeni kitérő után 2018-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Folyamatalapú munkamódszerének köszönhetően a visszatérő motívumokat és önidézeteket használó művei sorozatokba, tematikai egységekbe rendeződnek. Első alkotásai az emberi fejet nagyították fel hatalmas méretűre, az ipari gumi fekete nyersanyagát társítva a heroizmust sugárzó, klasszicizáló arcélekhez. Szabó a monumentális méretű plasztikákról – következő lépésként – héjlenyomatokat készített. A különféle színű „lenyomatokból” születő gumifejeket üres tekintetű, drapériába foglalt maszkokként akasztotta fel az installálás során. A választott technika kiemelte a Szabót foglalkoztató legfontosabb formaképzési kérdést, a szobrászi szilárdság és a gyűrődő elasztikusság egymásnak ellentmondó halmazállapotát. A tartás nélküli héjakat olykor „megfagyasztja” egy adott helyzetben: műgyantával keményíti ki vagy bronzból önti ki őket, majd hagyományos talapzatra állítja vagy épp keretbe foglalja. Újabb művein a gyűrődött szilikonmaszkok helyenként antik torzókat idéző meztelen férfitestekkel bővülnek, amelyeket ruhaként lehet viselni – akár divatbemutató keretében. Ugyanakkor megidézik a művészettörténeti hagyományt, az Apollóval versenyre kelő Marszüasz szatír megnyúzott bőrének ábrázolásait. A mitologizáló-antikizáló karakter ellenpontozásaként Szabó hol neonos műanyag-színeket, hol autófényező ipari metálfestéket használ gumi vagy fémplasztikáinál. A meggyűrődő héroszok a hi-tech kor tragikus eposzainak főszereplőivé válnak, miközben enigmatikus kortárs önarcképekként is felfoghatók. Szabó Budapesten él és alkot, abban a Százados úti művésztelepen álló műteremben, ahol maga is született. Karakteres szobrai rendszeresen szerepelnek hazai csoportos vagy egyéni kiállításokon.

Rieder Gábor