A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor

A kétezres évek derekán induló magyar fotográfusnemzedék egyik legmarkánsabb, nemzetközileg is ismert képviselője. A képzőművészeti fotó körébe tartozó alkotásai modern absztrakt formákra redukálják az építészeti látvány kiemelt részleteit. Somosi Rita művészettörténész szerint képi világát a valóság és az absztrakció párhuzamos jelenléte határozza meg: „Szigorú mértani formákból építkezik, de a szerkesztés szerepét a valós helyszínek leképezése veszi át, általuk válik láthatóvá a körülöttünk lévő világ vizuális absztrakciója.”

A nagykanizsai születésű Robitz Anikó a Szellemkép Szabadiskolában tanult analóg fotózást és laborálást a kétezres évek közepén. Az analóg művészfotográfia útján egy régi kamerával indult el, majd áttért a digitális technikára és rátalált fő témájára: az építészetre. A 20. századi modern és a kortárs építészet ikonikus vagy jellegzetes látványait keresi utazásai során. Az architektúrákból különleges részleteket, geometrikus mintázattá redukálódott szögleteket örökít meg. Utómunka nélkül, a kép elkattintásakor születik meg a végleges kompozíció, amin házsarkok, vakolat-textúrák, vetett árnyékok, drótok, falfestések és illesztések tűnnek fel a szuprematizmus vagy a minimalizmus geometrikus nyelvezetéhez hasonló felfogásban. A redukált, sokszor fekete-fehér színvilág az eredeti helyszínekből, a kiválasztott részletek valós látványából következik. A konkrét épületek beazonosíthatatlanok, a fényképek címei csak a várost jelölik meg (Strasbourgtól Zürichig, Colombótól Angyalföldig). Robitz vizuális nyelvezetére a modernista absztrakt táblaképfestészet mellett a Bauhaus fotografikus öröksége hatott, például Moholy-Nagy László, illetve a 20. századi épületfotózás mestere, Lucien Hervé. A kétezertízes évek végén témavilága kitágult, tükröződő felületek, családi fotók és természeti rajzolatok is megjelentek képein. Robitz több hazai és nemzetközi fotós díj nyertese, 2007-óta szerepel rendszeresen külföldi kiállításokon és rangos fotográfiai vásárokon. Munkái során sokat utazik, de Budapesten él.

Rieder Gábor