A szlovén születésű művész Ljubjanában és Dublinban végezte festészeti tanulmányait. A festészet Pál Katja esetében azért is hangsúlyos, mert a hard-edge absztrakció kategóriájába sorolható táblaképei sugallhatnak akár grafikus vagy építész végzettséget is, de Pál Katja ugyan folyamatosan ezen a két diszciplínán keresztül feszegeti a festészet határait, mégis megmarad klasszikusan és hűségesen festőnek. A művész több, szingapúri, szlovén és olasz rezindencia programon is részt vett, jelenleg Magyarországon él és alkot.

Pál Katja képei a Clive Bell angol műkritikus által megfogalmazott „szignifikáns forma” megalkotása köré koncentrálódnak. A művész olyan tiszta formák után kutat, amely a személyes tetszésen és érzeteken túl, az esztétika dimenziójában található. A művek a totális geometrikus absztrakció nyelvén szólalnak meg, grafikai tervezőprogrammal készülnek, és olyan minimalista eszközökkel, mint a monokróm színhasználat, vagy a fehér vonal, billennek ki a három-dimenziós térbe. A művész elhagyja a klasszikus négyzet vagy téglalap alakú képeket, és különböző alakzatú fatáblákra dolgozik. A képek formájának geometriája dialógusra kel a festett felület irányaival.

Ez a kibillenés az, ami emlékeztet a hasonló minimalista elődök, például Donald Judd, Carl André, vagy Sol Lewitt munkáira, akik számára a geometrikus absztrakció illuzórikus hatása a totális univerzális térélmény hordozója volt. A figura elhagyásával a szögek és irányok már a XX. század elején a kubizmusnál, a futurizmusnál, de leginkább az orosz konstruktivizmusnál megmutatták letisztult erejüket, a 60-as évek minimalizmusa viszont nem hagyott több kérdést az absztrakt geometria esztétikai relevanciáját és erejét illetően.

Pál Katja a műveiben ezt a missziót viszi tovább, a visszafogott formák, terek és csíkok az érzelmeken, gondolatokon és azonosulásokon túlmutatnak. A puszta esztétikai élmény dimenziójába nyitnak kaput, arra a helyre, amit már Immanuel Kant is csodálattal szemlélt, mint az emberi elme által teremtett szubjektum felségterületén kívül eső világ.

Vékony Délia

A szlovén születésű művész Ljubjanában és Dublinban végezte festészeti tanulmányait. A festészet Pál Katja esetében azért is hangsúlyos, mert a hard-edge absztrakció kategóriájába sorolható táblaképei sugallhatnak akár grafikus vagy építész végzettséget is, de Pál Katja ugyan folyamatosan ezen a két diszciplínán keresztül feszegeti a festészet határait, mégis megmarad klasszikusan és hűségesen festőnek. A művész több, szingapúri, szlovén és olasz rezindencia programon is részt vett, jelenleg Magyarországon él és alkot.

Pál Katja képei a Clive Bell angol műkritikus által megfogalmazott „szignifikáns forma” megalkotása köré koncentrálódnak. A művész olyan tiszta formák után kutat, amely a személyes tetszésen és érzeteken túl, az esztétika dimenziójában található. A művek a totális geometrikus absztrakció nyelvén szólalnak meg, grafikai tervezőprogrammal készülnek, és olyan minimalista eszközökkel, mint a monokróm színhasználat, vagy a fehér vonal, billennek ki a három-dimenziós térbe. A művész elhagyja a klasszikus négyzet vagy téglalap alakú képeket, és különböző alakzatú fatáblákra dolgozik. A képek formájának geometriája dialógusra kel a festett felület irányaival.

Ez a kibillenés az, ami emlékeztet a hasonló minimalista elődök, például Donald Judd, Carl André, vagy Sol Lewitt munkáira, akik számára a geometrikus absztrakció illuzórikus hatása a totális univerzális térélmény hordozója volt. A figura elhagyásával a szögek és irányok már a XX. század elején a kubizmusnál, a futurizmusnál, de leginkább az orosz konstruktivizmusnál megmutatták letisztult erejüket, a 60-as évek minimalizmusa viszont nem hagyott több kérdést az absztrakt geometria esztétikai relevanciáját és erejét illetően.

Pál Katja a műveiben ezt a missziót viszi tovább, a visszafogott formák, terek és csíkok az érzelmeken, gondolatokon és azonosulásokon túlmutatnak. A puszta esztétikai élmény dimenziójába nyitnak kaput, arra a helyre, amit már Immanuel Kant is csodálattal szemlélt, mint az emberi elme által teremtett szubjektum felségterületén kívül eső világ.

Vékony Délia

A szlovén születésű művész Ljubjanában és Dublinban végezte festészeti tanulmányait. A festészet Pál Katja esetében azért is hangsúlyos, mert a hard-edge absztrakció kategóriájába sorolható táblaképei sugallhatnak akár grafikus vagy építész végzettséget is, de Pál Katja ugyan folyamatosan ezen a két diszciplínán keresztül feszegeti a festészet határait, mégis megmarad klasszikusan és hűségesen festőnek. A művész több, szingapúri, szlovén és olasz rezindencia programon is részt vett, jelenleg Magyarországon él és alkot.

Pál Katja képei a Clive Bell angol műkritikus által megfogalmazott „szignifikáns forma” megalkotása köré koncentrálódnak. A művész olyan tiszta formák után kutat, amely a személyes tetszésen és érzeteken túl, az esztétika dimenziójában található. A művek a totális geometrikus absztrakció nyelvén szólalnak meg, grafikai tervezőprogrammal készülnek, és olyan minimalista eszközökkel, mint a monokróm színhasználat, vagy a fehér vonal, billennek ki a három-dimenziós térbe. A művész elhagyja a klasszikus négyzet vagy téglalap alakú képeket, és különböző alakzatú fatáblákra dolgozik. A képek formájának geometriája dialógusra kel a festett felület irányaival.

Ez a kibillenés az, ami emlékeztet a hasonló minimalista elődök, például Donald Judd, Carl André, vagy Sol Lewitt munkáira, akik számára a geometrikus absztrakció illuzórikus hatása a totális univerzális térélmény hordozója volt. A figura elhagyásával a szögek és irányok már a XX. század elején a kubizmusnál, a futurizmusnál, de leginkább az orosz konstruktivizmusnál megmutatták letisztult erejüket, a 60-as évek minimalizmusa viszont nem hagyott több kérdést az absztrakt geometria esztétikai relevanciáját és erejét illetően.

Pál Katja a műveiben ezt a missziót viszi tovább, a visszafogott formák, terek és csíkok az érzelmeken, gondolatokon és azonosulásokon túlmutatnak. A puszta esztétikai élmény dimenziójába nyitnak kaput, arra a helyre, amit már Immanuel Kant is csodálattal szemlélt, mint az emberi elme által teremtett szubjektum felségterületén kívül eső világ.

Vékony Délia