Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor