Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV