Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor 

Mengyán András a geometrikus absztrakt festészet, a konstruktivizmus örökségét hordozó tárgyalkotás és a multimédiás installációk egyik karakteres képviselője a magyar kortárs képzőművészetben. A neoavantgárd második nemzedékének tagjaként több rangos díj birtokosa, de tanári működése is jelentős, itthon és Norvégiában egyaránt. Szeriális műveiben – ahogy Nagy Ildikó művészettörténész megállapította – a „ráció öröme, a logikának téren és időn, a mindennapi élet esetlegességein felül álló igazsága és szépsége válik vizuális élményünkké”. 

Mengyán Békéscsabán született, a magyar geometrikus festészet egyik neves mesterének, Fajó Jánosnak testvéreként. 1968-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola gépipari formatervező szakán. Iparművészeti érzékenységének megmaradása mellett érdeklődése a képzőművészet felé fordult: a konkrét művészet geometrikus formarendje és a sorozatok strukturális kísérletei foglalkoztatták. Az Iparterv-nemzedék képviselői által létrehozott, szitaműhelyt működtető Pesti Műhely egyik alapító tagja volt 1974-ben. A hetvenes években készített szobrai, grafikái és festményei a háromdimenziós struktúrák ismétlés nélküli permutációs lehetőségeit elemezték természettudományos precizitással, egyéni formakészletet (M-formarendszer) hozva létre. Művészete az 1981-1982-es amerikai utazás hatására megváltozott. Az 1984-es székesfehérvári kiállításán bemutatott első multimédiás environmentje, a számítógéppel vezérelt, programozható installáció nemzetközi áttörést hozó sorozatot indított el. Analitikus szemléletű, geometrikus világában a nyolcvanas évektől kezdve dominánssá vált a posztmodern játékosság, és felértékelődött a fény (lámpa, lézer, UV) szerepe. Az elmúlt évtizedekben készült geometrikus festményei a korábbi térinstallációk formai problémáit ültetik át két dimenzióba, az UV-fény hatásával idézve meg a harmadik dimenziót. A fotolumineszcens pigmentnek köszönhetően az akrilképek – a megvilágítástól függően – megduplázódnak, az ábrázolt geometrikus idomok dimenziói váratlanul megtörnek, a síkból a térbe lépnek át, játékos formavegyülést eredményezve. Az élénk színekkel körvonalazott geometrikus idomok rendszerint fekete alapok előtt lebegnek, a civilizáció technofil utópiáit elemezve. A hosszú évekig tartó norvégiai-magyarországi ingázás után Mengyán ma már Budapesten él és dolgozik. Művei számos hazai és több nemzetközi közgyűjteményben megtalálhatók. 

Rieder Gábor