Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia 

Maurer Dóra festészete bár látszólag konstruktív-konkrét művészeti tendenciákhoz kapcsolódik, valójában sokkal inkább egy belső, koherens logikára épülő alkotói tevékenység mentén érthető meg: a több mint öt évtizedet felölelő életmű mediális szempontból igen sokrétű, mégis a mozgás és az eltolódás vizsgálatának központi gondolata köré szerveződik. A hatvanas évektől kezdve készített grafikáiban ugyanúgy egységes gondolatként van jelen a szándék e folyamatok vizsgálatára és láthatóvá tételére, mint a hetvenes évek képzőművészeti fotóhasználatában, majd az utóbbi évek festészeti munkásságában is. 

Maurer művészete a nyolcvanas évektől egyre inkább a táblaképfestészet felé tolódott el: ekkoriban több eltérő színű geometrikus vonalhálót festett meg, majd ezeket egymáshoz képest síkban eltolta. A raszterhálót később formázott alap felhasználásával jelenítette meg a Quod Libet-sorozat darabjain. A vonalhálózatot az 1983-ban befejezett Buchberg-projekt során a térbe is kivetítette, a munka közben észlelte, hogy a teremben megjelenő különböző fény- és megvilágítási viszonyok hatására a színpercepció is folyamatosan változik. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójától különböző hideg-meleg tónusok révén többek között ezt a jelenséget is kihasználta festménysorozatainak elkészítésekor. Maurer festészete – éppúgy, mint egész képzőművészeti munkássága – az emberi érzékelési képességet tematizálja, és ennek a megismerési folyamatnak a láthatóvá tételére tesz kísérletet.

Rátkai Zsófia