Pécsett Martyn Ferencnél, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult. A művészetet megismerésnek is tekintette: az elvonatkoztatástól a geometrikus formákon át vezetett útja a rendszerelvű képi gondolkodásig. Oktatóként szemléletformálásra vállalkozott: új alapokra helyezte a képzőművészet és a társművészetek kapcsolatát.

Építészethez, irodalomhoz, zenéhez is kapcsolódó tevékenységét a modern tudományokkal összhangban alakította ki. Műveleteken alapuló képi világa két forma: a négyzet és a kör, illetve a növekedésük és csökkenésük, metszési lehetőségeik és interferenciáik által születő új formák variációinak rendszeréből született. Köztéri művészeti programját is erre építette: mivel a variációk mindenkor rendet képeznek és végtelen számúak, mert színekkel is gazdagíthatók, a szellemi megismerés modelljei, egyúttal vizuális játékok is – alkalmasak a társadalom mozgásba hozására (Természet-Látás-Alkotás című kiállításai, 1972–75). A dinamikusan fejleszthető vizuális kultúrához kötődtek belsőépítészeti, épületdíszítő és szabadtéren felállítható elemrendszerei. Legsikeresebb a Bonyhádi Zománcgyárban évekig folyt épületzománc-projekt, melyben kollégái és növendékei is részt vettek. Főként Pécsett és a Dunántúlon számos középület, üzem külső és belső falait tették vidámmá e variációsorozatok az 1970-es években.

Kossuth-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkássága válogatott darabjaiból állandó kiállítás látható Pécsett.

Keserü Katalin