A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária

A több mint tíz éve Berlinben élő és alkotó Fridvalszki Márk képzőművész 2004-ben kezdte meg tanulmányait a Bécsi Iparművészeti Egyetemen, majd szintén Bécsben diplomázott a Képzőművészeti Akadémián 2011-ben, később pedig Lipcsében vett részt posztgraduális hallgatóként immár az intermédia szakon. A 2010-es évek közepén készített, a művész által „szikár geometriának” nevezett alkotásaiban a monokromitás, entrópia és technológia iránti érdeklődés által uralt „techno-vég” sötét paranoiája fejeződött ki. 2014 óta a Technologie und das Unheimliche (T+U) művészeti kollektíva és kiadói projekt társalapítója. Művei megtalálhatók a Ferenczy Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és a Neuer Berliner Kunstverein gyűjteményében.

Művészetében 2018-ban következett be a döntő váltás: a jövő és kritika nélküli neoliberális rendszer kereteiből kísérel meg Fridvalszki Márk “előre és felfelé” vett lendülettel elrugaszkodni. A pasztelles és/vagy épp neon töltetű, pszichedelikus színekben lüktető, kollázs-szerűen a fischeri késő populáris modernizmus kulturális fordulópontjaiból, szubkulturális termékeiből építkezik inspirálóan alkotói módszere – Still Hight című munkájában megidézi Keserü Ilona ikonikus, kozmikus forma- és az előd védjegyévé vált bőrszín mint a kép ellenpontozását hangsúlyozó színvilágát.

Zemlényi-Kovács Barnabás szerint „»archeo-futurológia«, az elveszett jövők, modernista víziók szónikus és vizuális maradványainak következetes feltárása egy jövő utáni, időtlen korban.” A gyűjteménybe bekerült művek már mind az univerzális és ontológiai perspektívában szemlélt, utópisztikus “jövőképzet” leletei, a jövő iránti nosztalgia ásatásai, amelyek – a művész elmondása szerint – katalizátorként kívánják felrázni az avantgarde energiákat szunnyadásukból.

Szabó Annamária