Ficzek Ferenc a Pécsi Műhely egyik alapító tagja, melyet Lantos Ferenc vezetett 1968-tól. A csoport az analitikus absztrakció és a konceptuális művészet felvetéseit kutatta, művészei a legkülönbözőbb médiumokban – a festészettől a fémre égetett zománcképeken át a fényképészetig – különböző műtípusok létrehozásával kísérleteztek. 

Ficzek érdeklődésének területe a megvilágítás, árnyék és mozgás egymásra gyakorolt hatása volt a térben és a képen, amelyet fényképészeti és spray-vel festett grafikai munkáiban dolgozott fel. Érzékeny elemzőkészsége megfigyelhető az 1968 és 1970 között készült művein is, amikor különböző mértani formák részleteivel és ismétlésével kísérletezett különféle technikákkal készített papír- és vászonképein. A változó irányú fény okozta formamódosulásokat olyan fényképsorozatokban is feldolgozta, amelyek férfi vagy női alakokat mutattak performatív szituációkban. Ficzek formázott vászonképei a művész hetvenes évek elején készült egyedi sorozatának darabjai. E művek is a formák, az árnyékok és a fény iránti érdeklődésről tanúskodnak. Alapjukat absztrakt fa reliefek adják, melyekre vásznat vagy műanyag fóliát feszített. Az eredmény egyedi és eredeti, mert elrejti a kiindulásként szolgáló formát, puhítja a körvonalakat és az éleket, és egy új, mozgalmas, domború felületet mutat. E műveken puhának érezzük a mű anyagát, pedig ez egy illúzió, hisz az elrejtett fakonstrukció teljesen más karakterű – ez a bizonytalanságkeltés volt a művész célja. Érezhetjük bennük a humort és a popkultúra hatását is, hisz néha kezek vagy női testrészletek válnak a formázott művek fő motívumává. Ficzek rövid, de aktív karrierje a mozgás további elemzésével folytatódott, melyeket többszörösen exponált fotókon tárt fel, de ez az animáció és a kísérleti film irányába vezette tovább tevékenységét a hetvenes évek végén. Munkásságát teljességében csak az utóbbi években kezdték kutatni, művei különböző hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben is fellelhetők.

Petrányi Zsolt 

Ficzek Ferenc a Pécsi Műhely egyik alapító tagja, melyet Lantos Ferenc vezetett 1968-tól. A csoport az analitikus absztrakció és a konceptuális művészet felvetéseit kutatta, művészei a legkülönbözőbb médiumokban – a festészettől a fémre égetett zománcképeken át a fényképészetig – különböző műtípusok létrehozásával kísérleteztek. 

Ficzek érdeklődésének területe a megvilágítás, árnyék és mozgás egymásra gyakorolt hatása volt a térben és a képen, amelyet fényképészeti és spray-vel festett grafikai munkáiban dolgozott fel. Érzékeny elemzőkészsége megfigyelhető az 1968 és 1970 között készült művein is, amikor különböző mértani formák részleteivel és ismétlésével kísérletezett különféle technikákkal készített papír- és vászonképein. A változó irányú fény okozta formamódosulásokat olyan fényképsorozatokban is feldolgozta, amelyek férfi vagy női alakokat mutattak performatív szituációkban. Ficzek formázott vászonképei a művész hetvenes évek elején készült egyedi sorozatának darabjai. E művek is a formák, az árnyékok és a fény iránti érdeklődésről tanúskodnak. Alapjukat absztrakt fa reliefek adják, melyekre vásznat vagy műanyag fóliát feszített. Az eredmény egyedi és eredeti, mert elrejti a kiindulásként szolgáló formát, puhítja a körvonalakat és az éleket, és egy új, mozgalmas, domború felületet mutat. E műveken puhának érezzük a mű anyagát, pedig ez egy illúzió, hisz az elrejtett fakonstrukció teljesen más karakterű – ez a bizonytalanságkeltés volt a művész célja. Érezhetjük bennük a humort és a popkultúra hatását is, hisz néha kezek vagy női testrészletek válnak a formázott művek fő motívumává. Ficzek rövid, de aktív karrierje a mozgás további elemzésével folytatódott, melyeket többszörösen exponált fotókon tárt fel, de ez az animáció és a kísérleti film irányába vezette tovább tevékenységét a hetvenes évek végén. Munkásságát teljességében csak az utóbbi években kezdték kutatni, művei különböző hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekben is fellelhetők.

Petrányi Zsolt