Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili