Csató József annak a fiatal festőgenerációnak a képviselője, akik a festészetet hibrid módon értelmezik, azaz a jelen valamennyi képi és multimediális eszköztárát kihasználva – még a festészeti konvencióknál maradva, de annak reprezentációs feladatát megszüntetve – hozzák létre műveiket. Művészete az absztrakció és figuralitás felcserélt imitációja: a figurális absztraktként, az absztrakt figurálisként jelenik meg. „Mintha-effektus”, egy egyáltalán nem szépelgő közegben. Radikális közlések barátságos elbeszélő módban. 

Csató festményei nagyon egyedi vizuális nyelven beszélnek. Figurái és formái egyfajta pszichedelikus, személyes szimbólumrendszert alkotnak, amiben az amorf formák mintha valódi, létező lényeket jelenítenének meg, legyen az növényre vagy egysejtű állatkákra hasonlító, billiomodnyi méretről felnagyított elem. Ezek a kvázifigurális és absztrakt művek, illetve képrendek számos művészettörténeti referenciát olvasztanak bele a jelen fantáziavilágába. Az ismétlődő formák újbóli kifejtése, a képi kompozíciók szervezése olyan, mintha botanikus kísérletek tartanák mozgásban ennek a festett élővilágnak a dinamikáját. Csató képzőművészeti munkája mellett remekül zenél, néha olyan űrhangok segítségével, amelyek a szférák világába viszik a hallgatót.

Fabényi Julia