Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt