Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor

Aatoth Franyo a nyolcvanas évekbeli újfestészet neodadaista hagyományát ápoló alkotóművész, akinek utazó, bohém világpolgárként megszülető életművét különféle országok kultúrája termékenyítette meg. Gerlóczy Márton meghatározásával „világhírtől tartózkodó világhírű festőművész”, saját szavaival élve viszont „exhibicionista”, hiszen „valamit meg akar mutatni” magából mindig.

A nyíregyházi születésű, „aatoth franyo” művésznéven alkotó Tóth István Ferenc vegyésztechnikusnak készült, de végül a képzőművészeti pályát választotta a hetvenes években. Victor Vasarely révén jutott ki Párizsba 1978-ban, ahol az École Supérieure des Beaux-Arts-on szerzett diplomát. Világutazó művészként élt és dolgozott több nyugati országban, valamint egzotikus vidékeken, Észak-Afrikában, Mongóliában és Thaiföldön. Kiforrott művészete a nyolcvanas évek franciaországi új festészetéből, a figuration libre naiv figuralitásából, az utcai graffitik spontán esztétikájából és a neodadaizmus szertelen szellemiségéből táplálkozott. Korai festményeinek komor színeit a kilencvenes évek elején – mongóliai tartózkodása hatására – az emblematikus bordós vörös váltotta fel, ami olyan hagyományos jelentéssíkokat olvaszt magába, mint a tűz, vér, szerelem, pokol, láng, forradalom vagy az erős fűszerek. Az expresszív ecsetkezeléssel megfogalmazott vörös terekben groteszk, gyerekrajz szerű figurák és motívumok jelentek meg. A gyakran abszurd, humoros vagy filozofikus tartalmakat magyar, franca vagy angol nyelven írt szövegek egészítik ki. Aatoth Franyo művészete 2010 körül fokozatosan fordult új irányba: a művész a thaiföldi dzsungel mélyén alakított ki magának műtermet, ahol személyes élményévé vált a végtelen esőerdőt eltörlő civilizáció romboló hatása. Ettől kezdve születő munkáin a dús vegetáció arabeszk gesztusokként, kalligrafikus jelekként jelenik meg, absztrahálva a tubusból közvetlen a vászonra nyomott festékfoltokat. Bohém életművében – a domináns festészet mellett – szerepel egy utazóknak szóló kézikönyv, valamint animációk, objektek és installációk is. Munkái megtalálhatók számos nemzetközi közgyűjteményben, az ulánbátori Modern Művészeti Galériától a párizsi Bibliothèque Nationale-ig. Párizsban, illetve Thaiföldön él és alkot.

Rieder Gábor