Válogatás az MNB kortárs gyűjteményéből
Nemes Márton képviseli Magyarországot 2024-ben, a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén. Kopeczky Róna Techno Zen című kurátori koncepciója egy nagyméretű, multiszenzoros installáció, amely audio-, vizuális és interaktív komponenseket tartalmaz. A mű a pop-art utalásokat a techno szubkultúrával, a virtuális valósággal, és a csúcstechnológiával ötvözi, és teljes mértékben kihasználja a pavilon térbeli adottságait.
A Magyar Nemzeti Bank által életre hívott kortárs művészeti gyűjteményben a művész számos alkotása megtalálható. A biennáléval párhuzamosan rendezett kiállításunk Nemes műveinek művészettörténeti kontextusba helyezésével kapcsolódik Magyar Pavilonhoz. Míg a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum szervezésében megvalósuló Techno Zen című projek leginkább a festészet médiumának kiterjesztéséről, és egy XXI. századi Gesamtkunstwerk létrehozásáról szól, addig a Mozdulat – gesztus – jel kiállítás Nemes művészetének festészeti előzményeit, valamint néhány kortársának hasonló indíttatású megközelítéseit mutatja be.
A válogatás során fontos szempont volt a generációk közötti hatások, a hasonlóságok és a különbségek láthatóvá tétele. A kiállítás egyik fele a II. VH utáni magyar festészet azon irányzatait mutatja be, melyek főként a második párizsi iskola és a tasizmus hatására fejlődtek egy kulturálisan elszigetelt, politikai művészetirányítástól megbénított országban. Az 1960-as években induló ún. neoavantgard generáció azon tagjainak művei közül válogattunk, akiknek művészete geszturális absztrakció és a kalligrafikus festészet hatását tükrözik. A művészek közül Hencze Tamás és Keserü Ilona közvetlenül is hatással volt Nemes Márton művészetének alakulására. Míg Hencze foglalkozott elsőként a Nemes művészetében is fontos szerepet játszó megfagyasztott (kimerevített) gesztus és a blur effect festészeti lehetőségeivel, addig Keserü Ilona a kolorista gesztus, a motívum és a jel átjárhatóságát vizsgálta. Mindnyájuk művészetét jellemzi a „tekhné vállalása”, azaz az alkalmazott művészetek tapasztalatának festészeti felhasználása, valamint a festészet iparművészeti karakterének felmutatása. Hencze a modern formatervezés dekorativ technikáit és látásmódját, Keserü a textilművészet megoldásait, anyagszerűségét és patchwork-jellegét, Nemes pedig az ipari formatervezés szín és anyaghasználatát olvasztja művészetébe. Nádler István kalligrafikus gesztusai Nemes azon törekvéseivel találkoznak, amely a művet egyfajta meditációs objektumként, a spiritualitás egy lehetséges útjaként értelmezik. Szirtes János organikus, szürrealisztikus festészetében a művészi gesztus és a pattern-szerű felületek kontrasztja különleges, feszült harmóniát alkot. Az itt kiállított, 25 darabos kompozíció olyan pszeudó-gesztusokból áll, melynek egyes képei a szerialitás látszata ellenére semmiféle ismétlődést nem mutatnak. Az sorozatba rendezett változatok valóban véletlen mintázatba rendeződnek. A látszólag absztrakt műben a látványvilág egy valós jelenségének képe és a geszturális absztrakció festősisége keveredik.
Nemes művészetében az érzékiség kéz a kézben jár a konceptualitással, ami az itt kiállított műveken is érződik. A zömében 2018-2019-ben készült alkotásokban már megjelenik a Techno Zen kiállítás egyik legfontosabb gondolata; a festészet határainak kitágítása, a médium kiterjesztése egy minden érzékszervet megcélzó alkotás létrehozása felé. A festmény felülete áttörik, a kompozíció erővonalai felhasítják a felületet és a fizikai térbe hatolnak, a megmerevedett gesztusok lyukat ütnek a felületen, amely így átlép az objektek világába. A mű tehát látványosan elveszíti kétdimenziós integritását és megnyílik a tér minden iránya felé. A cél nem pusztán az esztétikus, harmonikus felületek és a klasszikus táblakép dekonstruálása, hanem a festészet ’immerzív’ kiterjesztése, illetve hagyományos eszköztárának bővítése az ipari formatervezés legújabb technikáival kiegészítve (lézervágás, autófesték, reflektív anyagok felhasználása). A modern technológia tehát nem csak formailag, de tartalmilag is hozzájárul a művek jelentéstartományának öszetettségéhez.
Nemes kortársai más-más módon ugyan, de reflektálnak azokra a változásokra, amelyek korunk vizualitását meghatározzák. Festészetük nem csak formilag, de tartalmilag is kapcsolódik Nemes művészetéhez és egyedi módon reflektálnak korunk látásmódjának változásaira.
Baráth Áron festészetének minimalizmusa olyan érzéki fátylat von a vászon felülete elé, melynek súlytalan transzparens rétegei a monitorok fénylő felületeit és a festői gesztus könnyedségét egyesítik. Szentgróti Dávid műveinek szintén a gesztus az alapeleme, amely festményein olyan szekventálható egységgé változik, amely egymáson eltolt rétegekből, transzparenciák és takarások segítségével építi fel az illuzórikus kompozíciót. Vető Orsolya képeinek biomorf alakzataiban a komputergrafika látványvilága ipari színeket felhasználva keveredik az emberi gesztus játékos esetlegességével. Tivadar Andrea festészete a virtuális terek, a neonfények és a digitális grafikai látásmódját reflektálja.
Kiállított művészek:
Nemes Márton, Baráth Áron, Hencze Tamás, Keserü Ilona, Nádler István, Szentgróti Dávid, Szirtes János, Tivadar Andrea, Vető Orosolya Lia
Kurátor: Schneller János, művészettörténész
