Kucsora Márta grandiózus vásznai 2017 óta gazdagítják az MNB gyűjteményét. A festőművész absztrakt alkotásaival transzformatív erőként tűnik fel a kínai kortárs művészetben is, hiszen a Deji Art Museumban és a sanghaji Cobra Galériában láthatóak legfrissebb munkái. Kucsora, a Budapest Art Factory (BAF) társalapítója, úttörőként áll, új irányt mutatva a művészeti alkotás és a kultúraszervezés nemzetközi vizein.
Hogy kerültél kapcsolatba egy kínai galériával?
Ez egy egészen kortárs sztori; az Instagramon talált meg a Cobra Galéria. Az internet különleges ajtót nyit azok számára, akik az art world periférián alkotnak, de ugyanakkor rendelkeznek tehetséggel. Másfél évvel ezelőtt kezdtem együtt dolgozni a Cobrával, és Sanghaiban már részt vettem egy duó és egy csoportos kiállításon. Megtapasztaltam, hogy ott is ugyanúgy zajlanak az események, mint bárhol máshol a világban. 2023-ban munkáim eljutottak az Art 21 Shanghai Contemporary és a West Bund Art Fair rendezvényekre. Kiemelkedően termékeny kapcsolat alakult ki közöttünk, és büszkén mondhatom, hogy sikeres együttműködésben vagyunk.
Hogyan zajlik a közös munka, amikor egy kínai galériával dolgozol, jelentkeznek esetleg kulturális különbségek?
A kulturális különbségek igazán komplex problémákat okozhatnak, különösen az egyének szintjén. Ám meggyőződésem, hogy műveim képesek voltak egyszerűen áthidalni ezeket a nyelvi és kulturális szakadékokat. Az évezredes múltra visszatekintő, elsősorban figuratív kínai vizuális kultúra találkozik a kísérletező és alapvetően absztrakt gyakorlatommal, ami akár szeizmikus változást hozhat a kínai kortárs művészeti színtérre. Munkáimat dizájnerek és különböző magazinok is keresik, talán azért, mert organikus jellegük szépen összhangban van a kortárs Kína frissességével.
Kucsora Márta alkotásai a Cobra Gallery-ben, Sanghájban, 2024
Jártál Kínában?
Pár napja érkeztem haza Kínából. Két kiállítás kapcsán voltam kint, Shanghajban egy csoportos kiállítást nyitott tavasszal a CoBrA Galériában, illetve múlt héten nyitottunk egy nagyobb csoportos kiállítást az Amanyangyun Hotel muzeális jellegű kiállítóterében több száz négyzetméteren. Az Aman Shanghai tulajdonosának meghívására érkeztem, és egy performanszt adtam elő a megnyitó előtt. Az út folyamán először látogattam el a DEJI Art Museum-ba, Nankingba, ahol találkoztam az igazgatóval, akivel a következő kiállításom részleteiről beszéltünk. Pekingben is több találkozóm volt, például a 798 Art Zone, ami Peking leghíresebb galéria negyedében található, ott szintén egy 2025-ös szóló kiállítás van tervben. Megismerkedtem Huang Rui-val, aki Kína legismertebb művésze, és a 798 Art Zone alapítója, aki ugyancsak mindkét csoportos kiállításon szerepel, ami számomra megtiszteltetés.
2023 sűrű és termékeny éved volt, merre jártak a képeid?
Februárban a római Postmasters Galériában, majd áprilistól júniusig a hamburgi Galerie Melbye-Konan-ban láthatták munkáimat, ahol kifejezetten a nagyméretű alkotásokat válogattuk össze. Természetesen itthon sem maradtam ki a kiállításokból, Budapesten a Tavaszi Fesztivál keretében megrendezett BINÁLÉ digitális művészeti biennálén szerepelt egy kevésbé ismert videó munkám, illetve a Kepes Intézetben Orosz Márton kúrálta az egyéni kiállításomat. Egy hozzá kapcsolódó könyv is lassan megjelenik. Azonban az erőltetett menet nemcsak a vásznon keresztül hatott, hanem a valóságban is, hiszen a Budapest Art Factory költözését menedzseltem. Az Art Factory megújítása, bár fáradságos volt, most olyan platformot teremtett, amely méltó módon ad otthont a legújabb digitális műveszeknek. A Banovich Tamás/Postmasters kúrálta Torzítások kiállítással nyitottunk és a program ígéretes nemzetközi galériák és kurátorok kiállításait fogja bemutatni. A nemzetközi intézményekkel való szakmai együttműködés elsőbbséget élvez, és közben határokon átívelő kapcsolatok épülnek ki.
Kucsora Márta alkotásai a Kepes Intézetben, 2023
Fotó: Bíró Dávid
Tudatos művésznek tűnsz, aki az alkotómunka mellett a közegbe való beépülésre is gondot fordít. Neked mikor vált világossá, hogy az elméleti megtámasztásra is szükség van?
A Képzőművészeti Egyetem elvégzése után elnyertem egy ösztöndíjat az Egyesült Államokba. Ott hét állandó elméleti szakember, művészeti vezető és kurátor munkált együtt 22 művésszel, miközben további 50 szakembert hívtak meg előadások tartására vagy stúdióvizitre. Mindez már 18 évvel ezelőtt történt, de az ott eltöltött idő során megtanultam, hogy elengedhetetlen beszélnem munkáimról, különösen a nemzetközi színtéren való sikeres működés érdekében. A mai képzőművészeti szcéna sokkal inkább a kommunikációról szól, mint a puszta alkotásról. Alkotás közben mélyen belemerülök a saját világomba, ezért nehéz később strukturált formába önteni a folyamatot, például egy prezentációhoz. Szükségem van tehát olyan szakemberekre, akik abból az aspektusból nézik a munkáimat, miként illeszthetők be a kortárs művészeti tendenciákba, analógiákat hoznak, irodalmi vagy tudományos összefüggésekre mutatnak rá.
Kucsora Márta műterme az Artist Factoryban
Az MNB gyűjteménye közel húsz alkotásodat vásárolta meg, még 2019-ben, a gyűjtemény építésének kezdetén. Hogyan helyeznéd el ezeket az alkotásokat az életművedben?
A 2017-18-19-es munkák a kísérleti absztrakció korszakában születtek. Ezek nagyméretű alkotások, többségük 2×4 méteres, néhány 2×2 méteres és pár darab 120×120 centiméteres festmény is közéjük tartozik. Az intenzív anyaghasználati kísérletek nyomai, melyek ugyanolyan témákra fókuszáltak, mint a mai napig. Ezek a festmények általában effektmentes festészeti kategóriába tartoznak, vagy geszturális absztrakciónak nevezik őket. Technikailag ezekben az években kezdtem el felfedezni ezt az új irányt.
Művészi alkotásaimban rejlő időbeli és térbeli narratívák a konvencionális fogalmakat megkérdőjelező, szándékosan összetett kompozíciókban találnak visszhangra. Szeretném megmutatni az alkotói folyamat sokszínűségét, ahol különféle inspirációk egységes vizuális nyelvvé olvadnak össze; a valóság online és offline tapasztalata, a család, a nemzetközi művészeti világ felfedezése. Az egyedülálló perspektívám, miszerint festményeim „befejezetlenek”, lehetővé teszik a folyamatos megújulást, hozzájárulva egy nem lineáris narratívához a festészet már amúgy is terhelt történetében.
Kucsora Márta műterme az Artist Factoryban
Ezek az évek hozták magukkal a méretbeli növekedést is?
Igen, és elmondható, hogy ezek az ikonikus első munkák kerültek be a gyűjteménybe, ahol megtörtént a nagy léptékű váltás, és teljes mértékben az absztrakt irányba indultam el.
Az anyaság és abból következő önbizalom és nyugalmi állapot vezetett a festészeti lépték- és lépésváltáshoz; végre mertem nagyban gondolkodni és alkotni. Ekkor jelenik meg a performativitás is, mint festészeti módszer, ahol a mozgás, a cselekvés és az anyagokkal való interakció kölcsönhatásai által képesek a festmények megidézni a természet mikroszkopikus és makroszkopikus univerzumait.
Kucsora Márta alkotásai a Postmasters Gallery-ben, New Yorkban, 2021
Fotó: Kyle Knodell
Ezek a munkák tehát kulcsfontosságúak, a művészeti fejlődésed új szakaszainak az első lépései. Emellett ez a periódus mutatkozik meg külföldön is. Tehát ezek az első magabiztos lépések az új időszakban?
Abszolút. Az 2015-ös 2×4 méteres munkáimból öt darab került be a gyűjteménybe, ami fantasztikus, mert ezt a méretet általában magángyűjtők nem vállalják be, inkább intézmények számára készülnek. Ekkoriban kezdtem el intenzíven használni a szórópisztolyt a festés során, és például növényeket is beépíteni a képek készítésébe. A növénylenyomatok kísérletezése Moholy-Nagy fotólenyomatai után kezdődött, amit aztán plantagramnak neveztem el. Moholy-Nagy is arra törekedett, hogy átvigye a fototechnikát a festészet területére.
Magánéleti szál miatt is rendkívül fontosak ezek a 2015-ös nagyméretű munkák, mérföldkövek és kedves emlékek, mivel ezek az első alkotások születtek a lányom születése után. A gyermekvállalás jelentős változásokat hozott az életembe, megváltoztatta az élethez és a nőiséghez való hozzáállásomat – és ezek a változások egyszerűen láthatók a képeimen. Korábban nagyon sötét munkákat alkottam, szinte fekete-fehér alkotásokat, de a szülés után megváltozott a színvilágom, és számos más tényező is befolyásolta az alkotói folyamatomat. Ez egy nagy felszabadulás volt számomra, és ezek az alkotások meghatározók voltak ebben az időszakban. Örülök, hogy jó kezekben vannak, egy hazai gyűjtemény részét képezik, ahol vigyáznak rájuk. Ha bármikor szükség lenne rájuk – például egy retrospektív kiállításhoz -, könnyen elérhetőek lesznek. Ez egy rendkívül jelentős és kultúraformáló gyűjtemény.