Az MNB kortárs műgyűjtemények építéséért felelős kuratóriumának a kezdetektől tagja Fabényi Julia művészettörténész, a budapesti Ludwig Múzeum igazgatója. Őt kérdeztük arról, milyen ambíciókkal állt munkába, és mit gondol most, a mára 1400 darabot számláló gyűjteményről.
A Nemzeti Bank kuratóriumának a kezdetektől tagja. Milyen gondolatokkal, ambíciókkal vállalta el a feladatot?
Hármunkat kértek fel a kezdet kezdetén – Spengler Katalinnal és Keserü Katalinnal – 2020-ban, hogy tegyünk javaslatot arra, milyen művekből és hogyan kezdjen gyűjteményezésbe az MNB, hogy egy jegybankhoz méltó gyűjtemény legyen a végeredmény. Egymástól függetlenül dolgoztunk ezen mi hárman, s végül, érdekes módon, nagyon hasonló koncepciót tettünk le az asztalra. Nekünk abból kellett kiindulni, hogy ez egy banki gyűjtemény, aminek értékgyűjtési, befektetési és dekorációs feltételeknek is meg kell felelnie, hiszen a megvásárolt művek irodákban, munkakörnyezetben lesznek elhelyezve.
Mi volt ez a kezdeti, egymáshoz nagyon hasonló koncepció?
Mindegyikünk a magyar neoavantgárdtól indult. Az a szándék rajzolódott ki, hogy megmutassuk a gyökereket, a neoavantgárd eredetet, abból is a kortárs művészet akkoriban elnyomott pozitív eredményeit. Mert ha nem is abból az irányból lett később fősodor, az kiderült, hogy mindannyiunk szerint valami fontosnak a kezdete volt. Ugyan nem a ’68-as, művészeink lettek később dominánsak, de a neoavantgárd gyökerek nagyon is mélyen beágyazódtak, és mi ezt tettük le – generációkra és stílusokra bontva -, mint gyűjteményezési koncepciót. Mindenkinek volt benne egy nagyon személyes szála az általános mellett, Keserü Katalinnak, Spengler Katalinnak és nekem is.
Mi vagy ki volt az Ön szívügye?
Leginkább az Iparterv generáció művészei, azon belül is inkább a Frey Krisztián típusú absztrakció. Arra jött a második generáció: Tolvaly Ernő, Károlyi Zsigmond. Majd a kilencvenes években induló, akkor fiatal művészek, akiknek a munkái valóban többnyire nem festmények, de a korszakra jellemző, ugyanakkor felismerhetően egyedi alkotások. Nagyon szerettem volna például Király Tamás divattervező unikális munkásságából ajánlani emblematikus darabokat, ez egy beszédes és konkrét példa arra, miként gondolkodtam. Mindeközben elkezdődött egy második kör, kutatással, keresgéléssel, gondolkodással. A neoavantgárd sem lett teljes egészében elvetve, így megnéztük, milyen fontos művek elérhetőek még a piacon, hogy azokat tudjuk vételre beterjeszteni.
 |  |
Képgyakorlatok, 2024, Q Contemporary, Budapest
Miként alakult ki a gyűjtemény absztrakt karaktere? Megfogalmazódott, mint irány, vagy menet közben formálódott?
Inkább az fogalmazódott meg, mint figyelembe veendő erős szempont, hogy a megvásárolt munkák irodai környezetbe is kerülnek, ahol mindennapi munkavégzés folyik. Nem kerülhet be a térbe felkavaró, megosztó, nehéz érzéseket okozó kortárs mű. Olyat kell odatenni, amivel együtt lehet élni, ami érthető. Ahogy tisztult a koncepció, úgy egyre jobban látszott, a közös munka eredményeként egy egységes és erős gyűjtemény formálódik.
Nagyszámú – 1400 – műtárgyat vásárolt eddig az MNB, ezeket előzőleg ajánlatokba kellett foglalniuk a kurátoroknak, szakvéleménnyel alátámasztva. Komoly feladatnak és rengeteg munkának tűnik. Hogyan zajlott mindez a gyakorlatban?
Nagyságrendileg tízezer művet készítettünk elő vásárlásra. A bank kérésének megfelelően minden általunk ajánlott művésztől egy hozzávetőlegesen 10-30 darabból álló portfóliót állítottunk össze reprodukciókkal, attestekkel, leírásokkal és szakvéleményekkel. Mi megtettük az ajánlatainkat, aztán a jegybank döntéshozói mondták ki a végső szót. Mindannyiunknak, akik részt vettünk ennek a nagy és jelentős gyűjteménynek a felépítésében, személyesen azzal a hozzáadott értékkel járt ez a feladat, hogy széles és mély rálátásunk lett a magyar képzőművészetre, bár ennél lényegesebb, hogy egy komoly gyűjteményt raktunk össze.
Ráadásul alig három év zajlott le mindez. Lezárult a gyűjteményépítés?
Egyelőre igen, de a létrejött gyűjteménnyel is van még dolog. Szerencsére jó kezekbe került. A Hamvai Kinga vezette MNB Arts and Culture művészeti divízió maximális odafigyeléssel, az elvárásoknak és a gyűjteményben lévő potenciálnak megfelelően gondozza. A legváltozatosabb intézményekben, világ különböző pontjain Ázsiától Amerikáig, Törökországtól Brüsszelig, mindenféle profilú helyeken megjelentek már egy-egy minőségi válogatással. Magyarország EU elnöksége, vagy a 100 éves török-magyar kulturális kapcsolatokkal összefüggésben is színvonalas kiállítási anyagot állítottak össze, egyfajta kultúrdiplomáciai missziót végezve.
Fabényi Julia tárlatvezetése a Képgyakorlatok című kiállításon a Q Contemporary-ban
Térjünk vissza a személyes szálhoz: ki lehet-e emelni néhány olyan művet a gyűjteményből, amiknek nagyon örült, hogy bekerültek a gyűjteménybe?
Azoknak a fiatal képzőművészeknek a munkái, amelyek láthatóak voltak 2024 nyarán a Q Contemporaryban általam kurált Képgyakorlatok kiállításon, mind olyanok, amikről fontosnak tartom, hogy bekerült. Tulajdonképpen a fiatalok jelenléte a gyűjteményben mutatja meg igazán, mennyire progresszív volt az MNB gyűjteményépítése. A legtöbb bank arra törekszik, hogy kizárólag befutott művészektől vásároljon, itt viszont fiatalok is lehetőséget kaptak.
Csodálatos darabokat vettek Frey Krisztiántól, Vera Molnar anyaga pedig kifejezetten különleges – a bank gyűjteményéből való kölcsönzési lehetőség nélkül a Ludwig Múzeum sem tudta volna megszervezni a születésének százéves évfordulójára rendezett kiállítást.
A gyűjtemény legnagyobb erénye szerintem az, hogy csomagokat vettek meg a művészektől, így gyakran egy teljes alkotói periódus jelenik meg a kollekcióban. Ilyen tisztán ma már egyetlen múzeum sem tud gyűjteményezni, magángyűjtők meg végképp nem, hiszen miért vennének húsz festményt egy alkotótól. Magángyűjteményben ennek nincs értelme, egy múzeum pedig nem engedheti meg magának. Ám ha később az utókor rekonstruálni szeretné, mondjuk Csató József egy periódusát, tud hová nyúlni, később össze lehet rakni az életművet vagy tematikusan kontextualizálni más kiállításokban. Nekünk, művészettörténészeknek az szokott lenni az egyik fő gondunk, hogy elaprózódnak az életművek és időnként nem a legfontosabb munkák válnak emblematikussá.
 |  |
Színerő, 2022, MNB Budai Központ, Budapest
Több kiállítás is fűződik a nevéhez kurátorként. A legelső a jegybank Krisztina körúti épületében, a Színerő volt 2022 nyarán. Erre hogyan emlékszik, miért a színekre helyezte a hangsúlyt?
A kiállítás címe Keserü Ilona mesterkurzusára utal, amit a pécsi Művészeti Karon tartott nyaranta, majd húsz éven keresztül. Ilona a festészeti színelemző törekvéseket állította középpontba, és egyedülálló lehetőséget biztosított a fiatal festőknek a színabsztrakció elsajátítására és a közös gondolkodásra. Keserü saját színvilága összetéveszthetetlen, emellett természetalapú és tudományos vizsgálódásainak köszönhetően rengeteget tud a szín tulajdonságáról, közvetítő erejéről. Egyedi festészeti utat képvisel. Ernszt András és Somody Péter, akik most a pécsi Művészeti Kar mesterei, részt vettek Keserü kurzusain, festői munkásságuk alakulását nagyban segítette a színelemző szemlélet elsajátítása, tőlük válogattam képeket. Nekem is van pécsi múltam, kötődöm a városhoz, de nem csak pécsieket mutattam.
Közös eleme volt az anyagnak, hogy a színek hogyan dinamizálják a felületet, milyen érzelmi, illetve tartalmi rétegek keletkeznek a színek felhordásával, vagy hogyan áll össze a kompozíciós rend. Összefoglalva a színhasználat sokféleségét mutattam meg, persze egy nagyon kisméretű válogatásban, de már ebből is felvillant, hogy az MNB gyűjteményének fontos vonala a színekre épülő absztrakciós nyelv.