Melkovics Tamás szobrászművész több alkotása is szerepel az MNB gyűjteményében, ezek közül most három a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállításán látható augusztus 19-ig. A művészt műterem váltás közben értük utol és új terveiről kérdeztük.
Új tér, új dolgokra ad lehetőséget. Mit érzel ebből?
A mostani műteremváltás régóta érett bennem és a lehető legjobban alakul. Minden költözés, pláne egy műteremé, sok feladattal és nehézséggel jár, de rengeteg új folyamatot is elindít, ami sokat hozzáadhat az alkotás folyamatához. Az Art Quarter Budapest (AQB), az új műtermem helyszíne fontos szerepet tölt be a hazai kortárs művészeti színtéren. Jól működő kulturális vállalkozás, a hazai kortárs képzőművészeti élet egyik fontos csomópontja, nyitott műtermekkel, eseményekkel, kiállításokkal, koncertekkel. Teret biztosít a kreatív működéshez, és bevonzza a képzőművészet iránt érdeklődő közönséget. Az elmúlt 10 évben hatalmas fejlődésen ment keresztül az AQB, és mint intézmény, egyre inkább ismertté válik nemzetközileg is. Inspiráló ilyen közegben alkotni.
Moduláris rendszereket alkotsz, az alapdarabokból változatos, organikusan burjánzó, épülő szobrokat lehet összerakni. Miért ezt az alkotói módszert választottad?
A modulokból való építkezés az eddig végigjárt szobrászati folyamataim következménye. Ez az alkotói módszer fontos részét képezi a jelenlegi működésemnek, pedig az elemekből való építkezés a klasszikus szobrászatra kevésbé jellemző alkotói technika, de a korszellemmel és a világ mai működésével jól összeegyeztethető. Az, hogy én kész elemeket alkalmazva hozok létre objekteket, számos olvasata mellett tulajdonképpen egyfajta reakció a felgyorsult időbeliségre. A modularitás nem kizárólagos, más alkotófolyamatok is érdekelnek, de egyelőre még nem értem a végére ennek a gondolatmenetnek. Ahogy haladok előre ezen az úton, egyre több olyan modul, karakter áll rendelkezésemre, amiből komponálhatok, ez rendkívül izgalmas számomra. Olyan ez a szobrászatban, mint a festőknél a színpaletta feltérképezése és megismerése. Nálam a formák tárháza bővül. Igyekszem úgy megfogalmazni az egyes elemeket, hogy hosszú távon átjárhatóság legyen a különböző formakészletek között. Tízéves távlatban meglehetősen izgalmas helyzetté fog válni, amikor az összes addig létrehozott karaktert, összekötő elemek segítségével egy nagy kompozícióba sűrítem.
Nagyjából tíz éve diplomáztál, ezalatt a 3D tervezés és nyomtatás nagyot fejlődött. Hogyan hat rád ez a megkerülhetetlennek tűnő technológiai fejlődés?
Körülbelül hat éve találkoztam először ezzel a technikával és már akkor azt éreztem, hogy fontos tudásbázis, ami rengeteg potenciált hordoz magában, de behatóan csak 2020 táján kezdtem el foglalkozni vele. Nagyon pontos geometriai megfogalmazást tesz lehetővé, és az összetett egymásra épülő rendszerekben fontos a struktúrát alkotó elemek formai artikulációja. Ha sok elemből épülő kompozíciót hozok létre, abban az apró hibák könnyen összeadódnak, ami miatt instabillá válhat az egész. Apró hibák persze mindig jelentkeznek, ezeket próbálom elfogadni, a folyamat velejárójaként tekinteni rájuk és tanulni belőlük.
A 3D nyomtatás nemcsak a szobrászatot, hanem az iparunkat, a tárgykultúránkat, a létrehozás folyamatait is befolyásolja, bár a klasszikus szobrászatban egyelőre elvétve jelenik meg. Én alapvetően technikaként, egyfajta megoldókulcsként tekintek rá. Olyan számomra, mint egy szerszám. Megpróbálom integrálni és alkalmazni a formaképzés során, odafigyelve, hogy ne legyen túl uralkodó és domináns mint alkotói módszer, próbálom megtartani a mértékét a szobrászati folyamataimban. Nem szerencsés, ha egy dolog túlságosan dominál a működésemben, nem lehet kizárólagos egyetlen alkotói technika sem. Igyekszem nem elfelejteni, hogy minden jó tulajdonsága mellett jónéhány árnyoldala is lehet ennek a technikának.
Milyen árnyoldalakra gondolsz?
Arra, hogy elszemélytelenedhet, kiüresedhet az alkotás. Számomra nagyon fontos a képzőművészetben a személyes jelenlét, a gesztusok értéke. Ezeket képes teljesen kikoptatni az alkotás folyamatából az új technológia, és egészen máshová teszi a hangsúlyokat.
Hogyan lehet megoldani, hogy megmaradjon az alkotás személyessége?
Folyamatos önreflexió szükséges hozzá. Időről időre felülvizsgálnom a működésem, hogy ne merevedjek bele egy-egy megoldókulcsba vagy stílusjegybe. Saját magamat folyamatosan monitorozva, önvizsgálatot tartva működök, de ez persze nem csak a 3D nyomtatás technikájával kapcsolatban értendő.
jobb és bal oldali kép: Melkovics Tamás alkotása a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben, amely az Magyar Nemzeti Bank által életre hívott gyűjtemény része. (Fotó: Biró Dávid, a Gödöllői Iparművészeti Műhely jóvoltából)
Összeírtam néhány kifejezést, ami a művészetedhez kapcsolódik és kérlek oszd meg az ezekkel kapcsolatos asszociációidat. Az első: burjánzás.
Az első önálló kiállításomhoz és Tillmann József megnyitójához kötődik számomra leginkább. Szinte mindenhol, ahol írnak a munkáimról, megjelenik, a burjánzás, keletkezés és kibontakozás kifejezése. Fontos, és jó emlék, hogy valaki ennyire mélyen megértette azt, amit akkor csináltam. A burjánzás ugyanakkor kettős jelentésű, egyfelől élettel teli dolog, de a negatív olvasata egy kontroll nélküli folyamat, ami a dolgok vesztét is okozhatja.
A burjánzás szóról nekem a munkák növekedése is eszembe jut, jellemzően egyre nagyobbak, egyre összetettebbek a szobraid.
Az ember mindig próbál fejlődni, meghaladni önmagát. Nem csak rám, hanem az egész kultúránkra jellemző, hogy igyekszünk meghaladni saját teljesítményünket, de ebben az is benne van, hogy előbb-utóbb ez egy fenntarthatatlan folyamattá válik. Az utóbbi időben a munkák komplexitása valóban magával hozta a léptékváltást, de mindig próbálom megtalálni az egészséges mértéket.
bal oldali kép: Melkovics Tamás alkotása a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben, amely az Magyar Nemzeti Bank által életre hívott gyűjtemény része. (Fotó: Biró Dávid, a Gödöllői Iparművészeti Műhely jóvoltából)
A játék a következő kifejezés.
A játék talán az egyik legfontosabb kiindulópont számomra. A diploma utáni években egyfajta elakadásban, útkeresésben voltam, és a játék gondolatköre segített leginkább az előrelépésben. Végiggondoltam, gyerekként miként működtem, önelemzés és folyamatos kérdésfeltevések nélkül. Igyekeztem felszínre hozni ezt az ösztönös, játékalapú működéshez. Olyan alkotói alapot keresem, amiben jól érzem magama, amire biztos kiindulópontként támaszkodhatok az alkotás folyamataiban. Ez a működési mód a mai napig nagy szerepet kap a munkámban.
És az álom? Van az egész, általad megalkotott rendszerben valami nem valóságos, miközben hajaz a természeti formákra.
Egyre gyakoribb, hogy beleviszek a kompozíciókba jelentéstartalommal bíró motívumokat, miközben a struktúrák alapvetően geometrikus elemek halmazából állnak. Az, hogy egy nagyon szigorú, geometrikus rendszerben megjelennek látszólag oda nem illő dolgok, kezek, lábak, fejek és mindenfajta asszociatív elemek, az teremthet egyfajta álomszerű képet. Persze alapvetően nem ez a célom ezzel.
jobb oldali kép: Melkovics Tamás alkotása a Gödöllői Iparművészeti Műhelyben, amely az Magyar Nemzeti Bank által életre hívott gyűjtemény része. (Fotó: Biró Dávid, a Gödöllői Iparművészeti Műhely jóvoltából)
A Gödöllői Iparművészeti Műhelyben látható, Kaliczka Patriciával közös, páros kiállításotokon szerepelnek a Nemzeti Bank Gyűjteményéből származó szobraid. Mesélj erről a kiállításról!
Hidasi Zsófi, a kiállítás kurátora külön-külön keresett meg minket. Patríciával, mi nem egyeztettünk előzetesen, ennek ellenére a kiállított munkák között nagyon izgalmas párbeszéd jött létre a kiállítótérben. A párba állítás kurátori koncepció volt, ami számos izgalmas réteget hordoz. Patríciától egy érzékeny papíralapú festészeti sorozat látható, illetve két táblakép, tőlem pedig három szobor, mindegyik az MNB gyűjteményéből. Kettő az Alloy-szériából, és a Blue Kit című munka, ami az első tudatosan bontható rendszerként létrehozott munkám. A kiállítás címen Dialógus, ennek megfejtését a látogatóra bízom.
A szeriális működés jellemző rád? Miről szól ez az Alloy-sorozat?
A szeriális működés ebben az értelemben nálam elemsorokat, formacsaládokat takar. Hat-hét ilyen sorozatom van eddig. Az Alloy-széria volt az első, amiben 3D tervezéssel és 3D nyomtatással hoztam létre olyan szerszámokat, amikkel aztán egy delegált ipari folyamat keretében generatív módon tudtam létrehozni a szobrok alkotóelemeit. Ez azért fontos, mert így nem az egyes alkotóelemek megvalósítására kerül a hangsúly az alkotás folyamatában, hanem a különböző modulok viszonyrendszereinek kialakítása és a komponálás folyamata kerül fókuszba. Ez az alkotói módszer a klasszikus szobrászati technikákhoz képest jóval dinamikusabb, közelít a festészeti és zenei alkotói dinamikákhoz. Egyfajta térbeli improvizációt tesz lehetővé.
A gödöllői kiállításon zenei aláfestést kaptak a szobraid. Mit jelent neked a zene?
A zene a szobrászattal érdekes ellentétpárt alkot, hiszen a szobor egy statikus, állandó történet, ami hosszú évszázadokon keresztül képes megőrizni az eredeti tartalmat, viszont egy zenei élmény pillanatnyi időbeliségben mozog. Ha lehet ilyen rangsort tenni, akkor a művészetekben véleményem szerint a zene áll a dobogó első fokán, a szobrászat csak jóval utána következik.
Miben jár előrébb a zene?
Pillanatnyiságában, megismételhetetlenségében, könnyedségében. A zene segít a jelenlét megélésében, anélkül, hogy küzdenünk kéne érte. Nagyon természetes erőteljes szellemi létalap. A szobrászatban ezt jóval kevésbé érzem, annak ellenére, hogy számomra rendkívül fontos alkotási forma.
Mire készülsz? Mit szeretnél még elérni?
Jelenleg a következő önálló kiállításomra készülök, ami ez év novemberében nyílik. Emellett több közös kiállítás anyaga is készülőben van, amik a jövő évben kerülnek bemutatásra. Hosszú távon a célom, azon túl, hogy fenntartsam az aktív alkotói működésemet, egy olyan műterem megteremtése, ami elengedhetetlen a nemzetközi színvonalú munkához.