Május 10-én, szombaton az YBL6 Művészeti Térben nyilvános és ingyenes eseményként valósult meg az Új dimenziók: művészet és tudomány című szimpózium, amely a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből válogató Szférák között című kiállítás kísérőprogramjaként került megrendezésre.
A program célja, hogy a kiállítás egyes szekcióira reflektálva különböző tudományterületeket ismertessen meg a széleskörű közönséggel. Olyan témákban merültünk el, mint a matematika, az optika, az asztrofizika, a hálózatkutatás, a mikrobiológia, a mesterséges intelligencia vagy a klimatológia és ezek viszonya a művészethez.
A szimpózium két világhírű, külföldön élő magyar kutatót Barabási Albert-László fizikust és Szalay A. Sándor asztrofizikust is köszöntötte az előadói sorában. Szalay a hanghullámok univerzumban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet, kiemelve a mai napig beazonosítható korai hullámok nyomait a galaxisok térbeli eloszlásában. Barabási Albert-László betekintést nyújtott a 2010-es évek vége óta folytatott képzőművészeti praxisának hátterébe, amely részben az általa „dataizmusnak” nevezett hálózattudományon alapul, részben pedig egy ma már kevéssé alkalmazott technikára, a hengerelt mintás falfestésre, amelyhez családi háttere révén kötődik. Ennek kapcsán beavatta a látogatókat a 19. Velencei Építészeti Biennále központi pavilonjára tervezett homlokzat kialakításának folyamatába is, amely az elmúlt ötven év építészettörténetét elemzi.
Mészáros Flóra, a kiállítás kurátorának előadásában a tudomány és a művészet interdiszciplináris szemléletét alkalmazó, kísérletező szellemű alkotóinak művészettörténeti kontextusáról mesélt. A Franciaországban összpontosuló magyar alkotókhoz köthető irányvonalat vizsgáltuk meg kronologikusan. Így többek között szó esett az 1960-as évek innovációiról és annak befolyásáról – mint az űrkutatás, fizika vívmányai – Viktor Vasarely alkotásaiban vagy az 1970-80-as években a mikrobiológia és a kémia fejlődéséről s annak hatásáról Hantai Simon vagy Reigl Judit műveinél. Az előadás során a résztvevők mélyebb elemzést kaphattak tehát a kiállított anyagot összekötő koncepció hátteréről.
A kurátor mellett női előadónk volt Iványi-Bitter Brigitta, aki a mesterséges intelligencia magyar vizuális kultúra örökségére gyakorolt hatását vizsgálja kutatásában. A kultúránk szempontjából jelenleg hiányos adatbázisokra épülő generatív mesterséges intelligencia rendszerek a jövőben torzított információforrásokká válhatnak, amely hosszú távon kulturális tudásvesztéséhez vezethet. Iványi ennélfogva invitál minden gyűjteményvezetőt, intézményt és kutatót, hogy csatlakozzanak az innovációs felcsatlakozás elősegítéséhez és hogy mindenki számára elérhetővé tegyék kulturális örökségünk kincseit.
Iványi-Bitter Brigitta mellett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájában tanul Schneider Ákos. Ő olyan kérdéseket tett fel előadásában, hogy hogyan befolyásolja az emberközpontú gondolkodás a design és a kortárs művészeti tendenciákat, valamint, hogy milyen alternatívák rejlenek a bioszférába ideálisan illeszkedő, nem felhasználóközpontú design megközelítésekben. Ehhez számos nemzetközi hírű gyakorlatot bemutatott – például a Studio Tomás Saraceno a háló című munkáját –, mellyel arra hívja fel a figyelmünket, hogy a művészek, designerek és kutatók számára is lehetőség nyílik munkájuk újratervezésére. Olyan anyagi komplexitással dolgozhatnak, amely a bioszféra elemeit a számítástechnika eszközein keresztül képes integrálni és optimalizálni – mindezt egy új típusú, összetett felhasználói élmény megteremtése érdekében.
Ezen kívül a kiállításon is szereplő művész, Mengyán András prezentációjában bemutatta a fény vizuális művészetben betöltött szerepét, valamint a fény alkalmazásának főbb irányait. Továbbá Szöllősi-Nagy András hidrológus és műgyűjtő körbejárta az algoritmikus művészet fejlődését a 20. század közepétől annak fokozatos elterjedéséig, mindezt főként Vera Molnár szerepére reflektálva, de Lantos Ferenc szeriális művészeti tevékenységét és Csízy László munkásságát is kiemelve. Mindemellett Hoffmann Miklós és Kicsák Lóránt meséltek a kreativitás egyenletéről, az emberi beavatkozástól függetlenedő alkotófolyamatra, illetve a gépi eljárások alkalmazásának hatásairól az emberi és a művészi alkotó-és befogadóélmény kapcsolatában. Végül Mészáros Flóra kurátori tárlatvezetése zárta az eseményt a Szférák között kiállításon.
A szimpózium előadásai közérthető módon mutatták be, hogyan kapcsolódhatnak a természettudományos és technológiai kérdések vagy jelenségek a kortárs művészethez, illetve a közönség tagjai minden előadás után saját kérdéseiket tehették fel. A résztvevők konkrét példákon keresztül ismerhették meg, miként jelennek meg olyan területek, mint az asztrofizika, az algoritmusok vagy a mesterséges intelligencia a művészeti gondolkodásban és gyakorlatban.
Az elhangzott előadások:
-Barabási Albert-László: Rejtett mintázatok: Hálózatok vizuális világa
-Szalay A. Sándor: Hanghullámok az Univerzumban
-Schneider Ákos: Túlságosan emberi – Új relációk a kortárs művészet és design területén
-Szöllősi-Nagy András: Algoritmus és forma a 20. század művészetében
-Mengyán András: A fény a művészetben
-Hoffmann Miklós és Kicsák Lóránt: Csak az ember kreatív!?
-Iványi-Bitter Brigitta: A mesterséges intelligencia hatása a magyar vizuális örökségre
-Mészáros Flóra: Franciaországi magyar művészek a természettudományok ösvényein
Az esemény szervezői az MNB Arts & Culture és Mészáros Flóra, a Szférák között kiállítás kurátora. A szimpóziumnak a kiállítás helyszínéül szolgáló YBL6-Művészeti tér adott otthont.
