Az MNB által életre hívott kortárs gyűjtemény anyagából ezúttal a Szabados Árpád, Szirtes János és Ujházi Péter munkásságára fókuszálva kerül bemutatásra egy válogatás a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeummal együttműködésben. Munkáiból a ’felszabadultság, játékosság és ösztönösség’ hívószavak mentén válogattak a kurátorok.
Az MNB kortárs gyűjteményét gondozó divízió, az MNB Arts and Culture kiemelten fontosnak tartja, hogy a jegybank által életre hívott kortárs gyűjtemény anyagából, a nemzetközi és a hazai színtéren egyaránt, értelmező kiállításokat rendezzen.
„Fontos célunk a gyűjtemény láthatóvá és hozzáférhetővé tétele, és belső összefüggésrendszereinek feltérképezése. Minden ilyen kiállítás, mint ami most a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumban megvalósul, nemcsak a mi gyűjteményünk feldolgozásában segít, hanem a teljes magyar művészettörténeti kánon árnyaltságát gazdagítja.” – foglalta össze Hamvai Kinga divízióvezető az MNB Arts and Culture motivációját és elkötelezettségét a győri múzeummal való együttműködésben.
A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum képzőművészeti gyűjteménye éppen a kiemelt három életmű – Szabados, Szirtes és Ujházi – tekintetében kínál kapcsolódási pontot a jegybanki kollekcióval. A győri kiállítás három olyan jelentős kortársi életpályára irányítja a figyelmet, ami ismertége ellenére is csak ritkán kerül önállóan reflektorfénybe, együtt szerepeltetésükre pedig most először kerül sor. Pápai Emese és Sipos Tünde kurátorok igyekeztek mindhárom életművet bemutatni úgy, hogy mindeközben a metszéspontjaik, – párhuzamosságaik és különbségeik – is világosan kirajzolódjanak.
Szabados, Szirtes, és Ujházi főként grafikusi és jelentős művészetpedagógiai munkásságának összecsengéseire a kiállítást befogadó intézmény főmuzeológusa, Pápai Emese művészettörténész hívta fel a figyelmet. Ujházi képzőművész foglalkozásokat vezetett Székesfehérváron, Szabados Árpád és Szirtes János közvetlen és élményalapú művészetpedagógiai felfogása pedig meghatározó a fiatalabb generációk számára. Szirtes János a MOME media design szakának alapítói közé tartozik, a diákértékelések szerint a szak alfája és omegája.
A három művész festői attitűdje is rokonságot mutat, mindannyiukra jellemző egyfajta játékosság és mindannyian feszegették a táblakép határait. Ujházi Péter festett látványait képzeletben folytathatóvá teszi. Szirtes János vásznain kívül is nyomot hagy az aktív mozgásban végzett, performatív alkotófolyamata közben. Szabados Árpád egyes képtábláit alakította moduláris elemekké, hogy kompozíciói több nézetben is érvényesek legyenek.
„A három életmű között kialakult trialógus tanúskodik továbbá arról, hogy az ember elemi nyomhagyási ösztöne hogyan emelhető magasabb szintre azáltal, hogy nem primer jeleket, hanem komplex mozdulatokat rögzít. Ezen mozgások nyomhagyása érhető tetten tehát a Vonal-történetek kiállításban, mely a három képzőművész munkásságán keresztül a művészet játékosan felszabadító hatására kívánja a figyelmet irányítani.„ – foglalja össze Sipos Tünde a kurátori koncepció a kiállítás fő üzenetét.
Vonal-történetek
Szabados Árpád, Szirtes János és Ujházi Péter művei a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből
Kiállításmegnyitó: 2024. november 10., 16.00 óra
Helyszín: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum | Magyar Ispita, 9022 Győr, Nefelejcs köz 3.
Megtekinthető: 2024. november 12. – 2025. január 12.
Nyitvatartás: kedd – vasárnap: 10–18 óráig
Kurátor: Pápai Emese, Sipos Tünde
A kiállító művészekről:
Ujházi Péter
(1940–)
Ujházi Péter Bernáth Aurél tanítványként végzett 1966-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A festőiség mellett jelentős grafikusi munkássága, dobozművei és kerámiatárgyai, épületmuráliái.
Tanulmányai elvégzése után szándékosan vonult vissza Székesfehérvárra, ahol a természeti környezetből, és a város közösségi életéből máig táplálkozik, szakkörei legendásak.
Gyakran nevezik különutas művésznek, mert semmilyen irányzathoz vagy csoporthoz nem csatlakozott.
Sajátos vizuális nyelvén meséli el mindazt, ami a világban körülötte történik, valamint azt a gondolati- és érzésvilágot is, amit ezekből ő maga megélt.
A kiállításon látható az MNB gyűjteményének különleges darabja, a kollekcióban egyébként szokatlanul nagy méretű, több mint 10 méter hosszúságot meghaladó, városi történetet elmesélő Buszmegálló, valamint az ejtőernyőselyemre festett Fejetlenül című kompozíció.
Grafikusi munkássága – mely a tárlat koncepciója szempontjából meghatározó – egy sűrített, anzixszerű műben van jelen. A 18 barlangrajzokra vagy gyerekrajzokra emlékeztető kis képen keresztül számos védjegyévé vált jellegzetességet megismerhetünk, mint például a feliratokon átszüremlő véleményformálást, a nyelvi és képi humort, a narratív elbeszélés krónikás hangnemét, valamint szabad asszociációit és fantazmagóriáit.
1987-ben Munkácsy-díjat kapott, majd több más elismerés mellett 2004-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett.
Szirtes János
(1954–)
Szirtes János a Pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett tanulmányait követően 1980-ban diplomázott a Sokszorosító Grafika Tanszéken. Az eddigi, több mint negyven évet átölelő, sokrétű művészeti tevékenységében kiemelkedő jelentőséggel bír performanszművészete, mely szorosan egybefonódik festői munkásságával is. Alkotómunkájában átjárhatóságot teremt a művészeti ágak között: festészete grafikai és akcionalista gondolkodásán alapul. Az 1970-es, 1980-as évek underground művészeti életének megkerülhetetlen alakjaként tagja volt az Erdély Miklós által vezetett Indigo csoportnak.
A Vonal-történetek kiállításba a Találkozások képciklusának négy darabja látható. Itt a képcímek különféle üdvözlési formákat jelentenek, melyek napszakoknak is megfeleltethetőek. A színekkel és formákkal játszó, kedélyes hangulatú alkotások tükrözik a személyes találkozásokban megélt örömöt. A kiállítás Szirtes-termében a nyolcvanas években vegyestechnikával készült műveken archaikus néprajzi motívumokat használ inspirációnak és kormot mint nyomot hagyó, festékként viselkedő anyagot.
Művészetének elismeréseként 1989-ben Munkácsy-díjat kapott. 2020-ig vezette a MOME Média Design Tanszékét.
Szabados Árpád
(1944–2017)
Szabados Árpád sokrétű életműve meghatározóan szemléletformáló utat nyitott a hazai kortárs képzőművészet több generációja számára.
A Magyar Képzőművészeti Főiskola elvégzése után (1963–1968) művészi alkotómunkájával párhuzamosan indult oktatói tevékenysége is. Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskola tanára lett, és elindította saját művészeti szakkörét az egykori újpesti Derkovits Gyula Ifjúsági Klubban. 1975-ben hozta létre a Magyar Nemzeti Galéria máig legendás GYIK Műhelyét, ahol gyermekek számára – iskolarendszeren kívül – teremtett összművészeti szempontú közeget ahhoz, hogy a képzőművészeti gyakorlatokat és a művészetről való gondolkodást élményszerű módon sajátíthassák el.
1970–1984 között a Mozgó Világ karakteres szellemiségű képzőművészeti rovatának vezetője volt, valamint a Magyar Televízió számára gyermekeknek szánt képzőművészeti sorozatokat készített. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1984-től tanított, majd 1995–2002 között az intézmény rektora is volt. 2012-ig festő osztálya mellett a Doktori Iskolát is vezette. Hallgatói egyben társgondolkodói is voltak, akikkel aktív és nyitott diskurzust folytatott.
Képzőművészeti pályafutása alatt folyamatosan szerepelt kiállításokon, és több fontos szakmai elismerésben is részesült. A Munkácsy-díjat 1976-ban, az Érdemes Művész elismerést 1990-ben kapta meg.
A Magyar Nemzeti Bank képzőművészeti gyűjteménye nagyrészt azokat az alkotásait sorakoztatja fel, melyekből érzékletesen kiolvasható a gyermek-, amatőr- és dilettánsrajzok ösztönös spontaneitása és felszabadult szellemisége. Ezen jellemzők inspirációként és tudatosan követett mintaként álltak a művész előtt, melyeken keresztül megvalósult a vágyott tudatos ösztönösség elérése a képalkotás során.
↖ Szabados Árpád: Madaras III., akril, vászon, 2005, 200×160 cm