Válogatás a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből
A Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből válogatott kiállítás a Fridman Galériában egyedülálló módon világít rá a különböző generációk sajátosságaira. Az Absztrakt narratívák cím a módszertani megközelítések egy olyan irányvonalát idézi, amely révén a művészek technikai döntései és koncepciói kerülnek előtérbe.
A huszadik századi művészeti irányzatok közül az absztrakció arról vált híressé, hogy képes folyamatosan megújulni. Számos különböző forrásból merített ihletet: az ökológiától a dizájnig, a tudománytól a pszichológiáig. Átalakulásai az életkörülményeink és világnézetünk változásaihoz igazodtak. Az absztrakt műalkotások jelentését továbbá befolyásolja a művész személyes és szakmai életútja, a lokális kontextus, valamint a választott technikai megoldás. A kiállítás címe a központi témára utal: a narratívák keresésére.
Az absztrakció a huszadik század elején jelent meg, mint a festészetet és szobrászatot új alapokra helyező mozgalom, amely szakított az ábrázolás hagyományaival. A kor technológiai és társadalmi változásait tükrözve, a modernizmus új korszakának hírnökeként azonnal helyi konnotációkat nyert. Az absztrakcióban az egyes irányzatok mindig is a hazai művészeti diskurzusokban és álláspontokban gyökereztek. Még ha maguk a művek kultúrákon átívelő módon értelmezhetőek, alkotási folyamataik sokszor földrajzi régiók szerint eltérnek. Az Absztrakt narratívák a regionális művészettel kapcsolatos történelmi kérdésekre fókuszál.
Beke László (1944–2022), magyar kurátor és teoretikus, miközben elfogadta, hogy a művészetnek történeti vonatkozásai vannak, Az alkotó interpretációtól az interpretáció tagadásáig (1975) című írásában hangsúlyozta a néző személyes hozzájárulásának fontosságát a műalkotás jelentésének értelmezésében. Úgy vélem, hogy e személyes és pszichológiai aspektus nemcsak a néző, hanem a művész vonatkozásában is releváns. A művészt az alkotás idején meghatározó történelmi diskurzusok jelentősen befolyásolják a végeredményt, differenciálva reakcióikat, elválaszthatatlanul összekötve őket földrajzi elhelyezkedésükkel is.
A magyar absztrakció fejlődésére nagy hatással voltak azok a művészek, akik nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeztek. Sokan, mint Moholy-Nagy László és Kepes György, a második világháború előtt vagy után emigráltak. Moholy-Nagy kiemelkedő szerepet játszott a Bauhaus mozgalomban, míg Kepes, aki követte őt Chicagóba, a New Bauhausban dolgozott. Nyitottságuk a fotográfia és az új audiovizuális technikák iránt jelentős hatással volt a médiaművészet kialakulására. Az absztrakció másik fontos tényezője a lokális kontextus volt: Kassák Lajos, művész és avantgárd folyóiratok szerkesztője, az 1920-as években támogatta az orosz avantgárdot és annak absztrakt építészeti elképzeléseit. Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után, amikor az absztrakciót imperialista, burzsoá és munkásellenes stílusnak bélyegezték, Kassák hatása továbbra is érezhető maradt. Ebben az időszakban az absztrakció nemcsak ellenpontjává vált a szocialista realizmus figuratív jellegének, hanem a politikai ellenállás és a szabad művészi kifejezés szimbóluma is lett. Az 1960-as évek magyar közegben az absztrakció jelenléte sajátos kulturális-művészeti párbeszédet indított el. Míg a nonfiguratív felvetések olyan nemzetközi irányzatokhoz kapcsolódtak, mint a gesztusfestészet vagy a color field festészet, addig a magyar absztrakció a helyi vizuális kultúrában is kereste szerepét, különösen a társadalmi, építészeti és design területeken. Ennek ellenére az absztrakció autonómiáját még a magasan képzett értelmiségiek körében is ritkán fogadták el. Pedig az absztrakt mozgalom, amely Kassák konstruktivizmus iránti érdeklődésében és Moholy-Nagy tiszta kompozícióiban gyökerezett, a tiszta formák, színek, kemény élek és az észlelésnek ellenálló ecsetvonások által konstruált felületek világához kapcsolódott.
A nyolcvanas évek és a vasfüggöny leomlása új kísérletek fejezetét nyitotta meg. Mindezek ellenére a műfaj „újjáéledése” csak az új évezred első éveiben következett be, amikor a művészek új ötleteket, módszereket és megközelítéseket dolgoztak ki. Érdeklődésük középpontjában a média fejlődése, az internet, a digitális képszerkesztés, a grafikus képszerkesztő szoftverek és a globalizmussal kapcsolatos elképzelések álltak. Míg felfogásuk szerint a művészet forrásai demokratikusak és mindenki számára hozzáférhetők voltak, a művészet – Beke László gondolataihoz visszatérve – továbbra is a személyes értelmezésre támaszkodott.
A kelet-európai művészet kapcsán fontos felismerni, hogy a második világháborút, a kommunista rendszert, a világ két egymással versengő ideológiára való felosztásának váratlan végét, majd a kilencvenes évek vad kapitalizmusát megélő generációk másképp reagálnak az új globális trendekre és stílusokra, mint a fiatalabb generációk. A ma aktív alkotók egy új platformon kívánják kifejezni magukat, ahol a technikai és formai újítások fontos szerepet játszanak, és a közösségi média révén könnyen összehasonlíthatók és terjeszthetők. Formáik és kifejezési módjaik mélyén, mint bárhol a világon, személyes narratívák rejlenek, amelyek kulcsot nyújtanak ahhoz, hogy megértsük, miért is választanak bizonyos koncepciókat és módszereket. Beke László tanulmányának végén javasolja, hogy mondjunk le vagy tagadjuk meg az értelmezést, hiszen a néző interpretációja egy-egy műalkotásra vonatkozóan teljesen kiszámíthatatlan. Az Absztrakt narratívák célja, hogy lebontsuk az ítélkezés merev határait, és elfogadjuk, hogy az absztrakció globális nyelv, amely határtalan keretek között fejezi ki a kreativitást olyan személyes megközelítéseken keresztül, amelyeknek történelmi, elméleti és olykor ideológiai hátterük van.
Kurátor:
Petrányi Zsolt, a Magyar Nemzeti Galéria Jelenkori Gyűjteményének főosztályvezetője
Kiállított művészek:
BARABÁS Zsófi, BATYKÓ Róbert, FÁBIÁN Erika, FELSMANN István, FICZEK Ferenc, Andreas FOGARASI, FRIDVALSZKI Márk, GÁSPÁR György, HANTAI Simon, KOSZORÚS Rita, NEMES Márton, PINTÉR Dia, REIGL Judit, Anthony VASQUEZ
Kiállítás látogatható:
2024 október 19. – november 16.
Helyszín:
Fridman Gallery (169 Bowery, Storefront, New York, NY 10002)
Nyitvatartás:
kedd – szombat, 11.00 – 18.00 között
↖ Reigl Judit: A súlytalanság élménye, 1966
