Szabály és szabálytalanság – az absztrakció végtelen világa című pop-up kiállítás, a Műtárgyak Éjszakája keretében

Petrányi Zsolt válogatása

Budapest, Krisztina krt. 37a, 1013 Hungary
2022. május 28.

Az absztrakt művészet története a huszadik század elejére vezethető vissza. A művészet történetének hosszú, huszadik század előtti szakaszában többször felmerült a mintázatok, felületek önálló értéke, de az áttörés a század tízes éveiben, az avantgárd mozgalmak keretei közt történt. De már az ábrázoló művészet elvetésének kezdő pillanatában felmerült a kérdés: szabályosság vagy szabálytalanság?

A két szemlélet mintha ellentmondana egymásnak: az egyik tábor az absztrakciót mint különböző, előre meghatározott iránymutatók mentén alkotott művészetet gondolta el, ahol a személyes kézjegynek sokkal kisebb szerepe van, mint a szabályoknak. A másik, sokkal inkább a pszichológiából kiinduló alkotói kör pedig úgy gondolta, az absztrakt festészet a lelki rezdülések kifejezésének terepe, ezért semmilyen törvényszerűség nem befolyásolhatja az alkotói kreativitást, így a festői kézjegy is, mint a személyiség kifejezője, mindennél fontosabb.

A két szemlélet merev határai persze mára már elmosódtak. Újabb és újabb formai elemek, technikák jelentek meg, amik bizonyították, hogy az absztrakció kimeríthetetlen. A módszer és a megjelenés sokat elárul a mű készítőjéről, attól függetlenül, hogy éppen a szabályokat vagy a szabad kifejezésmódot kedveli jobban.

A „Szabály és szabálytalanság” kiállítás ezt a kettősséget és a szemléletek közti átjárhatóságot mutatja be különböző művészgenerációk képviselőin keresztül. A választott művészeket nagyrészt múzeumi gyűjtemények is elismerték, vásároltak alkotásaikból, jelentőségük a hazai művészetben már megkérdőjelezhetetlen. Így a kiállítás egy olyan művészettörténeti palettát mutat, ami a hatvanas évektől napjainkig nyomon követi az említett attitűdöket, lehetőséget teremtve arra, hogy a műfaj különböző szemléleteiről diszkurzust nyisson. Maurer Dóra, Rákóczi Gizella és Károlyi Zsigmond képviseli a szabályok mentén való alkotást, míg Frey Krisztián, Hortobágyi Endre, Lakner László a szabadabb alkotói metódust. Reigl Judit, Gellér B. István, Szinyova Gergő munkássága pedig épp arra bizonyíték, hogy a szemléletek megférnek egymás mellett, mert munkáik egyensúlyt teremtenek a lehetőségek között.

Minden kiállított művésztől három alkotást mutat a tárlat. Nagyobb méretű művek és kisebbek kerülnek egymás mellé, mert a méret a technika alkalmazásával más és más lehetőséget ad – nem beszélve arról, hogy a nézőre is másként hatnak a különböző dimenziójú színfelületek. A művek technikája nagy eltéréseket mutat, ami érzékelteti, hogy az absztrakt művészetben sokféle eredményre lehet jutni azáltal, hogy a művész milyen szabályokat határoz meg magának a festési folyamat során. A műfajban az ecsettel való színfelhordás az alap – hiszen festészetről van szó, de hogy ki és miért szereti vagy nem szereti, ha az ecsetvonások gesztusokként látszanak vagy teljesen eltűnnek, az már akár egy életművön belül is változhat. A második világháború után megjelentek azok a technikák is, amelyek a színek felhordásának új útjait mutatták, erre is hoz példákat a válogatás.

Az absztrakt művészet a korral változik – a vizuális kultúra is a technikával, a társadalommal és a mindennapi életünkkel átalakul, és ez kihat arra, hogy az alkotók milyen színekkel, formákkal vagy technikával kívánják kifejezni magukat, környezetüket, illetve az aktuális éveket, amikor alkotnak.

Ahogy az évtizedek múlnak, természetes, hogy a művészeket is új hatások érik, amelyek kihatnak képi világukra. Az, hogy egy absztrakt mű hol és mikor készült, talán nem annyira könnyen meghatározható, mint egy ábrázoló képnél, de a „korszellem” kiolvasható a munkákról, ami az egyik oka annak, hogy miért tudott és tud ez az alkotói megoldás megújulni és újat mondani.

A szabályosság vagy a szabálytalanság, a rend és a véletlen értékelése az absztrakt művészetben mentalitás kérdése. Mind az alkotó, mind a néző mást és mást olvas ki a művész teremtette rendből vagy a festék véletlen megfolyásából, de a végeredmény hasonló: a színek és a formák elrendezésének végtelen lehetősége, a kompozíciós sémák vagy az azoktól való eltérés – ami akkor jó, ha olyan eredményt hoz, ami újra és újra másként hat ránk, a művészet közönségére.

Petrányi Zsolt, Ph.D.
művészettörténész
Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény

 

Kiállító művészek:

Frey Krisztián
Gellér B. István
Hortobágyi Endre
Lakner László
Károlyi Zsigmond
Maurer Dóra
Reigl Judit
Rákóczi Gizella
Szinyova Gergő