Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor