mnbarts_logo_header

Kulturális értéket közvetítünk

Gyűjtemény

1140-Fabian-Erika-Praise-Hommage-to-Agnes-Martin-9.jpg
Fábián Erika
Praise Hommage to Agnes Martin 9.

Fábián Erika

Praise Hommage to Agnes Martin 9.

Készült
2021
Technika
ceruza, vászon
Méret
30x30 cm
A művész bemutatása

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

A művész további alkotásai »
1302-Tivadar-Andrea-Oldodo-cso.jpg
Tivadar Andrea
Oldódó cső

Tivadar Andrea

Oldódó cső

Készült
2016
Technika
olaj, ragasztó, vászon
Méret
40 x 30 cm
A művész bemutatása

Tivadar Andrea a nemzetközileg is jól ismert kolozsvári színtér 2010-es években fellépő fiatal, absztrakt nemzedékének képviselője. Színes, „tubista” vászonképein a modernizmus formáit rendezi újra széles gesztusok és hengeres csőformák energikus kombinációival.

A romániai Szatmárnémetiben született Tivadar Andrea a kolozsvári Művészeti és Dizájn Egyetemen végzett a 2010-es évek közepén. Korán kiforró festészete az újabsztrakció ironizálása helyett az érzéki, kolorista felületkezelés útján jár. Képein a széles gesztusokkal elkent, neutrális háttér előtt plasztikusan modellált, élénk színű csőformák láthatók. Ezek a motívumok előbb vezetékként tekeregtek az ipari hangulatot árasztó környezetben, majd kisebb szegmensekre hullottak a kozmikus térben lebegve. A háromdimenziós térérzetet keltő elemek a posztmodern játékos motívumait és Fernand Léger kályhacső kubizmusát (tubizmus) idézik, míg a széles kaparófával elkent – ragasztóanyaggal dúsított – pigmentmassza Gerhard Richter emblematikus gesztusait. Ahogy Takáts Fábián megfogalmazta 2023-as kiállítása kapcsán: „Legújabb vásznainak tubusokra, patronos dobozokra emlékeztető képződményei mögött a »háttér« is több rétegű. A gyűrt acéllemezhez hasonló »alap« további mélységeket takar, növelve a térbeliség és űrszerűség érzetét. A neonfeliratok fényeit idéző, táncot lejtő, vibráló testek szétszóródva lebegnek ebben a végtelennek ható szürkés térben”. Tivadar Andrea több egyéni kiállításon szerepelt már román és magyar galériákban, Bukaresttől kezdve, Kolozsváron keresztül, Budapestig. Kolozsváron él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1062-Tomasz-Piars-Liquid-Spaces-No.9.jpg
Tomasz Piars
Liquid Spaces No. 9.

Tomasz Piars

Liquid Spaces No. 9.

Készült
2018
Technika
akril, papír
Méret
105x75 cm
A művész bemutatása

Sokszögű kristályok, elfolyó, amőbaszerű formák, élénk, kontrasztos színek, telített képfelületek, ez jellemzi Tomasz Piars egyedi festészetét. Absztrakt munkáinak különleges világa egyszerre emlékeztet a biológia és az ásványtan mikroszkopikus képeire és a csillagközi világ széttöredezett kövezeteinek látványára – ettől válik művészete a fantázia és a szigorú komponálás határterületévé.

Tomasz Piars Lengyelországban született, de a Képzőművészeti Szakközépiskolát már Budapesten végezte – 1992 óta él Magyarországon. A Képzőművészeti Egyetem elvégzésével biztossá vált számára, hogy Budapesten telepszik le, és itt teljesíti be művészeti karrierjét. Alkotói tevékenysége mellett kulturális managerként más művészek munkáit is a közönség elé tárja, dolgozott kurátorként a Lengyel Intézetben, jelenleg pedig saját műteremlakásában (Art Salon Contemporary) kiállításokat szervez magyar és külföldi művészeknek.

Piars sorozatokban gondolkodik. Egy-egy képi ötlet, ami az ő esetében rendszerint szerkezeti kontrasztok kidolgozásából indul ki, véleménye szerint sohasem tud egy adott műben megvalósulni, az első ötletet minden esetben tovább gondolja, a lehetőségeket tovább elemzi, és hozza létre újabb és újabb verzióit.

A „Chrystals of Memory” azt az érzést jeleníti meg, ahogyan tudatunkban az emlékképek a múltról összeállnak. Vannak biztos, stabil pontok, de vannak bizonytalan rétegek is, ezek együtt alkotnak egy olyan szövetet, ami az emlékező személy múlthoz való viszonyát, így identitását is jelenti. Piars képein szándékosan olyan rendszereket alkot, amelyek érzékelhetően folytathatók a síkban a kép keretein túlra, így képzeletünkben tovább formálódnak.

A „Liquid Spaces” és a „Soft Impact” karakterében más, papírra készült kompozíciók sora, amelyeken egy-egy, „sarkos” elem, vagy geometrikus mintázat kerül dialógusba a térben előtte lebegő, sokkal szabadabban kezelt formacsoporttal. Ezeken a szériákon Piars-t a térhatás és a síkszerűség ellentmondása foglalkoztatta.

A „Pointing the Spatial” széria kerek elemek sokaságából és azokat összekötő egyenesekből építkező darabjai, a molekuláris szerkezetek összetett felépítését, illetve azok ábrázolási lehetőségeit idézik. A kapcsolatok lehetősége végtelen, ezek térbeli elhelyezkedése újabb és újabb variációkat jelentenek, amelyek mint a hálózati ábrák metaforái, gondolattérképek diagramjai itt csak az absztrakt, tartalom nélküli kapcsolatok sokaságát jelenítik meg.

Végül a „The New Alchemy” sorozat címével a művészetre is utal, ami a kreativitáson és a képzeleten alapulva olyan imaginárius és organikus rendszereket tud létrehozni vásznon és papíron, amely teremtő erőként, egy új vizionárius természeti rendként jelenik meg művészetében. Tomasz Piars elképzelése a világ ábrázolásáról egyedi utat követ.

Petrányi Zsolt

A művész további alkotásai »
0642-Molnar-Vera-Electra.jpg
Molnár Vera
Electra

Molnár Vera

Electra

Készült
1983
Technika
papír, tus
Méret
21x19 cm
A művész bemutatása

Az 1947 óta Franciaországban élő Molnár Vera (Vera Molnar) a számítógépes művészet egyik úttörője. 1959-től kezdett kombinatorikus képeket készíteni és az általa „machine imaginaire”-nek nevezett módszerrel matematikai törvényszerűségeket modellezni, majd 1968-ban lehetőséget kapott, hogy valódi számítógéppel dolgozzon. Molnár ezután kezdte művészi tevékenységében az informatikát generatív eszközként felhasználni a tudomány és a művészet határterületeit érintő festményei és grafikái elkészítéséhez. A komputergrafikák esetében az egyes képek elsősorban az alapjukat adó program korlátlan variációs lehetőségeire utalnak. E számítógéppel készült rajzok és grafikák készítésekor a program meghatározott mértani formákat és alakzatokat hoz létre, melyeket kötött vagy véletlenszerű̋ módon is lehet kombinálni. A művek létrehozása során fontos a szeriális alkotási mód, mivel a művésznek ezáltal adódik lehetősége arra, hogy a kiindulópontot jelentő formákat lépésről lépésre transzformálja, ahogy Molnár teszi a vonallal. Érdeklődésének középpontjában a szisztematikusan előállított véletlen áll, az olyan mértani alakzatok, mint a négyzet vagy a trapéz végtelen transzformációinak vizsgálata. Műveiben kulcsszerep jut a számítógép algoritmikus véletlenjének; művészetének fontos fogalmai a rend és a rendetlenség, a struktúra és a szabadság. Molnár saját munkásságáról így nyilatkozott: „Engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs”. 

Rátkai Zsófia 

A művész további alkotásai »
0832-Csaji-Attila-Torvenyek.jpg
Csáji Attila
Törvények

Csáji Attila

Törvények

Készült
1967
Technika
vegyes technika, farost
Méret
100x98,5 cm
A művész bemutatása

Csáji Attila a hatvanas évek derekán induló neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő szereplője, nemzedékének egyik legfontosabb szervezője, a magyar gesztusfestészet és a fényművészet úttörő figurája. A „különutas”, sokszínű művészetét összekapcsoló belső lényeget, a fény szimbolikáját így foglalta össze Hegyi Lóránd: „Csáji Attila számára a fény az a mozzanat, mely megvilágítja a »természet rejtett arcát«, a fény tárja fel a nem látható, elrejtett, lényegi sajátosságokat, a fény fogja egységbe az intellektust és az organikus világot: azaz a fény egy olyan misztikus erővé válik művészi világában, mely a végtelen kozmoszt és az emberi szellem végtelen tartományát összeforrasztani képes.” 

A felvidéki Szepsiben született, de gyermekkorában családjával Budapestre áttelepített Csáji az egri Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát 1964-ben. A festészeti pályakezdésekor készített, „szürenon” névre keresztelt művei társították egymással a szürrealizmust és a nonfigurativitást. Kiforrott olajképein plasztikusan kidomborodó, kalligrafikus „írásjelek”, informel alakzatok sorakoznak a felületen, archaikus kultúrák fiktív üzeneteiként. A művész saját értelmezése szerint „Az Üzenet-Jelrácsok plasztikus gesztusstruktúrák, a kéz pantomimikus táncaként értelmezhető, fénnyel átformálható, a mában az ősi kultúrák igézetét magában hordozó, a káosz és a rend határán megvalósuló üzenetek.” A szürkés-barnás, fémesen csillogó, mindmáig gyarapodó „jelrács-sorozat” egy ideig applikált, feketébe burkolózó tárgyakkal gazdagodott, majd visszatért a plasztikus festékmasszához. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején Csáji konceptuális alkotóként és tevékeny szervezőként vett részt a neoavantgárd színtér fontos eseményeiben (Szürenon-csoport, balatonboglári Kápolna-tárlatok stb.). A hetvenes évek közepétől kezdve foglalkozik – a surlófényes reliefhatástól továbblépve – a különféle fénytechnológiai eljárások képzőművészeti hasznosításával, hologramos műveket és lézerinstallációkat hozva létre. A tudományos megismerés igényétől hajtva a nyolcvanas években az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében tanulmányozta a lézertechnológiát, majd a BME-n a reflexiós holográfiát, utána a legendás amerikai MIT-n a transzmissziós holográfiát. Fényművészeti munkái a nyolcvanas évektől kezdve fontos nemzetközi kiállításokon szerepeltek, alkotásai több külföldi múzeumban is megtalálhatók, Szöultól Cambridge-ig. Számos díj birtokosa – köztük a Munkácsy-díjé –, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, de szabadalom is kötődik a nevéhez. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor 

A művész további alkotásai »
0754-Pinter-Dia-A-szent-csere-es-a-kincs.jpg
Pintér Dia
A szent csere és a kincs

Pintér Dia

A szent csere és a kincs

Készült
2020
Technika
papírra ragasztott szerpentin, papír szalag
Méret
115x149 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »
0106-Nadler-Istvan-A-csabito-barokk.jpg
Nádler István
A csábító barokk

Nádler István

A csábító barokk

Készült
2013
Technika
akril, vászon
Méret
180x110 cm
A művész bemutatása

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

A művész további alkotásai »
0295-Bullas-Jozsef-200215.jpg
Bullás József
200215

Bullás József

200215

Készült
2020
Technika
akril, vászon
Méret
50x50 cm
A művész bemutatása

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

A művész további alkotásai »
1268-Batyko-Robert-Life-Frame.jpg
Batykó Róbert
Life Frame

Batykó Róbert

Life Frame

Készült
2022
Technika
olaj, vászon
Méret
105x56,5 cm
A művész bemutatása

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1349-Szoke-Gaspar-Dopo-Roma-V.jpg
Szőke Gáspár
Dopo Roma V.

Szőke Gáspár

Dopo Roma V.

Készült
2022
Technika
akril, rétegelt lemez, fa
Méret
125x125 cm
A művész bemutatása

Szőke Gáspár a 2010-es évek újabsztrakt nemzedékének egyéni hangú képviselője. Szőnyegszerű mintázatokat megjelenítő festményein a hip-hop szabadságával értelmezte újra a geometrikus festészet 20. századi hagyományszálait.

A budapesti születésű Szőke 2009-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Ekkorra már láthatóvá vált festészetének alapvető geometrikus karaktere, amit a szabadkezi formaképzés imbolygó idomai és szőnyegszerűen burjánzó motívumok határoztak meg. Festői kifejezésmódja sokat köszönhetett a hip-hop színtér és a graffiti spontaneitásának, a konkretista művészet hagyományától távoli, belülről fakadó lazaságnak. Az analitikus művészeti programoktól idegenkedő Szőke képein a dülöngélő geometria mellett figurális elemek és axonometrikus kockák is megjelentek. A 2010-es évek elején számos kollektív kezdeményezésben vett részt: a Csakoda csoporttal kortárs képzőművészetet csempészett a vidéki Magyarország elzárt szegleteibe, a Szőke Klán tagjaként pedig „családi” kiállítási projektekben vett részt (Szőke Péterrel és Szőke Gábor Miklóssal). Festészetét élénk színű, szabálytalan mintázatok uralják azóta is: térbeli kockák, téglalapok, háromszögek, hullámsávok, cikk-cakk villámok, kamuflázs-levelek és tekeredő fűrészfogak. A képek síkja mellett – 2017 után – megjelentek a térbeli, három dimenziós részletek is művein, a shaped canvas modernista esztétikáját ütköztetve a new wave vidáman cikázó villámmotívumaival. Szőke folyamatosan változó művészete újabb és újabb hatásokat olvaszt magába, hol a szocmodern hatású tűzzománc technikát, hol az időskori Matisse papírkivágásait, hol pedig – 2021-es római ösztöndíj után – a klasszikus itáliai mozaikpadlók mintázatait. Ahogy Sinkó István írta megközelítésmódjáról: „Szőke a hagyományos képépítés, színhasználat feldolgozását tűzte ki célul. Munkái egyszerre utalnak vissza a 20-as, 50-es évek ilyen irányú kísérleteire és előre, a kortárs szcéna újraértelmező aspektusaira.” Az autonóm alkotói lét mellett Szőke számára fontos a tanítás és a tehetséggondozás, de régóta jelen van a hazai hip-hop színtéren is különböző zenei formációkban (Gazsi Rap Show, Lapos Föld, Szőke Klán). Budapesten él és alkot. Időről időre egyéni kiállításokon mutatja be újabb műveit a fővárosban.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0602-Geller-B.-Istvan-Az-ablakban-ulo.jpg
Gellér B. István
Az ablakban ülő

Gellér B. István

Az ablakban ülő

Készült
1974
Technika
tempera, papír
Méret
49x41 cm
A művész bemutatása

Gellér B. István geometrikus festészete egyedülálló a hazai neoavantgárd törekvések között. Az 1970-es években készült lágyabb vonalvezetésű, de szimmetrikus szigorral szerkesztett, emblematikus struktúrái a pop arthoz közel álló szignálfestészet jellegzetes hazai példái.

A hatvanas években induló progresszív magyar festészet egyik legfontosabb kérdése a globális trendek és lokális hagyományok összeegyeztetése volt – ez Gellér B. István alkotói programját is meghatározta. Rajzolás iránti szenvedélye szinte még gyerekként vezette Martyn Ferenchez, majd Lantos Ferenc szabadiskolájába. A hatvanas évek végén tett nyugat-európai útja is mély benyomást gyakorolt rá – londoni látogatása során Bridget Riley, Frank Stella, valamint Victor Vasarely munkáival találkozott. Friss nemzetközi tapasztalatait a pécsi művészeti hagyományokkal ötvözve dolgozta ki organikus, jelképszerű geometrikus formanyelvét, amellyel egy nemzetközi szinten is releváns, személyes hangvételű lokális motívumkincs megteremtésére törekedett.

Visszatérő motívumai között találjuk a már-már antropomorf, három karéjú lágyított háromszöget és az „ölelkező” formákat, valamint a perspektivikus hatású négyzetes dobozteret. A képfelület egészét betöltő mértani alakzatokat a geometria lényegétől távoli, személyes jelentéssel ruházta fel. Kevésbé elméleti problémák, mint a szimbólumok líraibb transzformálása érdekelte. „Személyes hitelű geometria” létrehozásán dolgozott, amelyet individuális igazságokra alapozott.

Magyar Fanni

A művész további alkotásai »
0102-Csaki-Robert-Szelcsend.jpg
Csáki Róbert
Szélcsend

Csáki Róbert

Szélcsend

Készült
2011
Technika
olaj, vászon
Méret
150x180 cm
A művész bemutatása

Csáki Róbert a kilencvenes évek óta van jelen baljós hangulatú, álomszerű vízióival a magyar festészet körében. A hagyományos táblaképfestészet tradícióját folytató világát a szürrealizmus és a rokokó bizarr kettőse határozza meg. „Alakjai – írta róla Novotny Tihamér művészeti író – súlytalanok, lebegőek, szinte levitálnak az emlékezet párájában: a való föloldódik a képzelet ködében, a látomás atmoszférájában.”

A budapesti születésű Csáki a rendszerváltás idején végezte el a Képzőművészeti Főiskola festő szakát. Legkorábbi művei már magukon viselték a 18. századi művészet hatásait, majd 1996-os hollandiai tanulmányút során talált rá arra a bizarr, groteszk, ijesztő bestiáriumra, amely a későbbiekben nagyban meghatározta művészetét. Pályakezdésétől fogva jellemző Csákira a nehezen bekategorizálható, de könnyen felismerhető, erős atmoszférájú festői világ teremtése. Stílusát klasszikus érzékenység, pasztózus ecsetvonások és virtuóz elkenések jellemzik. Szürreális, álomszerűen elomló művészi univerzumának lakói nemcsak a groteszk bábuk, hanem különféle állatfejű szörnyalakok, ködbe vesző rokokó figurák, de virtuózan festői stílusával megjelenít tengerparti tájakat vagy akár csendéleteket is. Hommage sorozatában pedig a művészettörténet klasszikusait írta át saját stílusvilágára, Monet vizililiomaitól Velázquez pápa portréjáig. Több évtizedes következetes pályafutása alatt számos vidéki és fővárosi helyszínen rendezett egyéni kiállítást. Budapesten él és alkot.

A művész további alkotásai »
0798-Veszely-Ferenc-Szerelem-hava.jpg
Veszely Ferenc
Szerelem hava

Veszely Ferenc

Szerelem hava

Készült
2015
Technika
akril, kréta, karton
Méret
50x80,5 cm
A művész bemutatása

Veszely Ferenc (1946) 1968-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Barcsay Jenő, Kádár György és Konecsni György voltak. Alkotói sokrétűségét mutatja, hogy egyszerre foglalkozik festészettel, fotográfiával, grafikával, illetve szcenikával. Alapítótagja volt a Makói Grafikai Művésztelepnek, művészeti vezetője a Budavár Alkotóközösségnek (1986-1993) és a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatójaként és tanfolyamvezetőjeként is dolgozott. Festményei közgyűjteményekben, többek között a Magyar Nemzeti Galériában is, valamint magángyűjteményekben is megtalálhatóak. Napjainkban a Kelenhegyi úti és dörgicsei műtermében felváltva dolgozik. Veszely bravúrosan fest, technikája kiemelkedő. Alkotásmódjára már az 1970-es évektől markáns műfajkritikus szemlélet volt jellemző, amely különös érzékenységgel reagál a tömegkultúra és a magasművészet kapcsolatára, a média új képalkotási stratégiáira, valamint a modern képtípusok és a hagyományos képzőművészeti műfajok ötvözésére. Korunk képalkotási gyakorlatának és technológiáinak társadalmi-ideológiai-szociális vetületeit vizsgálja, valamint vizuális kultúránk kollektív szimbólumteremtési folyamatait elemzi. A modern média, valamint a tömegkulturális jelenségekhez fűződő szoros viszonya miatt, művészete a pop-art jegyeit viseli magán, mely műfaji sokszínűségében, illetve egyedi tematikájában is tetten érhető. Ilyen műfaji sajátosság a kollázs, a montázs, valamint a talált tárgyak alkalmazása mellett a nézőpontok és az extrém beállítások sajátos megválasztása, tematikájában pedig gyakran bukkannak fel különböző művészettörténeti toposzok, zsánerek, valamint konkrét alkotások egyaránt. Az MNB gyűjteményben lévő alkotásai több csoportba sorolhatók. A 2003 és 2005 között készült munkáiban az érzékelés határait feszegeti, nevezetesen a nagyítás lehetőségeivel kísérletezve, a művész túldimenzionálja, extrém arányúra növeli a fürtök, szőlőszemek méretét, mely által a motívumok kiemelkednek eredeti kontextusukból, s a természetes méretüktől – és így közegüktől – megfosztott „gyümölcsök” a tömegmédia talmi csillogásának áldozataivá lesznek. A kollekcióban szereplő későbbi, 2010 és 2017 között készült alkotásaival a „régi” és az „új” viszonyát tanulmányozza a művész. Hagyományos képtípusokat, témákat, illetve művészettörténeti utalásokat felhasználva megszünteti, újrateremti és átformálja, mindezzel pedig a jelen dinamizmusába helyezi az adott klasszikus műveket körüllengő, már megkövesedett sztereotípiákat. Montázsszerű művein formahűen másolja, idézi a klasszikusokat, de közben el is tér azoktól. Az eredeti alkotás így nem szűnik meg, viszont „áttér” egy másik idődimenzióba, miáltal kitágítja a régvolt értelmét, s megteremti önmaga továbbélésének lehetőségét.

A művész további alkotásai »
0292-Csato-Jozsef-Lelegzes-1.jpg
Csató József
Lélegzés 1.

Csató József

Lélegzés 1.

Készült
2018
Technika
olaj, akril, vászon
Méret
115x100 cm
A művész bemutatása

Csató József annak a fiatal festőgenerációnak a képviselője, akik a festészetet hibrid módon értelmezik, azaz a jelen valamennyi képi és multimediális eszköztárát kihasználva – még a festészeti konvencióknál maradva, de annak reprezentációs feladatát megszüntetve – hozzák létre műveiket. Művészete az absztrakció és figuralitás felcserélt imitációja: a figurális absztraktként, az absztrakt figurálisként jelenik meg. „Mintha-effektus”, egy egyáltalán nem szépelgő közegben. Radikális közlések barátságos elbeszélő módban. 

Csató festményei nagyon egyedi vizuális nyelven beszélnek. Figurái és formái egyfajta pszichedelikus, személyes szimbólumrendszert alkotnak, amiben az amorf formák mintha valódi, létező lényeket jelenítenének meg, legyen az növényre vagy egysejtű állatkákra hasonlító, billiomodnyi méretről felnagyított elem. Ezek a kvázifigurális és absztrakt művek, illetve képrendek számos művészettörténeti referenciát olvasztanak bele a jelen fantáziavilágába. Az ismétlődő formák újbóli kifejtése, a képi kompozíciók szervezése olyan, mintha botanikus kísérletek tartanák mozgásban ennek a festett élővilágnak a dinamikáját. Csató képzőművészeti munkája mellett remekül zenél, néha olyan űrhangok segítségével, amelyek a szférák világába viszik a hallgatót.

Fabényi Julia 

A művész további alkotásai »
0570-Konok-Tamas-S.T.-10.jpg
Konok Tamás
S.T. (10)

Konok Tamás

S.T. (10)

Készült
2017
Technika
akril, vászon
Méret
80x100 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
0660-Fajo-Janos-Iv-es-hasab.jpg
Fajó János
Ív és hasáb

Fajó János

Ív és hasáb

Készült
1998
Technika
olaj, fa
Méret
254x51 cm
A művész bemutatása

Fajó János a magyar konstruktív geometrikus művészet egyik vezéralakja. Kitartó, több évtizedes munkássága alatt egyedülálló szigorral kutatta az empirikus és geometriai jelenségeket. Ismétlődő elemekből álló struktúrákkal és azok variációival foglalkozott – formai kísérletei grafikai munkák, szitanyomatok, festmények, fali objektek és szobrok formájában maradt ránk.

Műveinek könnyen felismerhető, rendezett vizuális világa a lehető legletisztultabb képiségen keresztül mutat rá a világ szín- és formatárának kimeríthetetlenségére. Az általa használt egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, aszimmetriát, a mozgás végtelen variációját, ritmust és dinamizmust teremtett.

Fajó János 1961-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. 1971-ben megalapítja a neves neoavantgárd csoportot, a Pesti Műhelyt, amely sokszorosított grafikák kiadásával foglalkozik a művészet demokratizálásának céljával. Kiadói tevékenysége mellett évtizedekig szabadiskolát vezet és a Józsefvárosi Galéria vezetőjeként kiállításokat szervez. 1985-ben megkapja a Munkácsy-díjat, 2008-ban a Kossuth-díjat. 1989-től tanít az Iparművészeti Egyetemen. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják. Művei olyan jelentős hazai és nemzetközi múzeumi gyűjteményekben láthatók, mint a Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a bécsi Albertina, a grazi Neue Galerie am Landesmuzeum, a zürichi Haus Konkrete vagy a moszkvai Moderne Museum, emellett fontos hazai és nemzetközi magángyűjteményekben is.

Sárvári Zita

A művész további alkotásai »
0406-Bak-Imre-On-Arc-Kep-II.jpg
Bak Imre
Ön-Arc-Kép II.

Bak Imre

Ön-Arc-Kép II.

Készült
2017
Technika
akril, vászon
Méret
210x140 cm
A művész bemutatása

Bak Imre a hatvanas évek közepén alapozta meg festészetének karakterét, ami a mai napig támaszkodik a geometrikus absztrakt művészet tanulságaira. Dacolva – néhány pályatársával együtt – a kor geopolitikájával és az akkori társadalmi rendből adódó egzisztenciális és egyéb nehézségekkel, Bak kapcsolódni kívánt a kor egyetemes művészetéhez. Az Iparterv-kiállítások idejére (1968–1969) már megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ötvözze az amerikai művészet hard-edge és minimalista tendenciáit a magyar avantgárd művészet tradícióival és a magyar népművészetből inspirálódó motívumokkal. Ez a strukturalista, a jelek és szimbólumok természetét vizsgáló program határozta meg a hetvenes években létrehozott festményeit. A nyolcvanas években Bak képeinek geometrikus rendszere egyre összetettebbé vált, előkészítve festészetének posztmodern fordulatát. Művészetében a rendszerváltás után a motívumok ismét „egyszerűsödtek”, nagyobb egybefüggő színfelületek jellemezték az építészet által inspirált festményeit. Ez idő tájt készült perspektivikus képei geometrikus formákból építenek fel tájakat, az építészeti tagozatokból emelt „struktúrák” fő motívumai köré építve. A kétezres évek után létrehozott, utolsó korszakához tartozó műveivel Bak visszatért a geometrikus festészet alapkérdéséhez: hogy miként lehet térillúziót teremteni a festészet síkbeli eszközeivel. A téglalap alakú színmezőket és a kettős színsávokat ötvöző kompozíciói a tiszta színek intenzív használatára épültek, amelyek egyértelműen a tér mélységének illúzióját keltik vásznain. 

 

Fenyvesi Áron 

A művész további alkotásai »
1319-Bobics-Diana-Osztott-festmeny_Milk.jpg
Bóbics Diána
Osztott festmény / Milk

Bóbics Diána

Osztott festmény / Milk

Készült
2022
Technika
akril, olaj, vegyes technika, vászon
Méret
120x90 cm
A művész bemutatása

Bóbics Diána az ezredforduló környékén pályára lépő posztkonceptuális nemzedék kísérletező képviselője. Sokszínű életműve – tudományokon és technikákon átívelő eszköztárával – az emberi tapasztalás és a képi formaképzés esettanulmányait vizsgálja.

A zalaegerszegi születésű Bóbics a 2000-es években előbb a pécsi PTE Művészeti Karán végzett, majd a müncheni Akademie der Bildenden Künstén. Konceptuális indíttatású, kísérletező szellemiségű munkáinak központi motívuma a sérülékeny test és a vonal metaforikája. Sokszínű, intermediális életművében megfér egymás mellett a digitálisan komponált zene, a hanginstalláció, az emberi sérüléseket megjelenítő rajz, a szoba terét átalakító fekete ragasztószalag-intervenció, a nagyító alá helyezett viasztömb, a retró világot idéző kerámiaváza és a textilkivágásokból épített origami filcrelief. Életművének fő fonala – saját szavaival élve – „az ember sérülékenységének organikus visszatükrözése »sík-képek«, valamint a térben megjelenő objektek által, amelyeket különböző, már létező fizikai struktúrák kontextusába ágyazok sok esetben térrajzként.” A 2010-es évek során felerősödött az absztrakció szerepe művészetében, többek között egykori mestere, Sean Scully hatására. Osztott képek című, 2022-es festménysorozatán az expresszív nonfigurativitás energikus, fiatalos vitalitásról tanúskodó terepére lépett, elemezve a vonal struktúrateremtő erejét. A több mezőre osztott képtérben élénk színekkel felvitt absztrakt gesztusok, többször felülfestett színmezők és graffitit idéző szprényomok jelentek meg. Bóbics Pécsett él és alkot. Annak a PTE Művészeti Karnak az oktatójaként dolgozik, ahol doktori tanulmányait végezte. Egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen szerepel Pécsett, illetve különböző európai városokban.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1067-Tomasz-Piars-Pointing-the-Spatial-No.9.jpg
Tomasz Piars
Pointing the Spatial No. 9.

Tomasz Piars

Pointing the Spatial No. 9.

Készült
2018
Technika
akril, papír
Méret
100x70 cm
A művész bemutatása

Sokszögű kristályok, elfolyó, amőbaszerű formák, élénk, kontrasztos színek, telített képfelületek, ez jellemzi Tomasz Piars egyedi festészetét. Absztrakt munkáinak különleges világa egyszerre emlékeztet a biológia és az ásványtan mikroszkopikus képeire és a csillagközi világ széttöredezett kövezeteinek látványára – ettől válik művészete a fantázia és a szigorú komponálás határterületévé.

Tomasz Piars Lengyelországban született, de a Képzőművészeti Szakközépiskolát már Budapesten végezte – 1992 óta él Magyarországon. A Képzőművészeti Egyetem elvégzésével biztossá vált számára, hogy Budapesten telepszik le, és itt teljesíti be művészeti karrierjét. Alkotói tevékenysége mellett kulturális managerként más művészek munkáit is a közönség elé tárja, dolgozott kurátorként a Lengyel Intézetben, jelenleg pedig saját műteremlakásában (Art Salon Contemporary) kiállításokat szervez magyar és külföldi művészeknek.

Piars sorozatokban gondolkodik. Egy-egy képi ötlet, ami az ő esetében rendszerint szerkezeti kontrasztok kidolgozásából indul ki, véleménye szerint sohasem tud egy adott műben megvalósulni, az első ötletet minden esetben tovább gondolja, a lehetőségeket tovább elemzi, és hozza létre újabb és újabb verzióit.

A „Chrystals of Memory” azt az érzést jeleníti meg, ahogyan tudatunkban az emlékképek a múltról összeállnak. Vannak biztos, stabil pontok, de vannak bizonytalan rétegek is, ezek együtt alkotnak egy olyan szövetet, ami az emlékező személy múlthoz való viszonyát, így identitását is jelenti. Piars képein szándékosan olyan rendszereket alkot, amelyek érzékelhetően folytathatók a síkban a kép keretein túlra, így képzeletünkben tovább formálódnak.

A „Liquid Spaces” és a „Soft Impact” karakterében más, papírra készült kompozíciók sora, amelyeken egy-egy, „sarkos” elem, vagy geometrikus mintázat kerül dialógusba a térben előtte lebegő, sokkal szabadabban kezelt formacsoporttal. Ezeken a szériákon Piars-t a térhatás és a síkszerűség ellentmondása foglalkoztatta.

A „Pointing the Spatial” széria kerek elemek sokaságából és azokat összekötő egyenesekből építkező darabjai, a molekuláris szerkezetek összetett felépítését, illetve azok ábrázolási lehetőségeit idézik. A kapcsolatok lehetősége végtelen, ezek térbeli elhelyezkedése újabb és újabb variációkat jelentenek, amelyek mint a hálózati ábrák metaforái, gondolattérképek diagramjai itt csak az absztrakt, tartalom nélküli kapcsolatok sokaságát jelenítik meg.

Végül a „The New Alchemy” sorozat címével a művészetre is utal, ami a kreativitáson és a képzeleten alapulva olyan imaginárius és organikus rendszereket tud létrehozni vásznon és papíron, amely teremtő erőként, egy új vizionárius természeti rendként jelenik meg művészetében. Tomasz Piars elképzelése a világ ábrázolásáról egyedi utat követ.

Petrányi Zsolt

A művész további alkotásai »
0112-Nadler-Istvan-Tarsitas-I.jpg
Nádler István
Társítás I.

Nádler István

Társítás I.

Készült
2008
Technika
kazeintempera, vászon
Méret
240x180 cm
A művész bemutatása

Nádler István 1938-ban született Visegrádon. 1958–1963 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, mestere Hincz Gyula volt. Tagja volt a Zuglói Körnek; Molnár Sándor lakásán progresszív kortársaival a legújabb nemzetközi törekvéseket tanulmányozták. Részt vett 1968-1969-ben az Iparterv-kiállításokon. A kezdetben gesztusfestményeket készítő Nádler figyelme a hatvanas évek végén fordult a hard-edge, valamint a minimal art felé. Szemben azonban Bak Imrével, struktúraelvű, geometrikus festészete csak rövid ideig építkezett a különböző archaikus kultúrák, valamint a népi motívumkincs sematikus rendszereiből. Homogén színmezőkre, dinamikus képszerkezetekre, „személytelen” struktúrákra épülő alkotásaira harsány színviszonylatok voltak jellemzőek a hetvenes években. Képein olyan rendszerek jöttek létre, melyeknek minden eleme egy sajátos mozgásképességgel, mozgáskarakterrel rendelkezett. Nádler a nyolcvanas években egy látszólag hirtelen fordulattal visszatért a hatvanas évek gesztusfestészetéhez. A spontán festői improvizáció, a véletlenszerűség és a pillanatnyiság került az előtérbe képein. A mű egy sugárzó energiaközponttá vált számára, mely nem egy előre megtervezett gondolati-logikai folyamatot dokumentál, hanem inkább létállapotot közvetít.

Kaszás Gábor

A művész további alkotásai »