mnbarts_logo_header

Kulturális értéket közvetítünk

Gyűjtemény

0862-Hortobagyi-Endre-Tukrozodes-no.2.jpg
Hortobágyi Endre
Tükröződés no.2

Hortobágyi Endre

Tükröződés no.2

Készült
1995
Technika
olaj, vászon
Méret
160x110 cm
A művész bemutatása

Hortobágyi Endre a hatvanas években induló magyar gesztusfestészet tragikus sorsú alkotója volt, akinek életművét csak halála után értékelte igazán a közönség. A franciás lírai absztrakcióban, az informelben gyökerező művészete a 20. századi magyar nonfiguratív képzőművészet kivételes teljesítménye. Festészetének különlegessége egyéniségéből fakad, hiszen Hortobágyi – ahogy egyik újrafelfedezője, a neves nemzetközi múzeumigazgató, Hegyi Lóránd írta – hitt a harmónia lehetőségében, az organikus teljesség víziójában: „Ez teszi művészi attitűdjét romantikussá, szinte anakronisztikusan fennköltté és őt magát, a művészt magányosság.”

A második világháború alatt, Budapesten született Hortobágyi „rendszeridegen elemként” nem jutott be a Képzőművészeti Főiskolára, így csak autodidaktaként képezhette magát. 1962 körül csatlakozott a Molnár Sándor által alapított Zugló Köröz, ahol a fiatal alkotók – a hivatalos művészetpolitikával szembefordulva – önerőből ismerték meg a francia absztrakt művészet korabeli tendenciáit és elméleti szövegeit. A főként Jean Bazaine tanítása nyomán kialakuló festészetüket a tárgyi világ expresszív foltrendszerré való absztrahálása jellemezte, úgy, hogy az ábrázolt „tárgy az őt felülmúló igazság szenvedélyes ideogrammájává váljék”. A zuglói lakás „második nyilvánosságában” sok támogató szellemiségű értelmiségi szereplő megfordult, de tiltottnak számító művészetük hivatalos megjelenési felülethez nem jutott, első kiállításukat (Új Törekvések, 1966) is bezáratta a hatalom. Hortobágyi hatvanas évekbeli festészetét a tájak lelki tartalommal megtöltött absztrahált átiratai dominálták, majd az – automatikus írás felszabadító hatására – egy tisztább, spontánabb, leginkább a francia Alfred Manessier-vel rokonítható nonfigurativitás. Míg Főiskolát végzett nemzedéktársai sorra rendezték a csoportos kiállításokat, Hortobágyi a hatvanas évek végétől egyre magányosabbá vált, kiszorult a művészvilágból és a társadalomból is. Magányos, teljesen izolált alkotó évei alatt művészete megváltozott: a növényi asszociációkat keltő, organikus dzsungelként burjánzó felületek mellett megjelentek a szögletes, homogén színfoltok is. Pályafutása utolsó, úgynevezett kalligrafikus korszakában redukált színvilágú, széles, leheletvékony gesztusokat festett, amelyek olykor gomolygó struktúrákká rendeződtek. Bár élete végén – a rendszerváltás után – ismét felkarolta a szakmai közélet, mégis sértetten, magányosan halt meg. Úttörő életműve a hazai informel festészet különleges erejű zárványa maradt.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0536-Szabados-Arpad-Uzenet-C.-tol___jobb-oldali-180___20211217.jpg
Szabados Árpád
Üzenet C.-től

Szabados Árpád

Üzenet C.-től

Készült
2013
Technika
akril, vászon
Méret
2 darabból áll, egyenként 150x100 cm
A művész bemutatása

Szabados Árpád (1944-2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, rektor, érdemes művész. 1963-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968-1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskola tanáraként dolgozott. 1975-1988 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-műhelyének, majd 1970-1984 között a Mozgó Világ képzőművészeti vezetője volt. Művészete hatalmas utat járt be a mindennapok agresszív, indulatos, expresszív, lírai vagy drámai, mélyen személyes és XX. századi, vagy általános emberi történéseitől a pszichikailag is a maga teljességében megélt és újrateremtett valóságtól és valós élményidőtől, a létezés és a jelenségei sokféleségének, az idő legkisebb elemeiben és legtávolabbi terében és változó kontextusaiban fellelhető közös tartalmainak, életszerű állapotoknak a feltárásáig és költői láttatásáig.

A művész további alkotásai »
0747-Pinter-Dia-Kek-energia.jpg
Pintér Dia
Kék energia

Pintér Dia

Kék energia

Készült
2019
Technika
papír szerpentin, akrilspray, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »
0314-Bullas-Jozsef-Variaciok-III.jpg
Bullás József
Variációk III.

Bullás József

Variációk III.

Készült
1997
Technika
olaj, vászon
Méret
250x140 cm
A művész bemutatása

Bullás József festészete a transzavantgárd, illetve az új szenzibilitás jegyében a nyolcvanas évek elején indult figurális ábrázoló képekkel. Később keleti utazásai során felfigyelt az ornamentika erejére, és fokozatosan távolodott el az ábrázoló narratív festészettől. „Egy olyan absztrakt festészet létrehozására törekszem, ami ötvözi a »tradicionális« nyugati konstruktivizmust a keleti ornamentikával, kerülve a természetasszociációt, az irodalmiságot és a jelképzést. A toposzok posztmodern újrakeverése helyett a »saját szem« által való értelmezés, az újra látás a célom” – vallja a művész.

Bullás az illuzionisztikus festés és az expresszivitás között áll: hol az egyik, hol a másik oldal kerül előtérbe. Újabb sorozatai e váltakozás mentén haladva visszafogottabb szemléletet tükröznek. A képek az esztétika új útjait keresik. A mai művészet design felé mutató tendenciája, illetve a tervezés minimalizmusra, modernista értékekre való reflexiója a festészetet általában véve tereli a tiszta, átlátható, forma- és nem tartalomorientált felfogás felé.

A képek színvilágát is a nyitás jellemzi, a paletta kitágult, szokatlan árnyalatok bővítik a művészre jellemző organikus alapokon nyugvó koloritot. Szintetikus színeket fedezünk fel vásznain, amelyek nemcsak egy új képtípus megjelenését, de az esztétikai érzékenység változását is jelentik. Bullás új műveiben ennek tudatosításának lehetünk tanúi, sorozatai az ezredforduló tükrében értelmezik újra korábbi elképzeléseit és technikáit.

Petrányi Zsolt

A művész további alkotásai »
1275-Batyko-Robert-Clickbait.jpg
Batykó Róbert
Clickbait

Batykó Róbert

Clickbait

Készült
2019
Technika
olaj, vászon
Méret
112x85 cm
A művész bemutatása

Batykó Róbert a 2000-es évek közepén induló művésznemzedék egyik legkarakteresebb, legismertebb képviselője, aki következetes festői életművet épített fel popos motívumokból, digitális utalásokból és elidegenített képfelületekből. Műveinek nyelvezetét, miként Fenyvesi Áron megállapította, „a reklámipar, a tömegkultúra és a formatervezés által, digitális képszerkesztők és rajzprogramok segítségével létrehozott vizuális kultúra” határozza meg.

Batykó 2005-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A reális látványt sematizáló, emblémaszerű motívumokká és markáns faktúrájú felületekké átíró festészetének legkorábbi ihlető forrása a graffiti volt. Vonzódását szülővárosából, Miskolcról hozta magával. A graffitiket ábrázoló korai képeit váltották le a nagyvállalati logók, a hangszerek és a munkagépek jellegzetes sziluettjei. A maszkolás (stencilezés) révén élesen elhatárolt formákat különféle faktúrájú festékfelületekkel töltötte ki, az ecsetnyom felszámolása végett sokszor durva kefével borzolva a felszínt. Egy hollandiai tartózkodás során 2012 körül váltott a „tárgyportrékról” az utcán talált hulladékok – absztrakcióhoz közel lebegtetett – dekoratív együtteseire, majd a kamion-rakterek hátsó ajtajainak jellegzetes elemeit ültette át geometrikus kompozícióira. A 2010-es évek közepén indult újabb sorozatában kisimított és beszkennelt csomagolóanyagokat festett meg nagy méretben, kopottas hatásúvá visszakaparva a felületeket. A festékmassza visszatörlését, „legyalulását” az általa épített műtermi mechanika, az éles acélpengéjű „festőgép” végezte. Fehér Dávid művészettörténész mutatott rá a gépi felületképzés fontosságára: „A pszeudoprint hatás kulcsfontosságú, amennyiben Batkyó ezáltal a nyomtatott (sokszorosított) és a festett (egyedi) képek finom differenciáit tematizálja, és a technológia utáni festészet lehetőségeit kutatja.” 2016-ot követően Batykó festészetében a számítógép nemcsak a kompozíciók előzetes tervezésében jelenik meg, hanem markáns képi motívumokként, a pixelektől kezdve, a grafikai szoftverek jelein át, a digitális képhibákig. A kompjuterizáció mellett a véletlen számára enged egyre nagyobb teret 2018 körül kezdődő, legutóbbi korszakában. A „festőgép” – a szürrealisták automatikus írásának megfelelő módon – beiktatja a spontaneitást az alkotói folyamatba, ahogy a vászon egyik részére felvitt pigmentmasszát egy éles penge segítségével szellemképes emlékfoltként teríti szét a vászon másik részén. A szellemképes „hibamezőkkel” duplikált, hibrid képi valóságban a korábbi korszakokból ismert motívumok jelennek meg, a fogyasztási cikkek csomagolásától kezdve, a digitális szerkesztőablakokon át, a céglogó-szerű metaforikus feliratokig. Az itthon és Nyugat-Európában is rendszeresen kiállító, sok rangos díjjal kitűntetett Batykó Budapesten él, bár jelentős időt töltött a 2010-es évek során Hollandiában és Németországban is.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0335-Lakner-Laszlo-Cim-nelkul-Negy-kor.jpg
Lakner László
Cím nélkül (Négy kör)

Lakner László

Cím nélkül (Négy kör)

Készült
1996
Technika
olaj, vászon
Méret
60x50 cm
A művész bemutatása

Lakner László pályájának kezdetét a korai absztrakt kísérletek mellett alapvetően realista szemlélet határozta meg. Klasszikus művészeti hagyományokat is megidézve alakította ki a szocialista realista képfelfogást ironikusan kifordító figurális festői nyelvét. Bernáth Aurél tanítványa, majd a szürnaturalista festészet legfontosabb képviselője volt Csernus Tibor mellett az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. Művein fokozatosan közeledett a kor „új realista” tendenciáihoz, a pop art képi világához. Műveit 1963-1964-től montázsszerű struktúrákra épülő, a hétköznapi vizuális kultúra motívumait is beemelő, ugyanakkor az aktuális politikai eseményekre és a nagy művészettörténeti hagyományokra – elsősorban Rembrandt festészetére – is rezonáló képi narráció jellemezte. 

1974-ben a DAAD ösztöndíj elnyerése után Lakner Nyugat-Berlinbe költözött, ekkor kezdődő periódusát az emberi írás és jelhagyás szemantikai kérdéseinek festői érzékenységű ábrázolása határozta meg. A nyolcvanas évektől felszabadultabb, expresszívebb szkripturális festményeket alkotott, a kilencvenes és kétezres évekbeli periódusát pedig az absztrakt képalkotás és a konceptuális gondolkodásmódhoz való visszatérés dominálta. Lakner művészetében az utóbbi években egyre hangsúlyosabbá vált a történelmi múlt mellett a művész saját múltjának és korábbi alkotói periódusainak a vizsgálata, ám mindez korántsem jelent visszafordulást – az új Lakner-művek frissessége cáfolni látszik az idő múlását.

Fehér Dávid 

A művész további alkotásai »
0445-Lantos-Ferenc-Cim-nelkul.jpg
Lantos Ferenc
Cím nélkül

Lantos Ferenc

Cím nélkül

Készült
1990-es évek
Technika
merített papír, tempera, akvarell
Méret
35x35 cm
A művész bemutatása

Pécsett Martyn Ferencnél, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult. A művészetet megismerésnek is tekintette: az elvonatkoztatástól a geometrikus formákon át vezetett útja a rendszerelvű képi gondolkodásig. Oktatóként szemléletformálásra vállalkozott: új alapokra helyezte a képzőművészet és a társművészetek kapcsolatát.

Építészethez, irodalomhoz, zenéhez is kapcsolódó tevékenységét a modern tudományokkal összhangban alakította ki. Műveleteken alapuló képi világa két forma: a négyzet és a kör, illetve a növekedésük és csökkenésük, metszési lehetőségeik és interferenciáik által születő új formák variációinak rendszeréből született. Köztéri művészeti programját is erre építette: mivel a variációk mindenkor rendet képeznek és végtelen számúak, mert színekkel is gazdagíthatók, a szellemi megismerés modelljei, egyúttal vizuális játékok is – alkalmasak a társadalom mozgásba hozására (Természet-Látás-Alkotás című kiállításai, 1972–75). A dinamikusan fejleszthető vizuális kultúrához kötődtek belsőépítészeti, épületdíszítő és szabadtéren felállítható elemrendszerei. Legsikeresebb a Bonyhádi Zománcgyárban évekig folyt épületzománc-projekt, melyben kollégái és növendékei is részt vettek. Főként Pécsett és a Dunántúlon számos középület, üzem külső és belső falait tették vidámmá e variációsorozatok az 1970-es években.

Kossuth-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkássága válogatott darabjaiból állandó kiállítás látható Pécsett.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0354-Almasy-Aladar-Grof-Szechenyi-kodmonlatomasa-Horatiusnal.jpg
Almásy Aladár
Gróf Széchenyi ködmönlátogatása Horátiusnál

Almásy Aladár

Gróf Széchenyi ködmönlátogatása Horátiusnál

Készült
2018
Technika
pasztell, akvarell, tus, papír
Méret
57x75,5 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0961-Kondor-Attila-A-Figyelem-osvenyei.jpg
Kondor Attila
A figyelem ösvényei

Kondor Attila

A figyelem ösvényei

Készült
2021
Technika
olaj, vászon
Méret
50x70 cm
A művész bemutatása

Kondor Attila az ezredforduló után pályára lépő figurális olajfestészet itáliai tradícióból merítő, metafizikus hangot megütő képviselője. A klasszikus építészet és kerttervezés elemeit hasznosító, meditatív képei alapján animációkat is készít. „A kontemplatív, konceptuális animációk képei a festővásznon és a grafikákon születnek meg, ahol a nyugalom, a csend jelenlétét nemcsak a harmonikus arányok és a nyugtató színek tónusátmenetei érzékeltetik, hanem a festmény síkját szinte felhasító csúcsfények természetfeletti fényt sejtető, jelenésszerű ragyogása is” – írta meditatív alkotói hozzáállásáról Schneller János művészettörténész.

A budapesti születésű Kondor 2000-ben diplomázott képgrafika szakon a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Művészeti nézőpontját már ekkor a tradicionális olajfestészeti metódus és a klasszikus témák keresése jellemezte. Az egyetemi időszak alatt szembe fordult a kilencvenes éveket meghatározó konceptuális művészeti gyakorlattal, és – lázadó gesztusként – plein air tájképeket festett az élesdi vidékről Erdélyben, a tradicionalista festőhallgatókat tömörítő Sensaria Társaság tagjaként. Bár a csoportosulás klasszikus festőisége nagy visszhangot kapott a 2000-es évek elején megerősödő realista tendenciák között, Kondort eltávolította a társaságtól alapvetően filozofikus, szemlélődő karaktere. Meghatározó hatást gyakorolt rá Olaszország, a klasszikus építészet és a hagyományos kerttervezés hazája. Korai festményei ember nélküli, meditációra ingerlő itáliai kastélyparkokat ábrázoltak, tükröződő vízfelületekkel, néma oszlopsorokkal és klasszikus szobrokkal. Ezt követően budapesti épületrészletek töredékeit jelenítette meg vásznain. A realista, szigorú perspektívát követő alapkarakterhez elkenések és izgalmas felületképzés járult. Az évtized végére kiforró festészete markáns, egyéni motívumvilágot talált a maga számára: klasszikus építészetből kiemelt, szimbolikus erejűvé tett kapuzatokkal, lépcsőkkel, márványcsarnokokkal és könyvtárakkal. Kondor filozófiatörténeti koncepciója alapján a kapuk, ablakok és terek arányrendszere megfeleltethető a „kozmosz fenségességének”. A grafikus fehér csíkokkal vagy negatív formákkal kiemelt képi hiátusok a misztérium közelségét jelzik ebben az árkádiai, befelé figyelő világban. Kondor 2013 óta – a folyamatosan születő olajképek mellett – meditatív animációs filmeket is készít festményeinek „nyersanyagából”. Budapesten él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0886-Kusovszky-Bea-Szivarvanyszurkek-X.jpg
Kusovszky Bea
Szivárványszürkék X.

Kusovszky Bea

Szivárványszürkék X.

Készült
2021
Technika
akril, vászon
Méret
70x50 cm
A művész bemutatása

Kusovszky Bea festőművész Budapesten él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett festőművészi diplomát, és az Universitat de València festészet és animáció szakán tanult. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, jelenleg a VILTIN Galéria képviseli Magyarországon.

Kusovszky Bea művészeti gyakorlatában a művészettörténet különböző korszakainak képi minőségeit és optikai paramétereit elemzi. Ez az érdeklődés az erőteljes figurativitástól az absztrakció különböző narratíváinak dekonstrukciója és újjászervezése felé vezette, miközben folyamatosan fenntartotta technikai perfekcionizmusát és a kép ontológiájának megkérdőjelezése iránti elkötelezettségét. Kusovszky sorozatokba rendeződő festményciklusain keresztül különböző vizuális jelenségeket vizsgál a művészet, a tudomány és a populáris vizualitás határán: olykor a newtoni színspektrumra vagy a színes szürkék sajátos esztétikájára utal, máskor az ikonikus Ben-Day pöttyök op-artos környezetében kontextualizálja újra a festészetet, olyan összetett keretszerkezetek felállításával, amelyek a felületet digitális képernyőként vagy kapcsolótáblaként képzelik újra. Ezáltal egyszerre nosztalgikus és technoutópisztikus víziókat körvonalaz, amelyek a néző figyelmét a festmény identitására irányítják. Képzőművészeti gyakorlatára a jelentős elődök munkássága is hatással volt, így Roy Lichtenstein, Bridget Riley vagy a magyar művészeti szcénából Hencze Tamás, Nádler István vagy Bullás József is hatott képi gondolkodásmódjára. Referenciális, relativista szemlélete különböző értelmezési mezőket bont ki, melyben a benjamini „auráról”, vagy éppen a posztmodern intertextuális metastruktúráiról is elmélkedhet a néző. A fiatal generáció tagjaként a digitális vizualitás kortárs tapasztalatai is hatással vannak rá. Kusovszky azonban munkáin keresztül ezeket a benyomásokat olyan komplex, mechanikus és manuális módszerekkel kivitelezett vizuális rendszerekké desztillálja, amelyek a festészet alapvető egységeit tárják fel: az anyagot, a hordozót és a képet mint tárgyat.

Tayler Patrick

A művész további alkotásai »
0546-Konok-Tamas-Eclipse.jpg
Konok Tamás
Éclipse

Konok Tamás

Éclipse

Készült
1989
Technika
akril, vászon
Méret
120x120 cm
A művész bemutatása

Konok Tamás Bernáth Aurél tanítványaként 1948–1953 között végezte festészeti tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1959-ben Párizsba emigrált; elszakadt a természetelvű festészettől, és a hetvenes évektől kialakította saját, lírai geometrikus stílusát, amelyben fontos szerepet kap az érzékeny vonalrajz. Első önálló kiállítását a párizsi Galerie Lambert rendezte 1960-ban. A hetvenes évektől feleségével, Hetey Katalin szobrászművésszel felváltva élt Párizsban és Zürichben. Szoros együttműködést alakított ki a zürichi Schlégl Galériával, rendszeresen kiállított francia, svájci, holland és svéd galériákban és múzeumokban. 1980-ban tért vissza önálló kiállításával Magyarországra, majd a kilencvenes évektől egyre többet tartózkodott és dolgozott Budapesten. 

Festészete a valóságon túli, transzcendens, időtlen tartalmak megragadására tett kísérletet: a világegyetemet működtető erőket, energiákat, viszonyrendszereket kívánta ábrázolni konkrét, geometrikus formáival és vonalrendszereivel. Művészetére hatással voltak zenei tanulmányai, így műveiben tetten érhető a megszólaltatás tökéletességére, a ritmikára, a vonalvezetésre való odafigyelés. Elkötelezte magát az „apollonisztikus” művészetfelfogás – a világos kompozíció, az architektonikus képszerkezet – mellett, hét évtizedes pályafutása alatt tudatosan törekedett festészete megújítására is. Kis méretű kollázsokból kiinduló festészeti kísérletei többek között új képstruktúrákban és motívumokban, illetve színvilágának dinamikus változásaiban érhetők tetten.

Szipőcs Krisztina

A művész további alkotásai »
0632-Korodi-Zsuzsanna-Ripple-III.jpg
Kóródi Zsuzsanna
Ripple III.

Kóródi Zsuzsanna

Ripple III.

Készült
2019
Technika
ragasztott, kézzel csiszolt, polírozott üveg, UV festék
Méret
35x35 cm
A művész bemutatása

Kóródi Zsuzsanna képfelületei szoros rokonságot mutatnak az op-art, a kinetikus művészet és a tágabb értelemben vett konstruktív-konkrét festészet hagyományaival. A művek egyaránt tekinthetők képeknek, objekteknek és reliefeknek, ám nemcsak a műfaji besorolás bizonytalansága miatt ejtik zavarba a befogadót, hanem az egymásnak ellentmondó (tér)illúziók váltakozása által is. A geometrikus alapformák ritmikus ismétléseivel, a csíkok és hullámvonalak összetorlódásának és ritkításának tempóváltásaival létrehozott valós és virtuális képterek befogadásához maximális összpontosításra van szükség. A látvány dinamikusan változik, a néző mozgásának függvényében újabb és újabb konstellációk jönnek létre.

Kóródi műveit rokonítja az op-arttal a képtárgyak indusztriális karaktere is: a művek nélkülözik a személyes kézjegyeket. A látvány absztrakt karakterét átértelmezi és újabb kontextusokba helyezi a beszédes címadás. A képek azonban a narratív asszociációk ellenére sem válnak elbeszélő karakterűvé, hanem az optikai események színterei maradnak. Kóródi a jelentések helyett a jelenségeket kutatja: művei a vizuális impulzusok és a „reszponzív tekintet” játékát tematizálják.

Kóródi gyakran váltogatja az irizáló felületek szerkesztési elveit. Munkái a művészet és az illúzió régi dilemmáira kérdeznek rá. A nagy elődök öröksége nyomán provokálja a látást, párosítva a steril formákban rejlő ipari karaktert a felvillanó illúziók és a klasszikus kimunkáltság egyszeriségével és megismételhetetlenségével.

Zsikla Mónika

A művész további alkotásai »
1201-Goth-Martin-Space-Drive.jpg
Góth Martin
Space Drive

Góth Martin

Space Drive

Készült
2022
Technika
akril, vászon
Méret
160x120 cm
A művész bemutatása

Góth Martin a 2020 körül pályára lépő fiatal magyar művésznemzedék egyik markáns formanyelvet kialakító képviselője. Akril táblaképein a digitális retró keveredik a jelelmélettel és a szubkulturális ikonokkal.

A kaposvári születésű Góth Martin – berlini és glasgow-i kitérő után – 2021-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az ekkor kiforró festészeti nyelvezete geometrikus hálórendszerbe ágyazott, sematizált jelekből és popkulturális motívumokból építkezik. A képeit szervező alapséma az olyan régi számítógépes játékok és társasjátékok négyzetes mezői, mint a tetris, az aknakereső, az amőba vagy a sakk. A hálómintát a korai Windows-okból ismerős háromdimenziós gombok, axonometrikus elemek, piktogramok és sematizált ikonok töltik meg. Ahogy Kollár Dalma Eszter kurátor magyarázta: „a 8×8 cm-es négyzetekből, és az őket elválasztó 1 cm széles vonalakból álló rendszer minden kép alapja. Ezeket töltötte meg Martin egy halom személyes kis történettel, vizuális gegekkel, fiktív karakterekkel.” A digitális retróból táplálkozó formakészlet precíz, pixeles esztétikai karakterét nyers festői gesztusok ellensúlyozzák, kézi firkák és graffitis fújásnyomok. Góth konceptuális megközelítésű művészete olykor elhagyja a táblakép síkját, és a játékmezőt kiterjeszti az egész kiállítótérre. Több egyéni és csoportos kiállításon is szerepelt már itthon. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1023-Kucsora-Marta-Cim-nelkul-2015-09.jpg
Kucsora Márta
Cím nélkül, 2015/09

Kucsora Márta

Cím nélkül, 2015/09

Készült
2015
Technika
vegyes technika, vászon
Méret
2 darabból áll, egyenként 190x190 cm
A művész bemutatása

Kucsora Márta a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd az amerikai Montclair State University-n végezte tanulmányait. Az alkotómunka mellett a Budapest Art Factory non-profit művészeti központ társalapítója, és nemzetközi kortárs művészeti rezidencia programjának szervezője.

Kucsora festményei különböző sűrűségű vízbázisú festékekkel, adalékanyagokkal, rézporral, lakkokkal, autófényező pisztollyal, valamint a gravitáció segítségével készülnek. Habár munkái stilárisan rokoníthatóak az absztrakt expresszionizmussal, a készítés módját tekintve technikailag teljesen új, járatlan utakat jár be. A különböző konzisztenciájú festészeti adalékanyagok kémiai reakcióba lépnek egymással, a képek felületét ezek kölcsönhatása alakítja. Noha az ecset érintése nélkül készült festmények mellőzik a közvetlen reprezentációt, a végeredmény természeti formációkat idéz: tektonikus lemezekre, légi felvételre, tengeráramlatra vagy különféle növényi motívumokra emlékeztet. A dinamikus absztrakt felületképzések organikus folyamatokra, a mikro- és makrovilág jelenségeire, és ezek leképeződéseire reflektálnak. Kucsora munkamódszerének szerves része a festmények szárítása, a felületek a gravitáció segítségével alakulnak, a munkafolyamatokban helyet kapnak a tudatos és tudattalan festészeti folyamatok. A művész által folyamat festészetnek nevezett módszer lényege, hogy az anyag végig képlékeny, a cél annak mozgásban tartása, majd megállítása és a megfelelő „pillanat” kimerevítése. Bár Kucsora műveinek létrejöttében a kémiai és fizikai folyamatok mellett nagy szerepe van a véletlennek, a képek minden esetben egy előre megtervezett és kidolgozott performansz-szerű munkafolyamat eredményei.

Popovics Viktória – Kálmán Makláry Fine Arts

A művész további alkotásai »
0633-Korodi-Zsuzsanna-Edes-ketrecek-IV.jpg
Kóródi Zsuzsanna
Édes ketrecek IV.

Kóródi Zsuzsanna

Édes ketrecek IV.

Készült
2020
Technika
laminált, csiszolt üveg, UV festék, szilikon
Méret
50x100 cm
A művész bemutatása

Kóródi Zsuzsanna képfelületei szoros rokonságot mutatnak az op-art, a kinetikus művészet és a tágabb értelemben vett konstruktív-konkrét festészet hagyományaival. A művek egyaránt tekinthetők képeknek, objekteknek és reliefeknek, ám nemcsak a műfaji besorolás bizonytalansága miatt ejtik zavarba a befogadót, hanem az egymásnak ellentmondó (tér)illúziók váltakozása által is. A geometrikus alapformák ritmikus ismétléseivel, a csíkok és hullámvonalak összetorlódásának és ritkításának tempóváltásaival létrehozott valós és virtuális képterek befogadásához maximális összpontosításra van szükség. A látvány dinamikusan változik, a néző mozgásának függvényében újabb és újabb konstellációk jönnek létre.

Kóródi műveit rokonítja az op-arttal a képtárgyak indusztriális karaktere is: a művek nélkülözik a személyes kézjegyeket. A látvány absztrakt karakterét átértelmezi és újabb kontextusokba helyezi a beszédes címadás. A képek azonban a narratív asszociációk ellenére sem válnak elbeszélő karakterűvé, hanem az optikai események színterei maradnak. Kóródi a jelentések helyett a jelenségeket kutatja: művei a vizuális impulzusok és a „reszponzív tekintet” játékát tematizálják.

Kóródi gyakran váltogatja az irizáló felületek szerkesztési elveit. Munkái a művészet és az illúzió régi dilemmáira kérdeznek rá. A nagy elődök öröksége nyomán provokálja a látást, párosítva a steril formákban rejlő ipari karaktert a felvillanó illúziók és a klasszikus kimunkáltság egyszeriségével és megismételhetetlenségével.

Zsikla Mónika

A művész további alkotásai »
1025-Kucsora-Marta-Cim-nelkul-2015-14.jpg
Kucsora Márta
Cím nélkül, 2015/14

Kucsora Márta

Cím nélkül, 2015/14

Készült
2015
Technika
vegyes technika, vászon
Méret
2 darabból áll, egyenként 190x190 cm
A művész bemutatása

Kucsora Márta a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, majd az amerikai Montclair State University-n végezte tanulmányait. Az alkotómunka mellett a Budapest Art Factory non-profit művészeti központ társalapítója, és nemzetközi kortárs művészeti rezidencia programjának szervezője.

Kucsora festményei különböző sűrűségű vízbázisú festékekkel, adalékanyagokkal, rézporral, lakkokkal, autófényező pisztollyal, valamint a gravitáció segítségével készülnek. Habár munkái stilárisan rokoníthatóak az absztrakt expresszionizmussal, a készítés módját tekintve technikailag teljesen új, járatlan utakat jár be. A különböző konzisztenciájú festészeti adalékanyagok kémiai reakcióba lépnek egymással, a képek felületét ezek kölcsönhatása alakítja. Noha az ecset érintése nélkül készült festmények mellőzik a közvetlen reprezentációt, a végeredmény természeti formációkat idéz: tektonikus lemezekre, légi felvételre, tengeráramlatra vagy különféle növényi motívumokra emlékeztet. A dinamikus absztrakt felületképzések organikus folyamatokra, a mikro- és makrovilág jelenségeire, és ezek leképeződéseire reflektálnak. Kucsora munkamódszerének szerves része a festmények szárítása, a felületek a gravitáció segítségével alakulnak, a munkafolyamatokban helyet kapnak a tudatos és tudattalan festészeti folyamatok. A művész által folyamat festészetnek nevezett módszer lényege, hogy az anyag végig képlékeny, a cél annak mozgásban tartása, majd megállítása és a megfelelő „pillanat” kimerevítése. Bár Kucsora műveinek létrejöttében a kémiai és fizikai folyamatok mellett nagy szerepe van a véletlennek, a képek minden esetben egy előre megtervezett és kidolgozott performansz-szerű munkafolyamat eredményei.

Popovics Viktória – Kálmán Makláry Fine Arts

A művész további alkotásai »
0751-Pinter-Dia-Illuziok.jpg
Pintér Dia
Illúziók

Pintér Dia

Illúziók

Készült
2018
Technika
olaj, vászon, papír szerpentin
Méret
60x50 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »
0008-Hencze-Tamas-Kek-Fuga.jpg
Hencze Tamás
Kék fuga

Hencze Tamás

Kék fuga

Készült
1971
Technika
olaj (ofszetfesték), karton
Méret
100x70 cm
A művész bemutatása

Hencze Tamás Korniss Dezsőt tekintette mesterének és az absztrakt művészetet, Hamvas Béla művészetelméletét tanulmányozó Zuglói Kört az iskolájának. Kossuth-díjas, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja.

A gesztus és a pop-art-kollázs közvetlenségével indult festészete az 1960-as évek második felében vált egyénivé: a papírra kitakarással, egyenletesen felvitt (fekete) festéket gumihengerrel terítette szét, precíz átmenetekkel az üres felület felé, miáltal pulzáló térhatás keletkezett a síkon. A dinamikusan ismétlődő telített, halványuló és üres felületek egyetemes életritmusként mutatkoztak meg. „Pontból” kiinduló struktúrái egyeznek a korszak tudományos világképével s a művészetekben jelentkező minimalizmussal, talán még a látást vizsgáló op-arttal is, de összetettebb érzékeléssel: a megjelenés-eltűnés festői tapasztalatával. E művei szerepeltek az évtized végi nemhivatalos tárlatokon (pl. Iparterv, 1968), majd az új magyar művészet európai bemutatóin.

Az 1980-as években pályakezdő képeit értelmezte újra: nagyméretű vásznakra hatalmas gesztusokat „fagyasztott”, melyeket a korszak posztmodern fordulata részének tekintettek. E művei nem valódi gesztusfestmények, hanem gesztusok pontos reprodukciói sablonokkal, gumihengerrel, kevés, de intenzív színnel. És fénnyel, ami a megjelenés térbeli-anyagi (ikonikus) valóságát kölcsönzi a síkba merevített pillanatnak. Papírművein olykor az alkotófolyamatot, az új gesztusképek technikai eszközeit (olló, vonalzó, mértani idomok) is felsorakoztatja.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
0950-Hortobagyi-Endre-Ikon.jpg
Hortobágyi Endre
Ikon

Hortobágyi Endre

Ikon

Készült
1996
Technika
olaj, vászon
Méret
140x100 cm
A művész bemutatása

Hortobágyi Endre a hatvanas években induló magyar gesztusfestészet tragikus sorsú alkotója volt, akinek életművét csak halála után értékelte igazán a közönség. A franciás lírai absztrakcióban, az informelben gyökerező művészete a 20. századi magyar nonfiguratív képzőművészet kivételes teljesítménye. Festészetének különlegessége egyéniségéből fakad, hiszen Hortobágyi – ahogy egyik újrafelfedezője, a neves nemzetközi múzeumigazgató, Hegyi Lóránd írta – hitt a harmónia lehetőségében, az organikus teljesség víziójában: „Ez teszi művészi attitűdjét romantikussá, szinte anakronisztikusan fennköltté és őt magát, a művészt magányosság.”

A második világháború alatt, Budapesten született Hortobágyi „rendszeridegen elemként” nem jutott be a Képzőművészeti Főiskolára, így csak autodidaktaként képezhette magát. 1962 körül csatlakozott a Molnár Sándor által alapított Zugló Köröz, ahol a fiatal alkotók – a hivatalos művészetpolitikával szembefordulva – önerőből ismerték meg a francia absztrakt művészet korabeli tendenciáit és elméleti szövegeit. A főként Jean Bazaine tanítása nyomán kialakuló festészetüket a tárgyi világ expresszív foltrendszerré való absztrahálása jellemezte, úgy, hogy az ábrázolt „tárgy az őt felülmúló igazság szenvedélyes ideogrammájává váljék”. A zuglói lakás „második nyilvánosságában” sok támogató szellemiségű értelmiségi szereplő megfordult, de tiltottnak számító művészetük hivatalos megjelenési felülethez nem jutott, első kiállításukat (Új Törekvések, 1966) is bezáratta a hatalom. Hortobágyi hatvanas évekbeli festészetét a tájak lelki tartalommal megtöltött absztrahált átiratai dominálták, majd az – automatikus írás felszabadító hatására – egy tisztább, spontánabb, leginkább a francia Alfred Manessier-vel rokonítható nonfigurativitás. Míg Főiskolát végzett nemzedéktársai sorra rendezték a csoportos kiállításokat, Hortobágyi a hatvanas évek végétől egyre magányosabbá vált, kiszorult a művészvilágból és a társadalomból is. Magányos, teljesen izolált alkotó évei alatt művészete megváltozott: a növényi asszociációkat keltő, organikus dzsungelként burjánzó felületek mellett megjelentek a szögletes, homogén színfoltok is. Pályafutása utolsó, úgynevezett kalligrafikus korszakában redukált színvilágú, széles, leheletvékony gesztusokat festett, amelyek olykor gomolygó struktúrákká rendeződtek. Bár élete végén – a rendszerváltás után – ismét felkarolta a szakmai közélet, mégis sértetten, magányosan halt meg. Úttörő életműve a hazai informel festészet különleges erejű zárványa maradt.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0741-Karolyi-Zsigmond-Becs-XVII.-Bp.jpg
Károlyi Zsigmond
Bécs (XVII.) – Bp.

Károlyi Zsigmond

Bécs (XVII.) – Bp.

Készült
1993 (1996)
Technika
olaj, vászon
Méret
120x120 cm
A művész bemutatása

Károlyi Zsigmond a kétezres évek figurális kísérletei – archaizáló, kvázi szimbolikus zsánerképek, csendéletek gyermekjátékokból, fanyar pastiche-ok – után, visszatérve 1977–78 körüli koncepciójához, mely elemi formák és mozgásrelációk viszonyán alapult, ismét a geometrikus képek festésébe fogott: munkái többnyire a négy- és háromszög forgatásának fázisait rögzítik; festményeinek sora tehát egy több évtizedes gyakorlat szintézise. Az összegzés platformja és az összegzés érvei egyfajta ortodoxián, festészetelméleti fundamentalizmuson nyugszanak s válnak ugyanakkor stiláris keretekké, karakteres formává. Az elforgatással, a síkok virtuális elmozdításával vagy a képfelület megosztásával és az új meg új szelvények ritmusainak transzformálásával teremtett képi struktúrák – olykor síkbeli fraktálok – gyakran igen gazdagok, melyekhez Károlyi az additív és a szubsztraktív színkeverés tiszta alapszíneit, s ezek megtört „mutánsait” egyaránt felhasználja.

A szinte kizárólag négyzetes formátumú, kiegyensúlyozott arányú táblákat egy sajátos, immanens szerialitás, formateremtő gesztus csatolja egymáshoz; ki- és áthajtás, be- és lehajtás, tükrözés variálja-permutálja a szabályosnak szánt és tételezett (de végeredményben rezzenően személyes) síkokat. Négyzet feleződik, háromszög tükröződik. Ritkábban kör és körcikk.

A hideg-meleg, távolító-közelítő színpárok kemény feszültségben vagy a komplementerek békítő egyensúlyával sorolódnak, s a képeken megnyilatkozik valamiféle szigorúbbnak tetsző, egyszersmind önironikus, távolról, de talán nem is önkéntelenül, sőt: bizonyosan a Bauhausra utaló, kvázi pedagógiai „dogmatika” is.

Hajdu István

A művész további alkotásai »