mnbarts_logo_header

Kulturális értéket közvetítünk

Gyűjtemény

0761-Rakoczy-Gizella-Cim-nelkul.jpg
Rákóczy Gizella
Cím nélkül

Rákóczy Gizella

Cím nélkül

Készült
1998 körül
Technika
akvarell, papír
Méret
62,5x62,5 cm
A művész bemutatása

Rákóczy Gizella 1966 és 1971 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, Fónyi Géza osztályában folytatta tanulmányait. A főiskola befejezését követő párizsi utazásának egy életre meghatározó élményét a Saint-Denis székesegyház épségben megmaradt gótikus üvegablakai jelentették. A katedrális tiszta színekből komponált rózsaablakán átszűrődő – kaleidoszkópszerűen a padlóra vetülő – színes fénypászmák fenséges víziója a transzcendencia és a szakralitás megtapasztalásaként vált az életmű alapvető hivatkozási pontjává. Noha az életmű mindvégig ebbe az irányba haladt, a színek egymáson áttűnő ragyogását legtökéletesebb módon leképező festői módszerre és az akvarell technikára csak évtizedekkel később talált rá a művész.  

1976-tól egy régi skóciai sírábra kapcsán a négykarú spirálokkal és azok számtörvényeivel kezdett foglalkozni, és a festészet nyelvére átültethető rendszert állított fel a kombinatorika segítségével. Térkitöltési és színelméleti kutatásainak eredményei az építészeti alkalmazhatóságukkal párhuzamosan, saját képzőművészeti praxisában is fokozatosan fókuszba kerültek, és az 1978-tól készülő temperafestményeken egyre komplexebb alakzatokban képeződtek le. A spirálkarok kapcsolódásainak törvényszerűségei és a spirálmag (nucleus) felbontásából levezethető szabályszerűségek mintegy egymást magyarázva, egymásból következve kezdtek a képfelületen kibomlani. Az első önálló rendszerek még a szürke négy tónusárnyalatával operáltak, de azok cseréjét sárgára, zöldre és kékre már egészen korán megkezdte.  

1998 után a négykarú spirálok számtörvényeinek temperaképeit az akvarell váltotta fel, és a technikával kapcsolatos rövid útkeresést követően a művész a Fibonacci-sorozat matematikai képlete szerint kezdte el a transzparens festék tónusárnyalatait rétegezni. Festészetének rendszerelvűsége és kötődése okán a geometrikus konstruktív hagyományokhoz több szakmai szervezethez – a Nemzetközi Szimmetria Társasághoz és a Magyar Vízfestők Társaságához – is csatlakozott. Művészetének analitikus, struktúrákban és sorozatokban gondolkodó minuciózus jellege sok szálon rokonítható Richard Paul Lohse és Agnes Martin festészetével.

Zsikla Mónika 

A művész további alkotásai »
0395-Korniss-Dezso-Feher-fekete-kalligrafia.jpg
Korniss Dezső
Fehér-fekete kalligráfia

Korniss Dezső

Fehér-fekete kalligráfia

Készült
1959
Technika
farost, zománcfesték
Méret
30x40,5 cm
A művész bemutatása

Korniss Dezső a 20. század közepi modern magyar festészet egyik legfontosabb képviselője, a legendás „szentendrei program” társalkotója. Szinte egész pályafutása során tiltott-tűrt művészként hozta létre a szürrealizmus és a konstruktivizmus ősforrásából táplálkozó, egyéni hangú, kísérletező szellemiségű életművét. Monográfusa, Hegyi Lóránd megfogalmazása szerint szintetizáló művészete „a latin-mediterrán-francia festői nyelv egyetemességét, egyszersmind helyi-gyökerezettségét” képviselte.

Korniss az erdélyi Besztercén született 1908-ban, de Budapesten nőtt fel. Fiatalon Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Hollandiába került, ahol középiskolásként megismerkedhetett a De Stijl csoport konstruktivista esztétikai világával. Avantgárd felfogása miatt a pesti Képzőművészeti Főiskolát – a „progresszív fiatalokkal” együtt – nem fejezhette be. Pályakezdő éveiben kereste a kapcsolatot a modern szellemiségű művészeti körökkel itthon és Nyugat-Európában. A 30-as években Szentendrén és Szigetmonostoron gyűjtötte – Bartók nyomán – az építészet archaikus motívumait. Vajda Lajos barátjával együtt fogalmazta meg a népi hagyományt és a modernséget összekötő, későbbi híressé vált „szentendrei programot”. A tradicionális motívumokat sematizált, geometrikus formákká átíró, élénk homogén színfoltokkal élő stílusát „konstruktív szürrealistának” nevezte. Bár az ostrom alatt korai műveinek nagy része megsemmisült, 1945 után újult erővel folytatta kísérleteit. Csatlakozott a rövid életű Európai Iskolához, ami a nyugati modernizmust képviselte itthon. Archaikus maszkokból, bogarakból és népi ornamentikából absztrahált szürrealista kompozíciókat festett, kísérleti monotípiákat készített, kiállításokon szerepelt és tanári állást kapott. A pár optimista esztendő után az 1948-as politikai fordulat ellehetetlenítette Korniss és szellemi körének életét. Az 50-es években megbélyegzett „formalista” művészként marginalizálódott, nem állíthatott ki, de nem hagyott fel az alkotással. Az 1960 körüli, ecset nélkül készült, lakkfesték-csurgatásos nonfiguratív művei az amerikai absztrakt expresszionizmus legjobb magyar analógiái. Ezeken az „írásos kalligráfiákon” – írta Hegyi – a „vizuális rendszerré szerveződés sorokká, kis egységek ritmusává alakítja az elemi foltokat és csurgatott vonalakat”. A 60-as évek fiataljai, az Iparterv nemzedék progresszív alkotói előképükként és mesterükként fedezték fel Kornisst. Homogén színfoltokból építkező, geometrizáló formavilágában a korabeli minimalizmus és hard-edge hazai előfutárát látták meg. Bár Korniss nehezen léphetett ki a tiltott művész kategóriából, élete vége felé kultikus modern mesterré vált. Kései művészetében visszatért a szentendrei program népies motívumaihoz, majd a minimalizmus (illetve a szuprematizmus) által ihletett, redukált geometrikus kompozíciókkal kísérletezett. 1984-ben már a szentendrei művészet nagy mestereként távozott az élők sorából.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
1004-Szentpetery-Adam-Deformalt-struktura-IV.jpg
Szentpétery Ádám
Deformált struktúra IV.

Szentpétery Ádám

Deformált struktúra IV.

Készült
2012
Technika
olaj, vászon
Méret
190 cm átmérőjű
A művész bemutatása

Szentpétery Ádám a szlovákiai kortárs képzőművészeti színtér meghatározó, Magyarországon is ismert figurája. Következetes geometrikus programot kialakítva a nyolcvanas évektől kezdve készíti táblaképeit, de nagy méretű köztéri művei is ismertek. Vladimír Beskid értékelése szerint Szentpétery „a geometrikus festészet fontos képviselője Szlovákiában, döntően befolyásolta annak alakulását és formálódását az elmúlt két évtizedben, a szélesebb közép-európai kontextuson belül is. Munkái egy olyan »intellektuális teremtés« (František Foltýn kifejezése) eredményeként születnek meg, amely a formákat képmezőben elrendező mentális tevékenységnek, racionális folyamatoknak és protestáns gazdaságosságnak az esszenciája.”

A szlovákiai Rozsnyón született Szentpétery Ádám 1982-ben fejezte be művészeti tanulmányait Pozsonyban. Pályája a nyolcvanas évekbeli szlovákiai színtéren indult, ahol a neo-geo egyéni olvasatával tett szert hírnévre. Élénk színeket használó, geometrizáló, játékos festészetére a vidám posztmodern mintázatok és a new wave cikk-cakkos formakészlete hatott. Művészete nem a helyi szlovák, hanem a geometrikus absztrakció nemeztközi és az avantgárd kelet-európai forrásaira támaszkodott, de ironikus metaforákkal írta felül a hagyományt. A nyolcvanas évek végén és a kilencvenes években festett olajképein a játékos elemek mellett a kollázs-szerű megoldások, illetve a ragasztószalagra hasonlító, helyenként elhalványuló csíkozások váltak dominánssá. Párhuzamosan épülő sorozataiban fontos szerepet játszott a vonal, a szimmetria, a tér összesűrítése és a képmező kiüresítése, felvállalva a modernista építészet, illetve a neokonstruktivista és minimalista festészeti tradíció folytatását. A sarkukra állított négyzetes képek felületét ismétlődő sávozások és a három dimenziót jelző mértani formák töltötték ki, illuzionisztikus térbeliséget teremtve. A homogén vagy festői ecsetkezeléssel kitöltött színfoltokból felépített képi tereit a mondriani hagyomány alapszínei határozzák meg (sárga, piros, kék), kiegészítve a fehér, a fekete és a szürke tónusaival. 2007-ben jelent meg művészetében a jellegzetes kör formátum, ettől kezdve születnek a Vasarely-féle kvázi-teret kialakító, geometrikus struktúrák fonataival átszőtt, nagy méretű tondói. Szentpétery nemzedékeket oktatott a Kassai Műszaki Egyetemen formatervezési, majd képzőművészeti tanszékén. Szlovákiai jelenléte mellett Magyarországon is ismert, többek kötött a Munkácsy-díjjal tűntették ki. Rozsnyón, illetve Kassán él és dolgozik.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0339-Almasy-Aladar-Hock-Janos-Rakoczyne-szobrat-hatulrol-megnezi.jpg
Almásy Aladár
Hock János Rákóczyné szobrát hátulról megnézi

Almásy Aladár

Hock János Rákóczyné szobrát hátulról megnézi

Készült
1998
Technika
pasztell-gouache-kréta
Méret
95x68 cm
A művész bemutatása

Almásy Aladár a hetvenes években pályára lépő grafikusnemzedék egyik karakteres alkotója, akinek rajzos képzőművészeti univerzumát a misztikus lélektani szimbolizmus, a romantikus érzékenység és a nyelvi humor határozza meg. Kívülálló karakterét Szabó Noémi művészettörténész írta körül plasztikusan: „Romantikus-szürrealista eklektikát művel, a jelen kortól távoli álomvilágot épít, tele allűrrel és mégis őszintén.”

A debreceni születésű Almásy 1976-ban fejezte be grafikai tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. A hetvenes években a Kondor Béla, Gross Arnold, Rékassy Csaba és Würtz Ádám nevével fémjelzett, az előző évtizedet meghatározó, iskolateremtő grafikusnemzedék folytatójaként lépett fel Szemethy Imrével együtt. Elsőként rézkarcokkal, litográfiákkal, aquatinta és mezzotinta technikával készült sokszorosított grafikákkal, valamint tollrajzokkal mutatkozott be. Esztétikai világát a szaggatott, tördelt rajzi fogalmazásmód, az álomszerű, szürreális víziók és a játékos nyelvi humor jellemezte. Számos hazai egyéni kiállításához már ekkor jártul pár nemzetközi tárlat is. Nagy botrányt kiváltó, 1978-as ars poeticája szerint individualista álmodozónak tartotta magát: „Létezésem egyedülálló vizuális formavilág, belső érzelmeknek a meghatározója, ez egy soha el nem kötelezett tiszta kimeríthetetlen világkép.” A nyolcvanas években fokozatosan sodródott a festészet felé, tördelt vonaljátékához felhőszerű színvoltokat társítva. Múltba révedő művészete a századforduló szimbolizmusának költői hangulatát idézte meg, a baudelaire-i metaforikus enigmától Gulácsy Lajos nosztalgikus álomvilágáig. Költői elbeszéléseinek hősei sokszor a kultúrtörténetből kerülnek ki (Széchenyi István, Luther Márton, Zarathustra stb.). A sokféle technikát felölelő életműben az ezredforduló tájékán megjelent a bronzszobor is. Sikeres pályakezdését számos állami kitűntetés kísérte a hetvenes-nyolcvanas években. 2015-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0774-Ujhazi-Peter-Kis-tuzijatek.jpg
Ujházi Péter
Kis tüzijáték

Ujházi Péter

Kis tüzijáték

Készült
2005
Technika
olaj, vászon
Méret
85x85 cm
A művész bemutatása

Ujházi Péter (1940) a kortárs magyar képzőművészeti színtér jellegzetes hangú, meghatározó jelentőségű alkotója. Az 1970-es évek első felében induló művész pályája több mint négy évtizede töretlen: sajátos motívumait, figuráit és helyszíneit a változó stílusirányzatokat nem követve, mindig egyéni útját járva mutatja be a közönségnek. A narrativitást, műveinek alapvetően elbeszélő, vagy ahogyan a művész fogalmaz „kibeszélő” jellegét a munkákon megjelenő szöveges részek, feliratok is erősítik. A művekben tetten érhető játékosság mellett festményeinek sajátos, több nézetből alakított perspektívája és az ebből adódó különös térbeliség adja műveinek jellegzetes karakterét. Ujházi minden egyes műve egy külön kis világba vezeti el a nézőket, ám az alkotó jellegzetes stílusa és elbeszélésmódja minden történetet összefog, legyen szó akár történelmi eseményről, akár egy űrbeli, kozmikussá tágított jelenetről, vagy akár a mindennapi élet kiragadott történéséről. Ez az egységes, ám mégis különlegesen sokszínű életmű teszi Ujházi Pétert a magyar kortárs művészet összetéveszthetetlen szereplőjévé.

A művész további alkotásai »
0788-Veszely-Ferenc-Kek-szemek.jpg
Veszely Ferenc
Kék szemek

Veszely Ferenc

Kék szemek

Készült
2003
Technika
olaj, vászon
Méret
140x276 cm
A művész bemutatása

Veszely Ferenc (1946) 1968-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Barcsay Jenő, Kádár György és Konecsni György voltak. Alkotói sokrétűségét mutatja, hogy egyszerre foglalkozik festészettel, fotográfiával, grafikával, illetve szcenikával. Alapítótagja volt a Makói Grafikai Művésztelepnek, művészeti vezetője a Budavár Alkotóközösségnek (1986-1993) és a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatójaként és tanfolyamvezetőjeként is dolgozott. Festményei közgyűjteményekben, többek között a Magyar Nemzeti Galériában is, valamint magángyűjteményekben is megtalálhatóak. Napjainkban a Kelenhegyi úti és dörgicsei műtermében felváltva dolgozik. Veszely bravúrosan fest, technikája kiemelkedő. Alkotásmódjára már az 1970-es évektől markáns műfajkritikus szemlélet volt jellemző, amely különös érzékenységgel reagál a tömegkultúra és a magasművészet kapcsolatára, a média új képalkotási stratégiáira, valamint a modern képtípusok és a hagyományos képzőművészeti műfajok ötvözésére. Korunk képalkotási gyakorlatának és technológiáinak társadalmi-ideológiai-szociális vetületeit vizsgálja, valamint vizuális kultúránk kollektív szimbólumteremtési folyamatait elemzi. A modern média, valamint a tömegkulturális jelenségekhez fűződő szoros viszonya miatt, művészete a pop-art jegyeit viseli magán, mely műfaji sokszínűségében, illetve egyedi tematikájában is tetten érhető. Ilyen műfaji sajátosság a kollázs, a montázs, valamint a talált tárgyak alkalmazása mellett a nézőpontok és az extrém beállítások sajátos megválasztása, tematikájában pedig gyakran bukkannak fel különböző művészettörténeti toposzok, zsánerek, valamint konkrét alkotások egyaránt. Az MNB gyűjteményben lévő alkotásai több csoportba sorolhatók. A 2003 és 2005 között készült munkáiban az érzékelés határait feszegeti, nevezetesen a nagyítás lehetőségeivel kísérletezve, a művész túldimenzionálja, extrém arányúra növeli a fürtök, szőlőszemek méretét, mely által a motívumok kiemelkednek eredeti kontextusukból, s a természetes méretüktől – és így közegüktől – megfosztott „gyümölcsök” a tömegmédia talmi csillogásának áldozataivá lesznek. A kollekcióban szereplő későbbi, 2010 és 2017 között készült alkotásaival a „régi” és az „új” viszonyát tanulmányozza a művész. Hagyományos képtípusokat, témákat, illetve művészettörténeti utalásokat felhasználva megszünteti, újrateremti és átformálja, mindezzel pedig a jelen dinamizmusába helyezi az adott klasszikus műveket körüllengő, már megkövesedett sztereotípiákat. Montázsszerű művein formahűen másolja, idézi a klasszikusokat, de közben el is tér azoktól. Az eredeti alkotás így nem szűnik meg, viszont „áttér” egy másik idődimenzióba, miáltal kitágítja a régvolt értelmét, s megteremti önmaga továbbélésének lehetőségét.

A művész további alkotásai »
0385-Korniss-Dezso-Baratok.jpg
Korniss Dezső
Barátok

Korniss Dezső

Barátok

Készült
1949
Technika
papír, olaj
Méret
21x24,5 cm
A művész bemutatása

Korniss Dezső a 20. század közepi modern magyar festészet egyik legfontosabb képviselője, a legendás „szentendrei program” társalkotója. Szinte egész pályafutása során tiltott-tűrt művészként hozta létre a szürrealizmus és a konstruktivizmus ősforrásából táplálkozó, egyéni hangú, kísérletező szellemiségű életművét. Monográfusa, Hegyi Lóránd megfogalmazása szerint szintetizáló művészete „a latin-mediterrán-francia festői nyelv egyetemességét, egyszersmind helyi-gyökerezettségét” képviselte.

Korniss az erdélyi Besztercén született 1908-ban, de Budapesten nőtt fel. Fiatalon Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába járt, majd Hollandiába került, ahol középiskolásként megismerkedhetett a De Stijl csoport konstruktivista esztétikai világával. Avantgárd felfogása miatt a pesti Képzőművészeti Főiskolát – a „progresszív fiatalokkal” együtt – nem fejezhette be. Pályakezdő éveiben kereste a kapcsolatot a modern szellemiségű művészeti körökkel itthon és Nyugat-Európában. A 30-as években Szentendrén és Szigetmonostoron gyűjtötte – Bartók nyomán – az építészet archaikus motívumait. Vajda Lajos barátjával együtt fogalmazta meg a népi hagyományt és a modernséget összekötő, későbbi híressé vált „szentendrei programot”. A tradicionális motívumokat sematizált, geometrikus formákká átíró, élénk homogén színfoltokkal élő stílusát „konstruktív szürrealistának” nevezte. Bár az ostrom alatt korai műveinek nagy része megsemmisült, 1945 után újult erővel folytatta kísérleteit. Csatlakozott a rövid életű Európai Iskolához, ami a nyugati modernizmust képviselte itthon. Archaikus maszkokból, bogarakból és népi ornamentikából absztrahált szürrealista kompozíciókat festett, kísérleti monotípiákat készített, kiállításokon szerepelt és tanári állást kapott. A pár optimista esztendő után az 1948-as politikai fordulat ellehetetlenítette Korniss és szellemi körének életét. Az 50-es években megbélyegzett „formalista” művészként marginalizálódott, nem állíthatott ki, de nem hagyott fel az alkotással. Az 1960 körüli, ecset nélkül készült, lakkfesték-csurgatásos nonfiguratív művei az amerikai absztrakt expresszionizmus legjobb magyar analógiái. Ezeken az „írásos kalligráfiákon” – írta Hegyi – a „vizuális rendszerré szerveződés sorokká, kis egységek ritmusává alakítja az elemi foltokat és csurgatott vonalakat”. A 60-as évek fiataljai, az Iparterv nemzedék progresszív alkotói előképükként és mesterükként fedezték fel Kornisst. Homogén színfoltokból építkező, geometrizáló formavilágában a korabeli minimalizmus és hard-edge hazai előfutárát látták meg. Bár Korniss nehezen léphetett ki a tiltott művész kategóriából, élete vége felé kultikus modern mesterré vált. Kései művészetében visszatért a szentendrei program népies motívumaihoz, majd a minimalizmus (illetve a szuprematizmus) által ihletett, redukált geometrikus kompozíciókkal kísérletezett. 1984-ben már a szentendrei művészet nagy mestereként távozott az élők sorából.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0523-Szabados-Arpad-Madaras-V.jpg
Szabados Árpád
Madaras V.

Szabados Árpád

Madaras V.

Készült
2006
Technika
akril, vászon
Méret
181x141 cm
A művész bemutatása

Szabados Árpád (1944-2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, rektor, érdemes művész. 1963-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968-1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskola tanáraként dolgozott. 1975-1988 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-műhelyének, majd 1970-1984 között a Mozgó Világ képzőművészeti vezetője volt. Művészete hatalmas utat járt be a mindennapok agresszív, indulatos, expresszív, lírai vagy drámai, mélyen személyes és XX. századi, vagy általános emberi történéseitől a pszichikailag is a maga teljességében megélt és újrateremtett valóságtól és valós élményidőtől, a létezés és a jelenségei sokféleségének, az idő legkisebb elemeiben és legtávolabbi terében és változó kontextusaiban fellelhető közös tartalmainak, életszerű állapotoknak a feltárásáig és költői láttatásáig.

A művész további alkotásai »
1285-Moizer-Zsuzsa-Alom-a-husrol.jpg
Moizer Zsuzsa
Álom a húsról

Moizer Zsuzsa

Álom a húsról

Készült
2017
Technika
olaj, vászon
Méret
150x160 cm
A művész bemutatása

Moizer Zsuzsa 2004-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Széleskörű ismertséget a 2012-ben megjelent Mindenki tud rajzolni c. rajzos foglalkoztatóval szerzett (Barabás Zsófiával közösen), melyet számos nyelvre átültettek. Művészeti rezidencia programokon vett részt többek között Rómában (Collegium Hungaricum) és Bécsben (Alte Schmiede Kunstverein). Jelenleg Németországban, valamint Budapesten él és dolgozik.

Moizer Zsuzsa elsősorban akvarelljeiről és olajfestményeiről ismert, de szobrokat, installációkat is készít. Műveiben a női lét különböző témáit (intimitás, érzékiség, szexualitás), élet és halál körforgásának kérdéseit járja körül. Pályája önarcképsorozatokkal indult, majd fokozatosan egyre szélesebb tartalommal telítődtek alkotásai. A munkásságában vissza-visszatér az önábrázoláshoz, önarcképsorozatain a nőiséggel társított sztereotip tulajdonságok (áldozathozatal, gondoskodás, termékenység) öltenek formát. Visszafogott színvilágú képein az identitáskeresés, a nemi szerepek problematikája bontakozik ki. Olajfestményein az akvarellek expresszivitása és intuitív karaktere az önarcképek őszinteségével párosul, ahol teret enged a véletlen kompozíció formáló szerepének is. Az arcokat és a testeket általában más-más festői figyelemmel ábrázolja, ezzel teremtve feszültséget a megmutatott és a felszín mögött húzódó, a figuratív és az absztraktba hajló részletek között. Személyes, a művész intim szférájába bepillantást engedő festményei belső tájképekként értelmezhetőek, mintegy lekövetve a lélek redőit, az érzelmek mélységeit és magaslatait.

PV

A művész további alkotásai »
0528-Szabados-Arpad-Szinszekek.jpg
Szabados Árpád
Színszékek

Szabados Árpád

Színszékek

Készült
2013-2014
Technika
akril, vászon
Méret
68,4x99 cm
A művész bemutatása

Szabados Árpád (1944-2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, rektor, érdemes művész. 1963-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968-1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskola tanáraként dolgozott. 1975-1988 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-műhelyének, majd 1970-1984 között a Mozgó Világ képzőművészeti vezetője volt. Művészete hatalmas utat járt be a mindennapok agresszív, indulatos, expresszív, lírai vagy drámai, mélyen személyes és XX. századi, vagy általános emberi történéseitől a pszichikailag is a maga teljességében megélt és újrateremtett valóságtól és valós élményidőtől, a létezés és a jelenségei sokféleségének, az idő legkisebb elemeiben és legtávolabbi terében és változó kontextusaiban fellelhető közös tartalmainak, életszerű állapotoknak a feltárásáig és költői láttatásáig.

A művész további alkotásai »
0503-Szabados-Arpad-Tajbol.jpg
Szabados Árpád
Tájból

Szabados Árpád

Tájból

Készült
1944
Technika
akril, olaj, vászon
Méret
100x80 cm
A művész bemutatása

Szabados Árpád (1944-2017) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő- és grafikusművész, egyetemi tanár, rektor, érdemes művész. 1963-1968 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1968-1973 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Apáczai Csere János gyakorló iskola tanáraként dolgozott. 1975-1988 között a Magyar Nemzeti Galéria GYIK-műhelyének, majd 1970-1984 között a Mozgó Világ képzőművészeti vezetője volt. Művészete hatalmas utat járt be a mindennapok agresszív, indulatos, expresszív, lírai vagy drámai, mélyen személyes és XX. századi, vagy általános emberi történéseitől a pszichikailag is a maga teljességében megélt és újrateremtett valóságtól és valós élményidőtől, a létezés és a jelenségei sokféleségének, az idő legkisebb elemeiben és legtávolabbi terében és változó kontextusaiban fellelhető közös tartalmainak, életszerű állapotoknak a feltárásáig és költői láttatásáig.

A művész további alkotásai »
1250-Toth-Anna-Eszter-Giants-V-1.jpg
Tóth Anna Eszter
Giants V.

Tóth Anna Eszter

Giants V.

Készült
2022
Technika
akril, papír, vászon
Méret
220x150 cm
A művész bemutatása

Tóth Anna Eszter 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Károlyi Zsigmond tanítványaként, majd DLA képzésben vett részt.  2016-ban Barcsay-díjat kapott. Művészi érdeklődésének középpontjában a táblakép határainak folyamatos feszegetése, a figurativitás és az absztrakció határainak összemosása, valamint a térbeli tárgyak síkban való megformálása áll. Kedvelt témái közé tartoznak a hétköznapi tárgyak, banális motívumok, és főként a láthatatlan munka fogalomkörébe tartozó tevékenységek művészeti megfogalmazása. A festményein és szobrain megjelenő színes textilhalmok az absztrakt művészet formavilágát idézik, a kompozíciók véletlenszerűségét a minták és a színmezők gondosan komponáltságával konfrontálja. A változatos formájú ruhakupacokat nonfiguratív térbeli oszlop-kompozíciókká lényegíti át, mintegy szobrot állítva azoknak a folyamatosan újratermelődő, láthatatlan és jellemzően nők által végzett háztartási munkáknak, mint a mosás, teregetés, vasalás, hajtogatás.  Ezeknek a banális tevékenységeknek a „közelről való” megfigyelése, mintegy absztrahálása, valójában festészeti és vizuális kísérlet az anyagok gyűrődésének, a formák véletlenszerűségének és a rétegek egymásra rakódásának változatos képi megjelenítésére. A Giants és a Laundry sorozat darabjai sajátos női nézőpontból reflektálnak a művészettörténet nagy, zömében férfi alkotók által fémjelzett korszakaira, témáira és technikáira.

Ahogy a művész fogalmaz: Absztrakt képeket fedezek fel nem absztrakt helyzetekben. Az egész egy játék, a sík és a térbeliség, a festészet, a szobrászat, a művészet és a nem művészet között. Reakció arra, amit a kortárs művészet vizuális nyelve és gondolatisága képvisel a határok elmosódásáról és a körülöttünk lévő világ lenyomatáról.”

Popovics Viktória

A művész további alkotásai »
0325-Lakner-Laszlo-Cim-nelkul-Lineatur.jpg
Lakner László
Cím nélkül (Lineatur)

Lakner László

Cím nélkül (Lineatur)

Készült
1999
Technika
olaj, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Lakner László pályájának kezdetét a korai absztrakt kísérletek mellett alapvetően realista szemlélet határozta meg. Klasszikus művészeti hagyományokat is megidézve alakította ki a szocialista realista képfelfogást ironikusan kifordító figurális festői nyelvét. Bernáth Aurél tanítványa, majd a szürnaturalista festészet legfontosabb képviselője volt Csernus Tibor mellett az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején. Művein fokozatosan közeledett a kor „új realista” tendenciáihoz, a pop art képi világához. Műveit 1963-1964-től montázsszerű struktúrákra épülő, a hétköznapi vizuális kultúra motívumait is beemelő, ugyanakkor az aktuális politikai eseményekre és a nagy művészettörténeti hagyományokra – elsősorban Rembrandt festészetére – is rezonáló képi narráció jellemezte. 

1974-ben a DAAD ösztöndíj elnyerése után Lakner Nyugat-Berlinbe költözött, ekkor kezdődő periódusát az emberi írás és jelhagyás szemantikai kérdéseinek festői érzékenységű ábrázolása határozta meg. A nyolcvanas évektől felszabadultabb, expresszívebb szkripturális festményeket alkotott, a kilencvenes és kétezres évekbeli periódusát pedig az absztrakt képalkotás és a konceptuális gondolkodásmódhoz való visszatérés dominálta. Lakner művészetében az utóbbi években egyre hangsúlyosabbá vált a történelmi múlt mellett a művész saját múltjának és korábbi alkotói periódusainak a vizsgálata, ám mindez korántsem jelent visszafordulást – az új Lakner-művek frissessége cáfolni látszik az idő múlását.

Fehér Dávid 

A művész további alkotásai »
1200-Goth-Martin-Night-Eyes.jpg
Góth Martin
Night Eyes

Góth Martin

Night Eyes

Készült
2022
Technika
akril, vászon
Méret
120x80 cm
A művész bemutatása

Góth Martin a 2020 körül pályára lépő fiatal magyar művésznemzedék egyik markáns formanyelvet kialakító képviselője. Akril táblaképein a digitális retró keveredik a jelelmélettel és a szubkulturális ikonokkal.

A kaposvári születésű Góth Martin – berlini és glasgow-i kitérő után – 2021-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán. Az ekkor kiforró festészeti nyelvezete geometrikus hálórendszerbe ágyazott, sematizált jelekből és popkulturális motívumokból építkezik. A képeit szervező alapséma az olyan régi számítógépes játékok és társasjátékok négyzetes mezői, mint a tetris, az aknakereső, az amőba vagy a sakk. A hálómintát a korai Windows-okból ismerős háromdimenziós gombok, axonometrikus elemek, piktogramok és sematizált ikonok töltik meg. Ahogy Kollár Dalma Eszter kurátor magyarázta: „a 8×8 cm-es négyzetekből, és az őket elválasztó 1 cm széles vonalakból álló rendszer minden kép alapja. Ezeket töltötte meg Martin egy halom személyes kis történettel, vizuális gegekkel, fiktív karakterekkel.” A digitális retróból táplálkozó formakészlet precíz, pixeles esztétikai karakterét nyers festői gesztusok ellensúlyozzák, kézi firkák és graffitis fújásnyomok. Góth konceptuális megközelítésű művészete olykor elhagyja a táblakép síkját, és a játékmezőt kiterjeszti az egész kiállítótérre. Több egyéni és csoportos kiállításon is szerepelt már itthon. Budapesten él és alkot.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0445-Lantos-Ferenc-Cim-nelkul.jpg
Lantos Ferenc
Cím nélkül

Lantos Ferenc

Cím nélkül

Készült
1990-es évek
Technika
merített papír, tempera, akvarell
Méret
35x35 cm
A művész bemutatása

Pécsett Martyn Ferencnél, Budapesten a Képzőművészeti Főiskolán tanult. A művészetet megismerésnek is tekintette: az elvonatkoztatástól a geometrikus formákon át vezetett útja a rendszerelvű képi gondolkodásig. Oktatóként szemléletformálásra vállalkozott: új alapokra helyezte a képzőművészet és a társművészetek kapcsolatát.

Építészethez, irodalomhoz, zenéhez is kapcsolódó tevékenységét a modern tudományokkal összhangban alakította ki. Műveleteken alapuló képi világa két forma: a négyzet és a kör, illetve a növekedésük és csökkenésük, metszési lehetőségeik és interferenciáik által születő új formák variációinak rendszeréből született. Köztéri művészeti programját is erre építette: mivel a variációk mindenkor rendet képeznek és végtelen számúak, mert színekkel is gazdagíthatók, a szellemi megismerés modelljei, egyúttal vizuális játékok is – alkalmasak a társadalom mozgásba hozására (Természet-Látás-Alkotás című kiállításai, 1972–75). A dinamikusan fejleszthető vizuális kultúrához kötődtek belsőépítészeti, épületdíszítő és szabadtéren felállítható elemrendszerei. Legsikeresebb a Bonyhádi Zománcgyárban évekig folyt épületzománc-projekt, melyben kollégái és növendékei is részt vettek. Főként Pécsett és a Dunántúlon számos középület, üzem külső és belső falait tették vidámmá e variációsorozatok az 1970-es években.

Kossuth-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Munkássága válogatott darabjaiból állandó kiállítás látható Pécsett.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
1220-Anthony-Vasquez-Watch-Where-You-Step.jpg
Anthony Vasquez
Watch Where You Step

Anthony Vasquez

Watch Where You Step

Készült
2022
Technika
akril, fa
Méret
82x69x3,5 cm
A művész bemutatása

A mexikói-amerikai Anthony Vasquez művészete az asztalos famegmunkálást ötvözi az újabsztrakció kifejezésmódjával. A fényművészet és a természeti anyaghasználat közös metszetében kibomló új nyelvezetére Budapesten talált rá a pandémia idején, mikor „felemelő” műveket akart készíteni az érzelmileg terhelt időszakban.

Anthony Vasquez sok állomás után kötött ki Magyarországon. Új-Mexikóban nőtt fel, a szomszédos Kolorádó állambeli Adams State University-n tanult, majd éveket töltött el az indiai Új Delhiben az Art For Change alapítvány kötelékében. Hosszú ideg figuratív olajfestményeken dolgozott, majd a pandémia hatására fordult a nonfigurativitás, az ácsmunka és fény fogalmának személyes feldolgozása felé. Olyan nagy amerikai elődök inspirálták, mint Richard Serra, James Turrell vagy Frank Stella. Gyerekkorának élményei közül az égbolton látott lélegzetelállító fényjátékokat festette meg absztrakt formában a We Share the Same Sky című sorozatának táblaképein. Közben művészetében felbukkant az apjától és nagyapjától tanult asztalos mesterség is: elkezdte a fát kombinálni az akrilfestészettel. Az ebből kibomló, New Objects Same Sky című sorozat háromdimenziós képtárgyakat eredményezett. Vasquez hol éleinél lecsapott fakockákat illesztett egymáshoz geometrikus reliefként, hol belső bordázatú furnér-konstrukciókat épített, hol pedig a fűrésszel szaggatott deszkalapokból rakott ki mozaikokat. A festék sosem az előlapon jelenik meg ezeken az alkotásokon, hanem a külső peremen, a levágott síkokon, a bordák belsejében (falra szórva a reflexszíneket) vagy a fűrésznyomok mélyén. A műveket áthatja a fény misztériuma és a megmunkált fa szépsége, ami megőrzi az anyag igazi, természetes mivoltát. Vasquez magyar feleségével Budapesten él, és itt is alkot, több kiállításon is felbukkant a hazai színtéren, az Egyesült Államokbeli és indiai tárlatok után.

Rieder Gábor 

A művész további alkotásai »
1342-Szoke-Gaspar-Toldalekok-mintaval-II.jpg
Szőke Gáspár
Toldalékok mintával II.

Szőke Gáspár

Toldalékok mintával II.

Készült
2022
Technika
akril, anyagában színezett MDF lemez, fa
Méret
140x105 cm
A művész bemutatása

Szőke Gáspár a 2010-es évek újabsztrakt nemzedékének egyéni hangú képviselője. Szőnyegszerű mintázatokat megjelenítő festményein a hip-hop szabadságával értelmezte újra a geometrikus festészet 20. századi hagyományszálait.

A budapesti születésű Szőke 2009-ben végezte el a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakját. Ekkorra már láthatóvá vált festészetének alapvető geometrikus karaktere, amit a szabadkezi formaképzés imbolygó idomai és szőnyegszerűen burjánzó motívumok határoztak meg. Festői kifejezésmódja sokat köszönhetett a hip-hop színtér és a graffiti spontaneitásának, a konkretista művészet hagyományától távoli, belülről fakadó lazaságnak. Az analitikus művészeti programoktól idegenkedő Szőke képein a dülöngélő geometria mellett figurális elemek és axonometrikus kockák is megjelentek. A 2010-es évek elején számos kollektív kezdeményezésben vett részt: a Csakoda csoporttal kortárs képzőművészetet csempészett a vidéki Magyarország elzárt szegleteibe, a Szőke Klán tagjaként pedig „családi” kiállítási projektekben vett részt (Szőke Péterrel és Szőke Gábor Miklóssal). Festészetét élénk színű, szabálytalan mintázatok uralják azóta is: térbeli kockák, téglalapok, háromszögek, hullámsávok, cikk-cakk villámok, kamuflázs-levelek és tekeredő fűrészfogak. A képek síkja mellett – 2017 után – megjelentek a térbeli, három dimenziós részletek is művein, a shaped canvas modernista esztétikáját ütköztetve a new wave vidáman cikázó villámmotívumaival. Szőke folyamatosan változó művészete újabb és újabb hatásokat olvaszt magába, hol a szocmodern hatású tűzzománc technikát, hol az időskori Matisse papírkivágásait, hol pedig – 2021-es római ösztöndíj után – a klasszikus itáliai mozaikpadlók mintázatait. Ahogy Sinkó István írta megközelítésmódjáról: „Szőke a hagyományos képépítés, színhasználat feldolgozását tűzte ki célul. Munkái egyszerre utalnak vissza a 20-as, 50-es évek ilyen irányú kísérleteire és előre, a kortárs szcéna újraértelmező aspektusaira.” Az autonóm alkotói lét mellett Szőke számára fontos a tanítás és a tehetséggondozás, de régóta jelen van a hazai hip-hop színtéren is különböző zenei formációkban (Gazsi Rap Show, Lapos Föld, Szőke Klán). Budapesten él és alkot. Időről időre egyéni kiállításokon mutatja be újabb műveit a fővárosban.

Rieder Gábor

A művész további alkotásai »
0013-Hencze-Tamas-Rajz-derekszogben-I.jpg
Hencze Tamás
Rajz derékszögben I.

Hencze Tamás

Rajz derékszögben I.

Készült
1984
Technika
olaj, szén, filctoll, papír
Méret
100x70 cm
A művész bemutatása

Hencze Tamás Korniss Dezsőt tekintette mesterének és az absztrakt művészetet, Hamvas Béla művészetelméletét tanulmányozó Zuglói Kört az iskolájának. Kossuth-díjas, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagja.

A gesztus és a pop-art-kollázs közvetlenségével indult festészete az 1960-as évek második felében vált egyénivé: a papírra kitakarással, egyenletesen felvitt (fekete) festéket gumihengerrel terítette szét, precíz átmenetekkel az üres felület felé, miáltal pulzáló térhatás keletkezett a síkon. A dinamikusan ismétlődő telített, halványuló és üres felületek egyetemes életritmusként mutatkoztak meg. „Pontból” kiinduló struktúrái egyeznek a korszak tudományos világképével s a művészetekben jelentkező minimalizmussal, talán még a látást vizsgáló op-arttal is, de összetettebb érzékeléssel: a megjelenés-eltűnés festői tapasztalatával. E művei szerepeltek az évtized végi nemhivatalos tárlatokon (pl. Iparterv, 1968), majd az új magyar művészet európai bemutatóin.

Az 1980-as években pályakezdő képeit értelmezte újra: nagyméretű vásznakra hatalmas gesztusokat „fagyasztott”, melyeket a korszak posztmodern fordulata részének tekintettek. E művei nem valódi gesztusfestmények, hanem gesztusok pontos reprodukciói sablonokkal, gumihengerrel, kevés, de intenzív színnel. És fénnyel, ami a megjelenés térbeli-anyagi (ikonikus) valóságát kölcsönzi a síkba merevített pillanatnak. Papírművein olykor az alkotófolyamatot, az új gesztusképek technikai eszközeit (olló, vonalzó, mértani idomok) is felsorakoztatja.

Keserü Katalin

A művész további alkotásai »
1135-Fabian-Erika-Quiet-Rituals-V.jpg
Fábián Erika
Quiet Rituals V.

Fábián Erika

Quiet Rituals V.

Készült
2019-2021
Technika
akril, fatábla
Méret
60x60 cm
A művész bemutatása

Fábián Erika 1988-ban született Budapesten. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen grafikusművész szakon. Művészete lassú, elmélyült alkotói folyamaton alapul. Absztrakt alkotásait jellemzi a több ezer pontból összeálló all-over kompozíció, melyek mögött a legtöbb esetben állnak érzelmi-szenzuális folyamatok: a pontok és pöttyök emlékek, érzések, traumák rögzítései. Az önértelmező, mentális processzusok minimális gesztusokban manifesztálódnak tehát, és felvetik az absztrakt művészet többértelműségére, értelmezésére vonatkozó kérdéseket.

Műsorozatainak egyéni kézjegye az apró pöttyökkel borított képfelület, mely hol kromatikus folyamatokból kialakuló kompozíciót (Pink diptych I-II., Viola, 2018–19), hol monokromitásban tartott, de dinamikus formasűrűsödést és -ritkulást (Cím nélkül I–VII, 2015) jelent. Fekete-fehér alkotásaihoz előszeretettel alkalmazza a zsíros összetételű litográf krétát, melynek finom szemcsézettsége tónuskülönbségekből összeálló, érzékeny felülethatást eredményez a papíron. A Quiet Rituals (2019–21) színes pöttyei fakockákra kerültek vagy négyzetrács osztja a kompozíciót. Egyes sorozatokban számára mértékadó művészek tevékenységéhez fordul: az As Slow As Possible (2015–16) John Cage azonos című zenedarabjára, a Praise Hommage to Agnes Martin (2020) az amerikai művésznek a minimalizmushoz és az absztrakt expresszionizmushoz egyaránt kötődő festészetére utal. Fábián Erika legújabb sorozatában új technikát kezdett el alkalmazni. Saját gyermekkori rajzaiból készült digitális printeket csíkokra vágja, melyekből rovar formájú papírszőtteseket készít: a színes–rajzos felületek líraisága és a szövés geometrizmusa a rovarformák belső összetettségét eredményezi.

2011-ben a Barcsay Jenő Alapítvány díját, 2013-ban a Magyar Grafikusok Szövetsége Ösztöndíját nyerte el. 2011-től vesz rész csoportos és egyéni kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 2019-ben a Lille-i Art Up, 2022-ben az ARCOmadrid kortárs képzőművészeti vásárokon mutatkozott be munkáival. 2021-től szerepel a közép-kelet-európai régió női művészeit bemutató secondaryarchive.org online platformján. 2019 óta az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Képzőművészeti Tanszékének oktatója. Magyarországon a Molnár Ani Galéria képviseli.

Boros Lili

A művész további alkotásai »
0746-Pinter-Dia-Semmi-sietseg.jpg
Pintér Dia
Semmi sietség

Pintér Dia

Semmi sietség

Készült
2018
Technika
papír szerpentin, filctoll, vászon
Méret
200x150 cm
A művész bemutatása

Az eltörölhetetlen emlék kulcsfogalom Pintér Dia műveiben. Emlékek cserepei, képtöredékek, térdarabok jelennek meg rajtuk, közvetlenül nem leképezhető, direkt módon nem dekódolható formában. A festészetben persze mindig leképezés zajlik – ám ebben az esetben nem matematikai, inkább többdimenziós. A motívumok felidéző képessége mellett szerepet kap a színek érzelmi ereje vagy a formai egységek rendszere, a bonyolult térrendszerek létrehozásának módja, a szókapcsolatokból, asszociatív mintázatokból kiinduló munkamódszer. A leképezés formai alapeleme a csík, a papírszalag. Szalagok zuhognak a képeken, és mint az eső, körberajzolnak egy-egy formát vagy tócsába gyűlnek, hogy tükörként verjék vissza a motívumokat.

Pintér Dia átjárót keres egy elmúlt érzékeléshez. Nem egyetlen módszert keres, nincs varázsmozdulat, amellyel ez az átjárás megteremthető: mintha csukott szemmel próbálná letapogatni az irányt. Nincs módszer a festmény elkészítésére, a festő kimenekül az előre láthatóból, a kiszámíthatóból – egy olyan világban, ahol minden megmondhatónak és feldolgozhatónak tűnik.

Nem adja át magát az érzelmi festészetnek: munkáit semmiképpen nem nevezhetjük lírainak. Képein a festő lépéseit követheti le a néző, rendezőelveket keresve, struktúrákra bukkanva, újra elvetve. Mintha képes lenne egy lebegő állapotot létrehozni, és elfogni a tekintetet a belső térben. Ez a tér már egyáltalán nem otthonos, valójában minden emlék kiköltözött belőle. A néző sem léphet át rajta keresztül a múltba; nosztalgiája feltámad, majd szétfoszlik.

Mélyi József

A művész további alkotásai »