On Saturday, May 10, the symposium New Dimensions: Art and Science was held as a public event at the YBL6 Art Space. The symposium served as an accompanying program to the exhibition Between Spheres, which features selections from the Central Bank of Hungary’s contemporary art collection.

The aim of the program was to introduce various scientific disciplines through reflections on specific sections of the exhibition. The topics discussed were mathematics, optics, astrophysics, network science, microbiology, artificial intelligence, and climatology—and their connection to art.

Among the presenters were two world-renowned Hungarian scientists who work abroad: physicist Albert-László Barabási and astrophysicist Sándor A. Szalay. Szalay highlighted the importance of sound waves in the universe and specifically the traces of early waves in the spatial distribution of galaxies. Barabási offered insight into his visual art practice. Since the late 2010s his artworks have been based on network science he calls „dataism” and on a rarely used decorative painting technique called pattern rolling, to which he learned from his grandfather. He also shared the process behind the facade design for the central pavilion of the 19th Venice Architecture Biennale, which analyzes the past fifty years of architectural history.

The exhibition’s curator Flóra Mészáros spoke about the historical context of the work of experimental artists who applied an interdisciplinary approach to science and art. Simultaneously she presented the trajectory of Hungarian artists based in France underlining how innovations of the 1960s, like space exploration and developments in physics, shaped the works of now well-known artists like Victor Vasarely or advances in microbiology and chemistry influenced Simon Hantai and Judit Reigl. She offered a deeper understanding and an overview of the conceptual framework of the exhibition.

Brigitta Iványi-Bitter presented her research on how artificial intelligence affects Hungary’s visual cultural heritage. She emphasized that the current generative AI systems rely on incomplete cultural databases, which may lead to distorted representations and long-term cultural knowledge loss. Iványi urged collection managers, institutions and researchers to contribute to the initiative in order to make our cultural heritage accessible to all.

Alongside Brigitta, Ákos Schneider was our speaker from the Doctoral School of the Moholy-Nagy University of Art and Design. He raised questions about how human-centered thinking influences design and contemporary art trends, and what alternatives lie in biosphere-aligned, non-user-centered design approaches. He showcased internationally recognized practices, such as The Net by Studio Tomás Saraceno, highlighting opportunities for artists, designers, and researchers to rethink their work. These approaches involve optimized complex materials that integrate elements of the biosphere using computational tools for a new kind of user experience.

In addition, participating artist at the exhibition András Mengyán gave a presentation on the role of light in visual art and the main directions of its application. Hydrologist and art collector András Szöllősi-Nagy explored the evolution of algorithmic art from the mid-20th century to its wider dissemination, focusing on the role of Vera Molnar, while also emphasizing the serial artistic practices of Ferenc Lantos and the work of László Csízy.

Miklós Hoffmann and Lóránt Kicsák discussed the “equation of creativity,” reflecting on autonomous creative processes and the impact of machine-generated methods on the relationship between human and artistic experiences. Finally, the event concluded with a curatorial tour of the Between Spheres exhibition led by Flóra Mészáros.

The symposium’s presentations clearly illustrated how scientific and technological issues or phenomena relate to contemporary art. Attendees were invited to ask questions after each talk and were introduced to how fields like astrophysics, algorithms, or artificial intelligence are increasingly integrated into artistic thinking and practice through their examples.

Presentations included:

• Albert-László Barabási: Hidden Patterns: The Visual World of Networks
• Sándor A. Szalay: Sound Waves in the Universe
• Ákos Schneider: Too Human – New Relationships in Contemporary Art and Design
• András Szöllősi-Nagy: Algorithm and Form in 20th-Century Art
• András Mengyán: Light in Art
• Miklós Hoffmann and Lóránt Kicsák: Only Humans are Creative!?
• Brigitta Iványi-Bitter: The Impact of Artificial Intelligence on Hungarian Visual Heritage
• Flóra Mészáros: Hungarian Artists in France on the Path of Natural Sciences

The event was organized by MNB Arts & Culture and Flóra Mészáros, curator of the Between Spheres exhibition. The symposium took place at YBL6 Art Space, at the venue of the exhibition.

MNB Arts and Culture, in collaboration with the Ludwig Museum, presents the works of young Generation Y artists from the contemporary collection of the Central Bank of Hungary.

Generational research refers to millennials born in the 1980s and growing up at the turn of the millennium with the letter Y in the alphabet. The classification system popularised by commercial marketing has taken over the American social sciences’ approach to generational labelling. By its very nature, it does not fit neatly into Hungarian reality. Yet over the past decade, the Hungarian vernacular has – relatively automatically – adopted the alphabetical Anglo-Saxon notation of the generations, including the term Generation Y for millennials. But just as the y plays a different role in Indo-European Western grammar than in Hungarian spelling, where it softens the consonant, so the experience of the Hungarian generation is also changed by the social-historical milieu, for example by the childhood experience of the regime change, the course of global politics or the boom and bust of the art market.

Generation Y is blazing its own trail in contemporary Hungarian art. Hungarian millennial artists are digital natives by birth, and as children they were raised in consumer capitalism, surrounded by advertising and products. But with the 2008 global economic crisis, they quickly learned the negative side of market collapse. As a university student (the College of Fine Arts became the University of Fine Arts in 2000), they grew into contemporary conceptual art, while discovering international abstract academism for themselves as EU citizens on residency programmes. Over the past decade or more, their mature art has put digital image editing software to work, utilized industrial production logic, turned geometry on its ear and rewritten pop art into gesture. In the meantime, they’ve been drawn back to nature, and have realised the visceral power of instinctive form-making.

Since the mid-2010s, members of the Hungarian Y-generation have been involved in the global art scene through exhibition websites and Instagram. Through their online presence and gallery representation, they have achieved unprecedented success in the international art scene, and they have also got along with Hungarian art collectors. Millennials have also played an important role in the large-scale contemporary art collection launched by the Central Bank of Hungary, now in its fifth year of expansion. The curatorial selection on display here uses the works of Generation Y young people in the collection to draw a possible profile of the generation: the Y-profile.

Curator: Gábor Rieder

 Exhibiting Artists: BALÁZS Nikolett, BARABÁS Zsófi, BARÁTH Áron, BATYKÓ Róbert, BENKŐ Barnabás, BERNÁTH Dániel, CSATÓ József, DÓRA Ádám, FÁBIÁN Erika, FELSMANN István, FRIDVALSZKI Márk, GÁSPÁR Annamária, GÓTH Martin, HORVÁTH LÓCZI Judit, KIS RÓKA Csaba, KNYIHÁR Bence, KÓRÓDI Zsuzsanna, KUSOVSZKY Bea, MELKOVICS Tamás, NEMES Márton, Tomasz PIARS, PINTÉR Dia, SZABÓ Menyhért, SZENTGRÓTI Dávid, SZINYOVA Gergő, SZŐKE Gáspár, TIVADAR Andrea, VARGA Ádám, Anthony VASQUEZ

Az MNB Arts and Culture a Ludwig Múzeummal együttműködésben megvalósított kiállításán a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményében szereplő Y-generációs fiatalok munkáit mutatja be. 

A generációkutatás az 1980 után születő, ezredfordulón beérő milleniálokat az ábécé Y betűjével jelzi. A kereskedelmi marketingtargetálás által közismertté tett osztályozási rendszer az amerikai társadalomtudományok nemzedéki gondolkodásmódját vette át, ami szükségszerűen nem illeszkedik pontosan a magyar valóság történeti szövetéhez. Az elmúlt évtizedben a magyar köznyelv – viszonylag automatikusan – mégis átvette az angolszász nemzedékek alfabetikus jelölését. Így a milleniálokat jelző Y-nemzedék kifejezést is. De ahogyan az y más szerepet játszik az indoeurópai nyugati nyelvtanokban, mint a mássalhangzót lágyító magyar helyesírásban, úgy a hazai generációs élményeket is megváltoztatja a társadalomtörténeti miliő, például a rendszerváltás gyerekkori élménye, a nagypolitika pályaíve vagy a műtárgypiac bukdácsolása és szárnyalása.

Az Y-nemzedék saját útját járja a kortárs magyar képzőművészetben. A magyar milleniál alkotók eredendően digitális bennszülöttek, gyerekként pedig a fogyasztói kapitalizmusban eszméltek, reklámok és termékek között. De a 2008-as világgazdasági válsággal hamar megismerték a piaci összeomlás negatív oldalát is. Egyetemistaként (a Képzőművészeti Főiskola 2000-ben vált Képzőművészeti Egyetemmé) belenőttek a kortárs művészeti konceptkánonba, miközben – EU-s állampolgárként rezidensprogramokat járva – maguknak fedezték fel a nemzetközi absztrakt akadémizmust. Az elmúlt bő egy évtizedben kiforró művészetük munkára fogta a digitális képszerkesztő programokat, kiaknázta az ipari gyártólogikát, kifordította sarkaiból a geometriát, és gesztussá írta át a pop artot. Közben visszacsábultak a természetbe, és ráéreztek az ösztönös formateremtés zsigeri erejére.

A magyar Y-nemzedék képviselői a 2010-es évek közepétől kezdve a kiállításenteriőröket közlő weboldalak és az Instagram segítségével bekapcsolódtak a globális művészeti élet vérkeringésébe. Az online jelenlét és a galériás képviselet révén száz éve nem látott sikereket értek el a nemzetközi művészetipar színterein, de megtalálták a hangot a magyar műgyűjtőkkel is. A Magyar Nemzeti Bank által életre hívott, ötödik éve bővülő, nagyszabású kortárs gyűjteményben is fontos szerepet kaptak a milleniálok. Az itt látható kurátori válogatás az Y-generációs fiatalok gyűjteményben őrzött munkáival rajzolja ki a nemzedék egy lehetséges arcélét: azt a bizonyos Y-profilt.

Kurátor: Rieder Gábor

Kiállító művészek: BALÁZS Nikolett, BARABÁS Zsófi, BARÁTH Áron, BATYKÓ Róbert, BENKŐ Barnabás, BERNÁTH Dániel, CSATÓ József, DÓRA Ádám, FÁBIÁN Erika, FELSMANN István, FRIDVALSZKI Márk, GÁSPÁR Annamária, GÓTH Martin, HORVÁTH LÓCZI Judit, KIS RÓKA Csaba, KNYIHÁR Bence, KÓRÓDI Zsuzsanna, KUSOVSZKY Bea, MELKOVICS Tamás, NEMES Márton, Tomasz PIARS, PINTÉR Dia, SZABÓ Menyhért, SZENTGRÓTI Dávid, SZINYOVA Gergő, SZŐKE Gáspár, TIVADAR Andrea, VARGA Ádám, Anthony VASQUEZ

The link between art and science can be described as the desire to understand the world, and this is the ambition that motivates the artists in the exhibition entitled Between Spheres. The interdisciplinary approach does not imply focusing on all disciplines, but rather on the specific fields of science that are typical of the contemporary collection managed by the Central Bank of Hungary (Magyar Nemzeti Bank, MNB). Thus, the main nodes are engineering, language, computer science, , natural sciences, nature conservation or the protection of heritage. The exhibition picks up where our world-renowned Hungarians – László Moholy-Nagy, György Kepes or Marcell Breuer – earned praise for the close relationship between art and science, and it focuses on the achievements of the post-1960s. The exhibition deliberately provides equal space for different generations, including artists of Hungarian origin from the internationally successful postmodern generation, the Hungarian neo-avant-garde artists or the current middle generation, as well as young talent. The exhibition broadly represents contemporary art in a technical sense as well, including paintings, sculptures, glass images, installations and other media.

The selection builds on the art pieces of nearly two dozen artists, and explores the work of those who depict not just one discipline, but build on specific disciplines in their creative method, focus and way of thinking. These artists analyse the relationship between art and science, and their work is also often guided by a scientific approach. The engineering, constructive and designing attitude becomes the centre of the exhibition by works of Andreas Fogarasi, György Gáspár, Judit Horváth Lóczi, Tamás Jovanovics, Tamás Konok and Márton Nemes, while an algorithmic concept and computer culture appears with objects by Imre Bak, Judit Horváth Lóczi and Zsuzsanna Kóródi; at the same time, the exhibition also pays tribute to Vera Molnár. Language as a science is explored by Attila Csáji, Krisztián Frey, Kamill Major and Judit Reigl, while the paths of natural sciences, including creative methods involving nature and nature-based philosophies, are unravelled through the works of Simon Hantai, Ferenc Lantos, Tamás Melkovics and Judit Reigl. Some branches of physics, including optics or gravitation as an influence on art, can also be analysed separately through the objects of József Bullás, Zsuzsanna Kóródi, Judit Reigl and Anthony Vasquez. Climatology and the preservation of scientific and cultural heritage are the issues raised by the glasshouse-like space that closes the exhibition, which presents the works of Nikolett Balázs and Dia Pintér. In addition, with a special installation, the exhibition also highlights some artists – János Fajó, Ferenc Lantos, András Mengyán and Ádám Szentpétery – who invite/have invited several disciplines into their art. Instead of a narrow interpretation of fine art, the keywords of the exhibition are the ones characteristic of contemporary thinking: interdisciplinarity, interoperability and social activism.

Curator: Flóra Mészáros

Exhibited artists: Imre Bak, Nikolett Balázs, József Bullás, Attila Csáji, János Fajó, Andreas Fogarasi, Krisztián Frey, György Gáspár, Simon Hantai, Judit Horváth Lóczi, Tamás Jovanovics, Tamás Konok, Zsuzsanna Kóródi, Ferenc Lantos, Kamill Major, Tamás Melkovics, András Mengyán, Márton Nemes, Dia Pintér, Judit Reigl, Ádám Szentpétery, Anthony Vasquez

Date: January 25 – May 11, 2025
Venue: YBL6 Art Space – Castle Garden Bazaar

Művészet és tudomány – Válogatás a Magyar Nemzeti Bank kortárs gyűjteményéből

A művészet és a tudomány összekapcsolódása a világ megértése iránti vágy mentén írható le – ez a törekvés motiválja a Szférák között című tárlat alkotóit. Az interdiszciplináris megközelítés nem valamennyi tudományágra fókuszál, hanem azokat a konkrét tudományterületeket helyezi a középpontba, amelyek a Magyar Nemzeti Bank által életre hívott kortárs gyűjteményben jellemzőek. Így a műszaki-mérnöki tudományok, a nyelv, a computer science, a fizika, a természettudományok, a természet- és örökségvédelem jelentik a fő csomópontokat. A kiállítás időben ott veszi fel a fonalat, ahol a művészet és tudomány szoros kapcsolatát világhírű magyarjaink – Moholy-Nagy László, Kepes György vagy Breuer Marcell – nevessé tették, és fókuszát az 1960-as évek utáni eredményekre tereli. A tárlat tudatosan egyenlő teret biztosít a különböző generációknak, így arányosan a magyar származású, nemzetközi sikerű posztmodern generációnak, a hazai neoavantgárd művészeknek vagy a jelenlegi középgenerációnak éppúgy, mint a fiatal tehetségeknek. A kiállítás a kortárs művészetet technikai értelemben is széles körűen reprezentálja: festmények, szobrok, üvegképek, installatív és egyéb médiumú alkotások is bemutatásra kerülnek.

A válogatás közel két tucat művész munkáira épít, és olyan alkotók tevékenységét járja körbe, akik nem az egyes diszciplínákat ábrázolják, hanem alkotói módszerükben, fókuszukban, gondolkodásukban építenek egy-egy tudományterületre. Ezen művészek a művészet és tudomány relációit analizálják, és munkásságuk vezérfonala is sokszor a tudományos szemlélet. A mérnöki, építkező, tervezői attitűd Andreas Fogarasi, Gáspár György, Horváth Lóczi Judit, Jovanovics Tamás, Konok Tamás és Nemes Márton munkáival, az algoritmikus felfogás, a számítógépes kultúra Bak Imre, Horváth Lóczi Judit és Kóródi Zsuzsanna tárgyaival kerül centrumba, ugyanakkor a kiállítás Vera Molnár személye előtt is tiszteleg. A nyelv mint tudomány Csáji Attila, Frey Krisztián, Major Kamill és Reigl Judit, míg a természettudományok ösvényei, így a természetet bevonó alkotói módszerek és a természetalapú filozófiák pedig Hantai Simon, Lantos Ferenc, Melkovics Tamás és szintén Reigl Judit alkotásaival kerülnek kibontásra. A fizika egyes ágait – többek között a művészetet befolyásoló optikát – is külön analizálhatjuk Bullás József, Kóródi Zsuzsanna, Reigl Judit és Anthony Vasquez tárgyai révén. A klimatológiát, valamint a tudományos, kulturális emlékek megőrzését veti fel kérdésként a kiállítás zárásául szolgáló, üvegházszerű tér, amely Balázs Nikolett és Pintér Dia munkáit mutatja be. Mindemellett a tárlat különleges installálás keretében külön is kiemel egy-egy alkotót − Fajó Jánost, Lantos Ferencet, Mengyán Andrást és Szentpétery Ádámot −, akik számos tudományterületet hívtak/hívnak életre. A képzőművészet leszűkült értelmezése helyett a kiállítás kulcsszavai a kortárs gondolkodásra jellemző interdiszciplinaritás, átjárhatóság és társadalmi aktivitás.

Kurátor: Dr. Mészáros Flóra

Kiállított művészek: Bak Imre, Balázs Nikolett, Bullás József, Csáji Attila, Fajó János, Andreas Fogarasi, Frey Krisztián, Gáspár György, Hantai Simon, Horváth Lóczi Judit, Jovanovics Tamás, Konok Tamás, Kóródi Zsuzsanna, Lantos Ferenc, Major Kamill, Melkovics Tamás, Mengyán András, Nemes Márton, Pintér Dia, Reigl Judit, Szentpétery Ádám, Anthony Vasquez

A kiállítás látogatható: 2025 január 25. – május 11.

Helyszín: Várkert Bazár – YBL6 Művészeti Tér