A Franciaországban élt Reigl Judit szürrealista és absztrakt expresszionista munkáiról ismert világszerte. Festményeit többek között a párizsi Pompidou Központ, a New York-i Guggenheim és a Metropolitan Múzeum, illetve a londoni Tate Modern őrzi. Itthon 2005-ben a Műcsarnok adott otthont első életmű-kiállításának, majd a debreceni Modem, később a Ludwig Múzeum szervezett retrospektív kiállítást a művésznek. Élete utolsó egyéni tárlatát 2019-ben az Ybl Budai Kreatív Ház rendezte. 2011-ben a magyar állam Kossuth-díjjal ismerte el munkásságát.

Reigl 1950-ben művészetének szabad megélése és kiteljesítése céljából Párizsba emigrált, ahol Hantai Simon révén csatlakozott a szürrealistákhoz, művészetének korai szakaszát így a szürrealizmus jegyei jellemezték. Útja pár év után a lírai absztrakció felé vitte; később megismerte az amerikai absztrakt expresszionista irányvonalat.

1965-ben szerencsés kimenetelű autóbaleset során megsérült a könyöke. A begipszelt kéz gravitáció elleni küzdelme ihlette A súlytalanság élménye-képciklust. Felépülve a sérülésből új téma, az Ember bontakozott ki: a hátráltató nehezéktől megszabadult, az ég felé törő hatalmas testek feszítenek a vásznakon. Legnagyobb sorozatává az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek közepéig tartó Folyamat vált: ide sorolható a Hidrogén, Proton, Fém című munka is. Az egymást taszító, különböző bázisú festékek és a szokatlan anyagok (fémpor) kombinálása különleges felületeket eredményezett, mely sok éven át inspirálta a művészt.

Vizi Kata