Bóbics Diána az ezredforduló környékén pályára lépő posztkonceptuális nemzedék kísérletező képviselője. Sokszínű életműve – tudományokon és technikákon átívelő eszköztárával – az emberi tapasztalás és a képi formaképzés esettanulmányait vizsgálja.

A zalaegerszegi születésű Bóbics a 2000-es években előbb a pécsi PTE Művészeti Karán végzett, majd a müncheni Akademie der Bildenden Künstén. Konceptuális indíttatású, kísérletező szellemiségű munkáinak központi motívuma a sérülékeny test és a vonal metaforikája. Sokszínű, intermediális életművében megfér egymás mellett a digitálisan komponált zene, a hanginstalláció, az emberi sérüléseket megjelenítő rajz, a szoba terét átalakító fekete ragasztószalag-intervenció, a nagyító alá helyezett viasztömb, a retró világot idéző kerámiaváza és a textilkivágásokból épített origami filcrelief. Életművének fő fonala – saját szavaival élve – „az ember sérülékenységének organikus visszatükrözése »sík-képek«, valamint a térben megjelenő objektek által, amelyeket különböző, már létező fizikai struktúrák kontextusába ágyazok sok esetben térrajzként.” A 2010-es évek során felerősödött az absztrakció szerepe művészetében, többek között egykori mestere, Sean Scully hatására. Osztott képek című, 2022-es festménysorozatán az expresszív nonfigurativitás energikus, fiatalos vitalitásról tanúskodó terepére lépett, elemezve a vonal struktúrateremtő erejét. A több mezőre osztott képtérben élénk színekkel felvitt absztrakt gesztusok, többször felülfestett színmezők és graffitit idéző szprényomok jelentek meg. Bóbics Pécsett él és alkot. Annak a PTE Művészeti Karnak az oktatójaként dolgozik, ahol doktori tanulmányait végezte. Egyéni és csoportos kiállításokon rendszeresen szerepel Pécsett, illetve különböző európai városokban.

Rieder Gábor