mnbarts_logo_header

Barabás Zsófi

Budapest, 1980

Barabás Zsófi művészcsalád sarja, ezért a művészeti önkifejezést már egész korán elkezdte gyakorolni. Ez a természetes, organikus kötődés a képzőművészet nyelvéhez jellemzi most is a munkásságát. Grafikusként kezdte képzőművészeti tanulmányait, később a festészet lett a hangsúlyosabb kifejezési nyelve. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen Budapesten (2004), Cambridgeben, majd Tokióban (2009) járt egyetemre, doktori tanulmányait Pécsen végezte el Keserü Ilona vezetésével 2022-ben. Ugyan a rajz megmaradt egyik kedvenc kifejezési eszköze, tokiói tartózkodása alatt installációval is foglalkozott. Kiállított Moszkvában, az amerikai Buffaloban, és számos magyarországi helyszínen, többek között a Deák Erika Galériában.

A rajz, festészet és installáció nyelvén egyaránt könnyedén szól, de bármihez nyúl is, a vizuális világa az organikus absztrakción át jelenik meg. Különböző méretek és színek használatával veti bele magát ebbe a kavargó formavilágba, ahol a művek – Földényi F. László gondolatait követve – szinte magukat alkotják meg. Az első benyomásra könnyed, színes festmények absztrakt formái játékos dinamikával keverednek egymásba, mintha mélytengeri élőlények, álomvilág kivetülései lennének, vagy akár egy fantasztikus filmből inspirálódnának. A játékos mozgás és dinamika mellett a formák tűpontosan megszerkesztettek, és a színválasztás is – ami talán legalább annyira fontos, mint a formák együttese – egészen tudatosan megtervezett. Az a benyomásunk, hogy a művész – tudatosan, vagy tudattalanul – egy saját színelméletet követ magában, ami egy Kandinszkij lépteiben járó alkotótól talán nem is annyira meglepő.

Barabás Zsófi művészete, annak ellenére, hogy a nagy elődök, akiknek a nyomában jár, javarészt férfiak voltak, egyértelműen nőies. Joan Miró játékos formái, Hans Arp biomorfikus alakjai, de leginkább Alexander Calder emblematikus levélszerű, mozgó-rezgő motívumai alapozták meg az útját, viszont a formakezelése, színválasztása egyértelműen nő alkotóra vall. A festészet dominanciája ellenére Calderhez hasonlóan olyan rajzos térjátékokat is alkot, ahol az egyszerű visszatérő motívumai megelevenednek, és a kollektív tudattalanunkat szólítják meg, így mindannyiunk számára valahonnan nagyon ismerősen szólnak.

Vékony Délia