mnbarts_logo_header

Fajó János

Orosháza, 1937

  –  2018

Fajó János a magyar konstruktív geometrikus művészet egyik vezéralakja. Kitartó, több évtizedes munkássága alatt egyedülálló szigorral kutatta az empirikus és geometriai jelenségeket. Ismétlődő elemekből álló struktúrákkal és azok variációival foglalkozott – formai kísérletei grafikai munkák, szitanyomatok, festmények, fali objektek és szobrok formájában maradt ránk.

Műveinek könnyen felismerhető, rendezett vizuális világa a lehető legletisztultabb képiségen keresztül mutat rá a világ szín- és formatárának kimeríthetetlenségére. Az általa használt egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, aszimmetriát, a mozgás végtelen variációját, ritmust és dinamizmust teremtett.

Fajó János 1961-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskolán. 1971-ben megalapítja a neves neoavantgárd csoportot, a Pesti Műhelyt, amely sokszorosított grafikák kiadásával foglalkozik a művészet demokratizálásának céljával. Kiadói tevékenysége mellett évtizedekig szabadiskolát vezet és a Józsefvárosi Galéria vezetőjeként kiállításokat szervez. 1985-ben megkapja a Munkácsy-díjat, 2008-ban a Kossuth-díjat. 1989-től tanít az Iparművészeti Egyetemen. 2016-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják. Művei olyan jelentős hazai és nemzetközi múzeumi gyűjteményekben láthatók, mint a Ludwig Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a bécsi Albertina, a grazi Neue Galerie am Landesmuzeum, a zürichi Haus Konkrete vagy a moszkvai Moderne Museum, emellett fontos hazai és nemzetközi magángyűjteményekben is.

Sárvári Zita